Ahogy már Turul kollega beharangozta, készül, de még nincs befejezve a mű, a gép még nem forog, az alkotó nem pihen. Hát, elfogyott a zseton, indul a szokásos vérciki kalapozás, rögtön bejelölve az önkormányzatokat, mint automatikusan megfejhető teheneket. Nyolc milla' kell még ahhoz, hogy teljesüljön a Nagy Rendezvényorganizátor legújabb álma és a turbó-jobber közönség lázas köremailek után beájuljon mondjuk az Urániába. Ez mindenesetre teátrálisabb, látványosabb és jobban elmesélhető program lesz, mint leemelni a polcról Sütő András vagy Tamási Áron egy-egy régi kötetét, ha egyáltalán jut ilyesminek hely az ideológiai túlélőkészlet mellett. Wass Albertről Oli bácsi megírta a frankót az augusztusi Ufiban, ezért őt most nem is háborgatnám.  

De miért is nem készül film inkább Koltay Gáborról? Olcsóbb lenne, a nagyobbik része pedig már megvan az 1990 előtti MTV-archívumban. Göröngy, csillag, fordulat, politika az ő életművében is akad szép számmal. Elnyomás mondjuk kevésbé. Kezdődhetne az alkotás néhány izléstelen pártállam-végi március tizenötödikével, amikor egy megagiccs-musical keretében valami MSZMP-sen politikailag korrekt bárgyú szövegre playbackeltek és rohangáltak kétméteres kokárdákkal szerencsétlen táncosok. Aztán folytatódhatna szegény Antall ágyútalpas bolygatásával, továbbá néhány államilag agyondotált tragikomikus filmkísérlet felvillantásával (két tucat magyar honfoglalása megvan?) és végződhetne az egyik utolsó magyar idol, Puskás Öcsi bácsi minden emberi izlést áthágó, giccsparádéba erőszakolt temetési skandallumával. Persze lehetne még néhány bónusz a dvd-kiadásban arról, hogy az MSZMP-vonalról hogyan cuppant át a turuliparba és beidézhető lenne érvelési stílusa is, amelyben adu ász, hogy ő idősebb, mint vitapartnere. Fiatal filmesek, hajrá!