Tudtuk persze, hogy beteg. Egyre fogyott, s gyakori gyógykezeléséről jöttek a hírek. Szeptember 30-án, késő éjjel útrakelt egy másik, a térképen már fel nem lelhető birodalomba, el messzire, túl a Mezőség félelmetesen kopár dombjain, Sikaszón és Nagyenyeden is túl. A szavak nagyfejedelemsége lett az otthona: nem beszél már nekünk senki Bethlen Gáborról, a Kemény bárókról, nem írja meg senki pompás történelmi-bibliai drámákban a(z erdélyi) magyar sorsot. A Káin és Ábel, A szuzai menyegző, a Balkáni gerle vagy az Advent igazi nagyságát majd az idő mutatja meg, nem a fiatal neokegyetlenek, és a cinikus pályatársak.

Legyen könnyű az álma.

Sütő András (1927-2006)