Holnap végetér az év, lehet éjfélkor fordítani az Időkeréken. Azaz lehetne.
Őszinte mosolyt csal az ember arcára, ha régi időkerékista cikket olvas: "Az Időkerék népszerűségére jellemző, hogy Kofi Annan gratulált az ötlethez, Hillary Clinton pedig, aki férje amerikai elnöksége idején az ezredforduló megünneplésével foglalkozott, felvette a támogatandó projektek listájára." "Az Időkerék emellett a világ egyik találkozási pontja lehet, benne ugyanis egy internetkamera működik. Aki elé áll, a világ bármely pontjára életjelt adhat magáról." "A projekthez nagyszabású internetes háttér is csatlakozik, ez többek között egy négydimenziós lexikont is tartalmaz. Ebben a különböző történelmi idősíkok, események és személyiségek egymás mellé rendelhetők, segítve az oktatást." "Úgy tudjuk, Magyar Bálint mellett többek között Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc és Gy. Németh Erzsébet is felsorakozott a projekt mögé."
A nagy mű elkészült, felavatták, majd rövidesen beázott. Állt nagy magányosan a Felvonulási téren. A kutyát sem érdekelte, francia turistacsoportokat meg pláne nem szerveztek miatt Magyarországra. Az üzemeltetés igazi sikertörténet: a fővárosnak ingyen sem kell, így pályázaton próbálnak olyan lúzert keresni, aki még fizet is azért, hogy működtethesse a 267 milliós könyv szerinti értékű Magyar Szellemi Terméket. A tapasztalatok biztatóak: négy hónapig már működött.
De mi lesz, ha eredménytelenül zárul a pályázat? Talán mégiscsak el kéne adni New Yorknak. Vagy Sidney-nek. Egy kicsit persze kár lenne érte, hiszen nem tudnék olyan műalkotást mondani, ami jobban összefoglalná a Nagy Magyar Valóságot.