"Észt, szellemet keress, ne adatot
Olvass, bolyongj, szeress. Nagyon kívánj
Boldognak lenni. Én is az vagyok."
Életének 96. évében elhunyt Faludy György. A XX. századot végigélt költő nagypolgári családból származott, a harmincas évek elején egyetemi tanulmányait félbehagyva költőnek állt. Első sikereit a Villon-versekkel érte el. Az elkötelezetten szabadságpárti poéta előbb a nácik, majd a kommunisták üldözöttje volt, előbbiek miatt Párizsba, majd Marokkóba, később az Egyesült Államokba emigrált (itt beállt önkéntesnek az amerikai hadseregbe); utóbbiak jóvoltából három évet töltött Recsken, majd 1956-ban újra emigrációba vonult, immár 32 évre. 1988-ban tért haza Magyarországra.
Faludy György egész életében a diktatúrák terrorja ellen küzdött, miközben soha nem adta fel életszeretetét, humanizmusát és magyarságát. A szellem embere volt, a szó klasszikus értelmében. Más értelmiségiekkel szemben soha nem tetszelgett önnön hírnevének dicsfényében, inkább életpályájával és művészetével mutatott szerényen példát a késői utódoknak. Az elmúlt években visszavonultan élt, a vele készült utolsó beszélgetésekben az elbutuló emberiség és a lélektelen tudomány veszélyeire hívta fel a figyelmet.
A világ forog tovább, de üresebb lesz nélküle.
Faludy György
1910-2006
Nyugodjon békében.
