Bugyinszki György munkásságát régóta figyelem, talán leheletnyit régebb óta, mint az illő lenne. És egészen határozottan emlékszem még az évezred fordulója környékén a Csúnyafidesztől nem annyira távol lévő (understatement) Tér c. hamar és méltán kimúlt periodikában megjelent cikkére (netán cikkeire? Oh, borzalom. Ha van rá érdeklődés, előkeresem). Azóta neki is felnyílt a szeme, belépett az igazak seregébe, helyenként olyan hévvel, hogy az egykori munkahelyén, a Magyar Narancs szerkesztőségében is bizonnyal mosolyt fakasztana. Nincs is ezzel semmi baj, a megismerés határai folyton odébb mennek. Legfrissebb cikkében is oda van csapva rendesen egy J'accuse-típusúban, hogy ki vert itt melegeket, na, ki? Ki a felelős, he?

Ez is okés, sajtószabadság van és embertársainkat dobálni/verni parasztság.

Az újságíró így szól hozzánk cikkében:

Felelős minden – zömében katolikus – egyházfi, aki továbbra is középkori fogalmakban, erkölcsi kérdésként beszél a szexuális másságról

Most tehát nagyon szépen megkérek minden, nem egyházak környékén szocializálódott médiamunkást, hogy az 'egyházfi' kifejezést helyes értelmében használni szíveskedjék. Az egyházfi ugyanis nem pap/lelkész, hanem templomszolga, és mint ilyen, elég kevés eszköz van a kezében a keresztény dogmatika farigcsálására.

Ha még egyszer ilyet látok, illetve valaki az 'időnek előtte' értelmében használja az 'idejekorán' fordulatot (vö. még Boross Péter 1993. decemberi örökbecsűjét az "idejekorán eltávozott Antall József"-ről), az egész banda röpdolgozatot ír.

Végeztem. Rompez.