Van ilyen Európában? Nincs, hát örüljünk, mert különleges országban élhetünk! Megszületünk, és azonnal megszerezzük a magyar állampolgárságot. Ez még ingyen van, bár azért illik hálapénzt adni. Az anyukánk gyesre megy, ezért elveszti a munkáját, mi meg töménytelen mennyiségű pelenkát és bébikaját fogyasztunk, ami az infláció miatt egyre drágább. Azután járjuk az ovit keményen, és nagyon unjuk, mert a jogot végzett, de ovóbácsiként dolgozó ember a korrupció visszaszorításának szükségességéről mesél. Iskolába járunk, ahol selypíteni tanulunk, és az elterelés nevű órán megtudjuk, hogy mi az a drog, ezért ki akarjuk próbálni.

A gimnáziumban nem kell járnunk testnevelés órára, ezért gerincferdülésünk egyre erősebb hátfájást okoz, rászokunk a Quarelinre. A drága buszbérletre nem futja, és csak gyűlik a befizetlen bünticsekk a fiókban. Felvesznek egyetemre, mi meg felvesszük a diákhitelt - mindkettőt megbánjuk, mert igaziból ezeket is mi fizetjük. Megkapjuk a diplomát, munkanélküliek leszünk, és évekig vadásszuk az állásokat. Végül sikerül elhelyezkednünk, de a főnők állandóan szivat, és lassan többet adózunk, mint amennyit hazaviszünk. Leépítésre hivatkozva kirúgnak, egy idő után újra elhelyezkedünk, de kevesebb pénzért. Vasárnaponként megnézzük a szólás szabadságát, ahol a miniszterelnök a riporternek álcázott talpnyaló kérdéseire válaszolva elmondja, hogy minket nem is érint a reformnak álcázott megszorítás - megnyugodunk, rá szavazunk, nyugdíjba megyünk. A nyugdíjunk kevés, de örömmel fizetjük a gázszámlát, mert állítólag a gyerekeinknek már jobb lesz...