Kezdődött a történet valahol ott, hogy Kóka János - fölöslegessé téve bárminemű bukaresti hivatalos állásfoglalást - kijelentette, hogy Románia és Magyarország uniós csatlakozása után az erdélyi magyar autonómiatörekvések
nem időszerűek. Itt egyik kezünkkel már belekapaszkodtunk a fotel karfájába. A stafétabotot másnap Katus sarja, Gyurcsány Ferenc vette át, aki történelmi okulárén keresztül
világított rá az összefüggésre: „a közösségi autonómia iránti törekvések ebben a régióban az elszakadási törekvések előszobáját jelenthetik”. Ezen a ponton az egészségügyi tasakért nyúltunk. A kegyelemdöfést Marian-Jean Marinescu euroatya vitte be, aki az EP strasbourgi plenáris ülésén - egyébként a Magyar Gárda ügyében tett felszólalásában - arra szólította fel a bécsi Alapvető Emberi Jogok Ügynökségét, hogy kísérje figyelemmel a magyarországi kisebbségek helyzetét. Kósáné vélhetőleg hevesen bólogatott,
Lévai Katalin leopárdmintás kosztümjében szintúgy.
Jelentjük, a kormány a helyén van, már
meg is tette a szükséges előkészületeket, hogy biztosítsa a Magyarországon élő kisebbségek kulturális autonómiáját és parlamenti képviseletét.