Csöngettek volna. Szegények. Nem tudták, hogy a gyerek miatt kikapcsoltattuk a csengőt, ill. szükségünk volt egy plusz áramkörre az elektromos fogkefémhez. A gangon tébláboló árnyakat látva kimentem: két jól karbantartott későnegyvenes-koraötvenes nő állt az ajtó előtt és kopogtatót kért. Miután tisztáztuk, hogy a Fityusztól jöttek, aláírtam - s bár egyikük a jelölt volt, ünneprontón megjegyeztem, hogy ezen a környéken az MSZP szokott befutni. A könnyű rabláson kicsit elpimaszodtak, s elém toltak egy ívet, hogy ugyan aláírnám-e a szervezett politikai hazugság elleni tiltakozást, a Jó reggelt Magyarország! kiáltványt. A szívélyes kezdet után egymásra torlódó események nyilván meglepték őket: éles fejhangon közöltem, hogy semmiképp, és vigyék innen mielőtt közepesen nehéz tárgyakat (váza, bárpult, ilyenek) kezdenék el hozzájuk dobálni. Kérdésükre annyit árultam el, hogy a szöveget igénytelennek tartom. "Érdekes vélemény. Továbbítani fogjuk a központba."
Ne fáradjanak vele. Elmondom.
A Jó reggelt Magyarország! paradigmatikusan sűríti mindazt, amiért a nagyközönség nem elhanyagolható része utálja a Fideszt. A címe a "mi már megmondtuk, baszki" alapállást tükrözi, ami akkor is ellenszenves, ha hirdetőjének történetesen igaza van (egyébként: nincs). "Felébredtetek?" - vágja az arcunkba egy rémisztően találó nemzetiszín vekker kíséretében a jobboldal vezető ereje, mert ugye ébresztő, és akkor cseng a vekker, értjük ugye, mert az kellemetlen, és hát az ébredés mint olyan kellemetlen, és innen egyértelmű az átvezetés a Gyurcsány-csomaghoz, mert az is kellemetlen, még kellemetlenebb, mint a reggeli merevedés. A szöveg pongyola: nemcsak helyesírásilag ('reklám eszközök', 'Alkotmány'), hanem szintaktikailag is: önmagukba visszakanyarodó gondolatokat találunk benne, a politikai hazugság-trip mellé becsatlakozik a semmiből, egy bekötőútról az "igazságtalan megsarcolás" (ami egyúttal szép tautológia is: hallott már valaki igazságos sarcolásról?). A téeszelnöki fordulatokkal sem állunk rosszul: "hangsúlyozni kívánjuk", "nem mentes", és barátaik. A "szervezett és nyílt politikai hazugság" elítélése rendben, bár a Fidesz sem bontotta ki az igazság minden részletét a kampányban, ha jól emlékszem, és azóta nehány pártvezető el is ismerte pl. a "rosszabbul élünk mint négy éve" kontraproduktív voltát. De azzal talán adós maradt a nagyívű kiáltvány, hogy a tájékozódási és döntési szabadságtól való megfosztástól milyen gondolati ösvény vezet a Hősök teréig, pláne szeptember 23-án. Mi történt ott és akkor korábban, mondjuk 1989-1990-ben? Mi köze annak a rendszerváltáshoz? Tudom, mert ott voltam: erdélyi tüntetés meg Nagy Imre-temetés. De egyik sem szeptember 23-án volt. Azon a napon Battonya szabadult föl. Magyarázat lehet persze, hogy az önkormányzati választások előtt egy héttel érdemes összegyűlni, mert az jó vágókép lesz az esti híradókban. Ez eddig hol bejött, hol nem. Egy választási nagygyűléshez mindenesetre kár ilyen pátoszos hangütést hangütést használni, mert mi lesz, ha Gyurcsány Ferenc nyílt színen becsavarodik (közeljövő), megindulnak az iráni rakéták (közepesen távoli jövő) vagy visszatér Kolozsvár (futurum imperfectum)? Az elmúlt négy évben a gyűlésezés egyébként csak korlátozottan jött be. Mondom ezt attól függetlenül, hogy az első aláírók nem mindegyike ellenszenves családunkban, de ez így nemigen fog menni. Illetve mehet, de a francnak lesz ahhoz kedve.
Tetszettek volna választást nyerni.
