Miután az alant fekvő bejegyzés alantas videóját megnéztem, az első morgás után elgondolkoztam néhány dolgon. Az egy dolog, hogy a fibes seggarcok KISZ-titkári múltjuk miatt támadják a Fidesz egyes vezetőit (mondjuk Deutschról soha nem hallottam, hogy az lett volna). Miközben a FIB a KISZ utolsó országos vezetőinek, a politikai komisszárokból milliárdos vállalkozókká vedlett szerencselovagjainak szekerét tolja, ugye. No de ezt már megszoktuk Abszurdisztánban.
A videó azonban támadó éllel emlegeti a fideszesek KISZ-múltját, hogy a jobberek orra alá dörzsöljék felismerésüket: ők is részei voltak a Rendszernek.
Kérdezem én: mit gondoljunk a KISZ-titkárokról, a lelkes KISZ-aktivistákról mi, akik a nyolcvanas évekből csak a hétfői adásszünetre és a kisgyerekként látott rendszerváltó tüntetésekre emlékezünk. Én speciel az utolsó évfolyamba tartoztam, akit kisdobossá avattak, 1988 őszén. Már nem találkoztam aktív KISZ-essel, már nem volt tinédzserkorom meghatározó döntése a KISZ-hez való viszonyulásom meghatározása.
Lehet-e automatikusan támadni, kritizálni valakit azért, mert a nyolcvanas évek lábvíz-diktatúrájában KISZ-tag volt? Vagy mert az osztályban (vagy az iskolában) KISZ-titkár volt? Hogy lehet elválasztani a szervezkedő hajlamból aktívkodókat a diktatúrát ifjúsági szinten kiszolgáló minikádároktól?
Honnantól lett valaki szem a láncban?
