Állítólag Magyarországon közlekedési-reform is dübörög, az ütemes és tényleg oké vonatindításokon kívül jelenleg inkább csak cifra káromkodásokat és sűrű muter-emlegetéseket hallunk, ekként nyugtázta ugyanis a honi utazóközönség a MÁV- és VOLÁN-tarifák újabb, átlagosan 17%- és 6%-os emelkedését, ami csak átlagosan ennyi, a gyakorlatban akár a 90%-ot is súrolhatja alulról.
Bár hozzá képest konyhafiloszok vagyunk, és azok is maradunk, de a szoci retorikában lélegzetvételnyi sűrűséggel előbukkanó igazságosság okán megfogalmazódott bennünk egy kérdés: nem lenne-e igazságosabb - és nem mellesleg az előrehaladott állapotban lévő reform-szellemiséggel is jobban összeegyeztethető -, ha ezen túl a 65 év fölöttiek is hozzájárulnának egy-egy trip árához, tegyük fel differenciáltan (átlagos és alacsony nyugdíjat kézhez kapó kisnyugdíjas nem, X összeg fölötti, magasabb nyugdíjra jogosult szintén fizet)?
A szabadság, egyenlőség, testvériség (igazságosság) jegyében.
