Azt a tényt kipipálhatjuk, hogy a magyarok jobban tájékozottak Hollywood és a brazil felső tízezer stilizált világában, mint a közvetlen környezetünket illetően. Tévéfaló honfitársaink nem tévednének el a los angelesi strandokon, a manhattani metrókon avagy a londoni Cityben, arról viszont halvány gőzük sincs, mi folyik, mondjuk a Dunán túl. Pedig volna mit megismerni.
A hétvégét a Felvidéken töltve volt időm belenézni, belehallgatni a szlovák médiumokba. A tótok lehagytak minket ízlésben, minőségben és színvonalban. A mainstream kereskedelmi rádiókon olyan zene szól napközben, amit itthon legfeljebb az alig mérhető hallgatottságú Cafén, Jazzyn avagy a Tiloson fülelhetünk le. És vannak jó szlovák zenék is.
A másik kedvencem a Markíza tévén (a helyi ertéel) futó Susedia (Szomszédok) sorozat lett. A szappanopera a humor és az irónia segítségével oldja a magyarok és a szlovákok, ennek a két nyomorúságos kelet-európai nemzetnek a kölcsönös frusztrációját.
A sorozat főszereplői két kisgyerekes párocskát alakítanak. Az egyik páros (Frantisek és Zuzu) szlovák, a másik (László és a csinos Ildi) magyar. A szerethetően kisszerű figurák képesek a szomszédjukkal hajbakapni azon, hogy magyar vagy szlovák tévécsatornát nézzenek-e közösen, mi legyen az ünnepi menü karácsonykor, s ezernyi hasonló piszlicsáré ügyön. Ildikó viszont úgy hajlandó szerelmeskedni a férjével, ha ő előzőleg magyarul kényezteti.
A párok civódnak, piszkálódnak egymással, de ha jön a baj, mindig kisegítik egymást. A felnagyított nemzeti sztereotípiák duplacsavarával ironizálva oldják a nackó görcsöt, a tévéfotelben ülve pedig együtt nevethetünk a szereplőkön - és persze önmagunkon.