Az UFiblog aktív vitapartnere, Tallián Miklós blogjában találtam ezt a nagyszerű akciót.
Gyerekek, eladó a Rednex. A korai kamaszkorunk lexebb nyarait aláfestő zenével büntető svéd banda eséllyel pályázhat a lexarabb zenekar címére. A country-techno förmedvényt feltaláló Rednexet cókmókostul viheti, aki akarja. Csak minimum másfél millió dolcsi kell hozzá. Innen kezdődik ugyanis a licit az Ebayen.
Ennyi pénzért megkaphatod a zenei jogokat, a brandet, a honlapot, a koncertszervezést, a zeneszerzőket, és ráadásként nyilván három szőrös svéd vikinget és egy kikapós szőke nagydarab macát. Akik olyan dalokkal kedveskedtek a fejletlen zenei ízlésű iskolásoknak (nekünk) a kilencvenes évek közepén, mint a Cotton Eye Joe és az Old Pop In An Oak, és persze a Wish, You Were Here.
'94 táján ezekre a számokra bólogattunk a délutáni tinidiszkóban a fal mellett állva, mindig stírölve, de soha fel nem kérve a csajokat a diszkótáncra. Miközben a Rednex halandzsaszövegét mímeltük szánkkal, addig nem vettük le szemünket az osztályszépe Heni melleiről, amelyek akkoriban napról napra nőttek.
A stír után mentünk bunkert és magaslest építeni a földutakra, hogy onnan dobáljuk gesztenyékkel ránk törő ellenséges bandát. Lúzerek voltunk, de legalább tudtuk, mi a fontos. Nem a politika, asszem.
A mai nap tanulsága: Rednexet igen, de az elmosolygott ifjonti éveket már nem vásárolhatjuk vissza. Elveszni az eltűnt idő gyomrában?
(Ui: a fenti írásműben Proust és Heni hatása érvényesült. A téma további több ezer oldalas kifejtésétől Proust-tal ellentétben mindenkit megkímélek).