A honi tényfeltáró újságírás új origójához érkezett. Kivülálló ugyan megdöbbenve tapasztalná, hogy ez a röneszánsz a Hetek-Hírszerző-kuruc.info tengelyen formálódik, dehát a betlehemi jászol sem volt az kimondott think tank. Megszületett a Magyar Tényfeltáró Újságírás. Az újszülött jól van, szülei héjanászai nem tettek rá kimondottan rossz hatást, és édesdeden gőgicsél.

Nem akarjuk most azt firtatni, hogy mi a vértől tartott hét-nyolc hétig a derék médiamunkásoknak kideríteni azt, ami már másfél hónapja megtudható volt lapunk nyomtatott változatából. Vakok és gyengénlátók kedvéért "olvasni tanulok"-típusú betűkkel mi magunk (éééértitek: Sinn Féin) árultuk el az újraindult lap második oldalán, hogy újságunkat a Közép-Európai Média és Kiadói Zrt. jelenteti meg. Nobilis Kristóf, na. Vitorlázós médiamogul, Horváth Zsolt kenyeres pajtása, jobboldali fúrópajzs.

A puszta hírértéken felül van nehány gyöngyszem az így tálalt sajtóhírekben: vélelmezett testi hibák, állítólag nyilatkozó, de meg nem nevezett Index-újságírók meghökkenése, az "eltérő" és a "mást" jelentésének ügyes csúsztatgatása (ez hitgyülis kollégáink érdeme, akik szerint az "értékőrzés" és az "internetes megjelenés" szöges ellentétben állnak egymással). Az összeesküvés vizionálása különösen tréfás olyan wannabe kisnyilasoktól, akik jól láthatóan az életben nem tartották kezükben lapunkat.

No, hát mindegy is. Egy szép nagy család vagyunk mi, a magyar sajtó. Incesztussal szaporodunk.

Csak azok kedvéért, akik mértékadó hírforrásnak tekintik a fenti ojságokat: ugyanott vagyunk, ahol eddig. Nem ülnek selyemnyakkendős cenzorok a nyakunkon, nem kapunk titokzatos telefonokat, amelyek egyes személyek kicsinálására szólítanak fel. Turul kolléga ugyanolyan hülye frizurát visel, ergé még mindig siratja régi szerkesztőségben megrongált biciklijét, Bozótharcos ugyanolyan jóízűen nyerít az idétlen vicceken, Ács Feri ugyanolyan frenetikusan tudja utánozni Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet (komplett tévévitát kvázi), Lelky Lola tekintete ugyanolyan félelmetesen és örvénylően áttetsző, nénike ugyanolyan sztoikus, Szatmáry ill. jómagam ugyanúgy küzdünk a kappanhájjal, a harminc feletti magyar férfiak nagy ellenségével. Főszerkesztőnk meg mindannyiunkért aggódik, terelget és gyámolít bennünket. Az mondjuk elég vicces, amikor tekintélyesnek próbál látszani: ebbéli kudarcait ivással kompenzálja. Ugyanúgy, mint eddig.

Ezenfelül továbbra is azt gondoljuk, hogy a nemzet használható értelmezési keret a ká-európai rögvalóságban, és különösen a Kárpát-medencében. Itt nálunk, a mi otthonunkban, Ojtoztól Dévényig. Ugyanúgy hiszünk a hagyományok értelmében, a piacban, a szabadság varázshatalmában, abban, hogy 1990 igenis cezúra volt a magyar történelemben, hiszünk a rendszerváltás értelmében, hiszünk a vélemények sokszínűségében, blablala.

Ja, és a szeretet meg az összefogás erejében, baszki.

Update: Fantasztikus fortyogást váltott ki a honi elektronikus médiában a mi kis életünk, komolyan gondolkodunk egy szerkesztőségi fotóblogon. Szentkoronarádió meg barikad.hu: hát egyik lábunkról a másikra állunk a megilletődöttségtől, komolyan.