Van egy érdekes kiállítás a budai várban Divat a szocializmusban címmel: hogy milyen divatot követ(he)tett szüleink, nagyszüleink korosztálya, főleg a nők. Egyesek már csak a háromhatvanas dolgokra emlékeznek, közülünk sokan annyira sem, pedig… szépíthet a messzeségen a mini (kurta rokolya, cop. Virág et.), a hason lyukacsosnak hagyott kis nyáriruha, vagy perverz emlékezőknek ott van még az első modernkori patacipő is (a mai harmincasok még láthatták édesanyjuk gardóbjában!) És amit előszörre alig hinnénk: létezett a szocialista tömegkonfekció-ipar mellett, felett a haute-couture is.

„A szocialista divat kirakatként szolgált a világ felé. …Eszközként használta a politikai vezetés arra, hogy elhitesse, népgazdaságunk jól működik, fittyet hányva a panaszkönyvek bejegyzéseinek és a kóros áruhiányról beszámoló belkereskedelmi jelentéseknek” - olvasható a kiállítás honlapján. (Ahol számtalan fotó , plakát is látható).

A legtöbb haute-couture termék csak egy példányos volt: hazánk ugyan képviseltette magát a neves nyugati bemutatókon, de erős visszafogottsággal: sok ruhacsoda dobozban, kibontatlanul érkezett haza, gyönyörű modelljeinket óva intették, ne nagyon reklámozzák a hazai tervezéseket: –Ha ebből kint nagy tételben rendelnek, összedől a tervgazdaság! – idézte egy akkori szakmabeli félelmét a tárlatot rendező Simonovics Ildikó.

Az „államosított módi” idején két szalon határozta meg a rendszer kiválasztottjainak öltözködését. Az egyiket a szocialista fordulatot túlélő Rotschild Klára vezette, a másikat a pártelitből érkező, de a divatszakmához tényleg értő Arató Ferencné. (Az ő utóda lett Ökrös Zsuzsa ruhatervező, akinek az emlékére rendezték a kiállítást.)

Az elit divat és a népnek szánt egyenkonfekció közt pumaként (csendben) dübörgött egy egész szalonkonfekció-iparág is, exportra termelve. A VOR (Vörös Október Ruhagyár) nyugatra Elegant címkével exportált: jellemző, hogy Vitray Tamás New Yorkban járva hosszan keresgélt a boltokban egy bőrkabátot, majd amit végre megvett, azt egy Elegant címke díszítette... (De a szovjet export címkéje is érdekes: itt apró feltűnést keltett, hogy a zakók belső zsebére cirill betűkkel hímezték rá a VOR emblémát. Ez ugyanis oroszul annyit tesz: tolvaj.)

A rendszerváltás után a ruhaipar sorsa közismert. Az talán kevésbé, hogy az iparág keletre telepítését nem kis részben az itthon állástalanná vált könnyűipari mérnökök vezényelték le.

A neten szinte minden megtekinthető a kiállításból (még több is: pl. a konferencia előadásainak vázlata), a jegy talán mégis megéri a testközeli élményt: helyben pl. filmösszeállítások is nézhetők.

És akinek van még odahaza a padláson szocialista ruhaköltemény, annak az adományát megköszönnék. De online is gyűjtenek fotókat, történeteket.

Kultúrretro-félóránkat látták.