Ezzel a címmel írta Bencsik András legfrissebb vezércikkét. Címlapon „az év könyve” (tányérban). Lévai Anikó szakácskönyve. Tulajdonképpen nem is az év kötete ez a mű, csak a távolságtartó főszerkesztő nem merte leírni, hogy az évszázad alkotása, a magyar demokrácia újkori irányát meghatározó alapmű. Werbőczy hármaskönyve után (500 évvel) a soron következő.

Szóval a vezércikk. András magyarázatot ígér a címlapért. Megpróbálom összefoglalni. A politika alávaló, de vannak örök emberi értékek. A nők jobban dicsérik a józan észt a férfiaknál. A néma világháború élhetetlenné teszi az életet. Ilyenkor azt mondjuk: a rossz diadalmaskodik a jó felett, a föld meg kiszárad, sokan szomjaznak. Hajlamosak vagyunk sötéten révedezni, mert a lelkünket megnyomta Gyurcsány. Na most, vegyük kezünkbe ezt a szakácskönyvet, s máris leképeződnek játékosan és derűsen a nagypolitika pillanatai. Na, ez a magyarázat.

Lévai Anikó szakácskönyve tehát a nemzeti radikálisok legélesebb fegyvere. Bárhol bevethető, az élet legégetőbb kérdéseire is gyógyírt jelent. Éhezik fekete Afrika? Süssön mákos bejglit!