Miről szól valójában a Mindenki?
2017. március 01. írta: bakó.bea

Miről szól valójában a Mindenki?

mindenki-still.jpg

Nagyon kifinomultan beszél a posztszocialista magyar néplélekről Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje. Valószínűleg azonban nem ezzel érdemelte ki az Oscar-díjat a világ túlfelén, hanem az inkább utópisztikus befejezésével, amit odaát – legalábbis újbalos-egalitariánus szemszögből – akár valamiféle sajátos amerikai álomként is lehet értelmezni.

Pedig az az ország, ahol az Oscart osztogatják, pont, hogy nem a Mindenki zárójelenetében megjelenő hősies szolidaritás révén lett naggyá, hanem ellenkezőleg: a teljesítményalapú Amerikában a tátikázókat nem hogy nem vitték volna el a versenyre, de benne se lettek volna a kórusban. 

Miről is szól, mit üzen valójában a Mindenki?

*

Az alapellentmondás, amiről a Mindenki szól, már a film első jelenetében elhangzik: „Elég híresek vagyunk, versenyekre járunk, sorra nyerjük a díjakat” – mondja az igazgató az anyukának, majd a következő mondatban hozzáteszi: „Mindenkit szívesen látunk a kórusban, ez az egyik alapelvem”. A fehér köpenyes, ránézésre kémiatanárnak kinéző igazgató sem lehet persze annyira laikus a zenéhez, hogy elhiggye: létezik egyszerre siker és egyenlősdi, és az ő iskolájában minden önként jelentkezőnek Isten adta tehetsége van az énekléshez. De nem is kell ezzel foglalkoznia, míg végrehajtója, Erika néni sorra szállítja az iskolának a kórusdíjakat.

Az elmúlt napokban parttalan viták folytak arról, hogy mennyire gonosz a Mindenki „főgonosza”, Erika néni: az énektanárnő a siker reményében titokban arra utasítja a tehetségtelenebb kórustagokat, hogy valójában ne énekeljenek, csak tátikázzanak. Mikor pedig kiderül a turpisság, azzal érvel: ő mindenkinek jót tesz ezzel, hiszen így a tátikázók is részesülhetnek a többiek sikeréből, mehetnek velük versenyekre és utazni. A pro-Erika néni tábor elfogadja ezt az érvet, és még arra is hivatkozik, hogy a tanárnő kénytelen ilyen trükkökhöz folyamodni, hiszen az igazgató előírja, hogy mindenkit felvegyenek a kórusba. A kontra tábor szerint viszont Erika néni megnyomorítja a gyerekek lelkét és elveszi tőlük a zene örömét.

A kilencvenes években játszódó történet ezen kétfajta ellentétes értelmezése most, 2017-ben fájdalmasan rámutat arra, hogy mennyire a (poszt)szocializmusban élünk még mindig, és arra is, hogy ilyen hozzáállással nehéz lesz felzárkóznunk „A Nyugathoz”. Hiszen a pro-Erika néni tábor eszerint gyakorlatilag teljesen rendben lévőnek találja, hogy a teljesítő kevesek vigyék el a hátukon a többi nem teljesítőket. Ez színtiszta kommunizmus: te csak tátikázz, majd eltart az állam más balekok munkájából. Ugyanennyire hamis viszont a kontra-Erika néni érvelés is, ami leginkább a progresszív kortárs liberalizmus safe space-irányzatát juttatja eszünkbe: mindenki abban tehetséges, amiben úgy érzi, és ha elmondod neki, hogy nem úgy van, azzal beletrappolsz a lelki világába és verbális agressziót (vagy mit) követsz el.

Ez még akkor is nonszensz, ha gyerekekről van szó: a gyerekek ugyanis nem hülyék, és nagyon is szükségük van arra, hogy elkényeztetés helyett értelmes önkritikára neveljék őket. Senki nem lesz attól lelki sérült, ha 8-10 éves korában a szülei vagy a tanárai – normális és konstruktív hangnemben persze – értésére adják, hogy az iskolai kórus helyett valószínűleg nagyobb dicsőség vár rá a táncegyüttesben, a színjátszó körben vagy épp a focicsapatban. (Vagy netán az énekléshez ragaszkodó botfülűeknek is lehet csinálni egy műkedvelő kórust, amelyik nem jár versenyekre.)

Attól viszont egy egész társadalom lesz lelki sérült, ha gyerekkorában mindenki azt hallgatja, hogy „Pistikém te vagy a legszebb, legügyesebb és legokosabb az egész osztályban! Te egyszerre tökéletesen táncolsz, énekelsz és focizol!” Ugyanis az ilyen Pistikékből lesznek azok a felnőttek, akik az összes problémájukért másokat hibáztatnak – a szomszédot, a főnököt, az államot, Amerikát, Oroszországot, vagy épp Soros Györgyöt –, és eszükbe se jut azon elgondolkozni, hogy nekik maguknak mit kéne másképp csinálniuk. Közben azért továbbra is elvárják az államtól (és persze az azt alkotó, kárhoztatott szomszédtól meg főnöktől), hogy kihúzza őket a szarból és megoldja a problémáikat. Magyarországon sajnos még mindig elég gyakran van olyan érzése az embernek, hogy sokmillió ilyen elkényeztetett Pistike országában él, akik képtelenek valódi teljesítményt nyújtani, másoktól viszont – a saját kényelmük érdekében – ezt egyenesen elvárják.

*

Erika néni hibája – talán gonoszságnak nem lehet nevezni – sokkal inkább a tanári hivatás teljes félreértésében rejlik. Hiszen pont az ő dolga lenne, hogy a kevésbé jól éneklőket is felhúzza a többiek szintjére. Nyilván nem a totál botfülűek operaénekessé képzése az elvárás, de az olyan kicsit hamiskás hangot, mint a főszereplő kislányé, pont kikupálhatná – sőt, énektanárként az lenne a dolga, hogy kikupálja. Ehelyett Erika néni a könnyebb és gyors sikerrel kecsegtető utat választja, amikor gyakoroltatás helyett némaságra inti a hamiskásakat.

Tökéletesen megfelel ez a módszer annak a Magyarországon széles körben elterjedt hozzáállásnak, miszerint „ez nekem úgyse megy”, vagy „nem születtem gazdagnak”, „szóval nekem már úgyis mindegy”. Inkább éneklés és erőlködés helyett csendben tátikázva irigykedek a sikeresekre meg a gazdagokra, akik úgyis biztos lopták, meg összemutyizták. Persze lehet, hogy sokan közülük igen. De mások meg azért talán csak megdolgoztak érte.

Pedig többen megtanulhatnának énekelni, vagyis működhetne jobban a társadalmi mobilitás, ha megfogadnánk a mondást, hogy „segíts magadon, Isten is megsegít”. Azonban a begyöpösödött tátikázásból nem csak a meggyökeresedett posztszoci reflexek miatt nehéz kilépni. Nem segíti a szemléletváltást az egyre divatosabb körúton belüli ballib vonalon divatos, kvóták és hasonlók útján felülről nyomott emancipáció sem, amely szintén nem követel meg valódi teljesítményt.

Figyelemre méltó, hogy a film végén nem tudjuk meg, nyert-e a kórus úgy, hogy mindenki énekelt. Túllépve azon, hogy a magyar társadalom szolidaritási hajlandóságának ismeretében egy ilyen akció még tiszta lelkű gyerekektől is utópisztikusnak tűnik, az előtte hetekig csak tátikázó hamiskás hangokkal a csapatban kevéssé valószínű, hogy győztek volna – még ha (a film mondanivalójának fényében különösen ambivalens módszerrel) fel is lett turbózva utólag a hangsáv. Meg persze lehet, hogy a hollywoodi wishful thinking is benne volt az Oscarban.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr6612302595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veder1 2017.03.01. 07:30:54

Erika neni bune nem ez amit itt fejteget a posztiro, hanem az, hogy hazugsagra kenyszerit a csoporterdekre es egy jovobeli jutalomra hivatkozva. Ez egy erdekes alapfelallas, csakhogy a film ezzel a masodik feleben nem torodik es egy hamis, szirupos feloldast valaszt.

Conchobar 2017.03.01. 07:44:15

Egyszer tanúja voltam, hogy egy óvodás csapat kórusban 'Hajrá kukások'-at kiabál a mellettük tevékenykedő kukásautó személyzetének, miközben az óvónénik próbálták a gyerekeket lecsendesíteni. Hogy mi váltotta ki (beszóltak talán a kukások a gyerekeknek?), azt nem tudom. Mindenesetre a kukások vöröslő arccal húztak el, a gyerekek meg nagyon cukik voltak. A posztíró összehord itt tücsköt-bogarat, "tátikázva irigykedek a sikeresekre meg a gazdagokra"- től "meggyökeresedett posztszoci reflexek"-ig, a végén mégis kénytelen belátni, hogy nem ezek miatt kapott Oscar-t a 'Mindenki'. A mai poszt: a semmi több lett volna

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.03.01. 07:47:55

A film jól bemutatja a liberális társadalom embertelenségét.

Tündér_Lala 2017.03.01. 08:19:13

Tündér_Lala 2017. március 1. 07:38
Annyi igaz belőle, hogy az ellentétes elvárásoknak nem vagy csak hamis módszerekkel lehet megfelelni.
Az össze többi hülyeség, mert ez egy általános minden rendszerben előforduló emberi probléma, amelyben csak elbukni lehet.
Nem volna szabad egymásnak ellentmondó követelményeket támasztani. Persze ezt könnyű mondani.

2017.03.01. 10:04:25

Na kérem, Bakó Bea a sok "posztszoci" pro és kontra érv után végre megadja az egyetlen helyes értelmezését a filmnek, köszönjük szépen.

Hát lehet, hogy én nem figyeltem, de úgy rémlik, a filmben a tátikázók nem maguk találták ki, hogy ők inkább csöndben maradnának, mert fárasztónak találják az éneklést, csinálja inkább más; hanem lényegében megtiltották nekik, hogy énekeljenek. Rejtély, hogy ebből hogy tud valaki arra a munkanélkülire asszociálni, aki azt várja, hogy tartsa el az állam a többiek munkájából.

A tanárnővel nem az a baj, hogy nem tanítja meg jobban énekelni a tehetségteleneket, hanem hogy képmutató, hogy hazudik és hazugságra nevel. Talán segítené a film értelmezését, ha kicsit lejönne a szerző a politikáról, a posztszocikról, a körúton belüliekről és kívüliekről meg hasonló témákról.

István Tamasi 2017.03.01. 10:11:35

@MaxVal BircaMan ELEMZŐ:
Te ocsmány bulesz birkaszar!
Az agyatlanságodat mutatja, hogy az autokrata kórusvezetőbe a liberalizmust képzeled bele. Koncentrálj inkább a bolgár hegyi birkalegelő kínálatára, az megy neked.

István Tamasi 2017.03.01. 10:30:52

@MaxVal BircaMan ELEMZŐ:
Én gondolkozom például azon is, hogy mitől vagy lépes zagyvaságokat idekérődzni magyar oldalakra agyatlan bulesz birka létedre?

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.03.01. 10:51:33

@István Tamasi:

Te balliba létedre miért gágogsz bele az emberek társalgásába?

István Tamasi 2017.03.01. 10:57:53

@MaxVal BircaMan ELEMZŐ:
Te ocsmány bulesz birkaszar!
Azért mert van egy pásztorod attól még nem kell embernek képzelned magad.

Robinzon Kurzor 2017.03.01. 10:59:58

Amerika egyenlő teljesítményelv, továbbegyenlő ezek a borfülű atkák a kórus közelébe sem mehetnének.

Egyrészt nyilván hálásan köszönjük a T. Szerzőnek, hogy az egyetlen helyes megoldást közölte velünk, értetlen posztkádári tátikázókkal.

Másrészt aki azt hiszi, hogy "Amerika" ennyire sematikusan megfejthető, annak nincs fogalma arról az országról.
(Megkérdezném a T. Szerzőt, hogy az USA hány különböző régiójában élt és mennyi idei, hogy ennyire jól tájékozott.)

Robinzon Kurzor 2017.03.01. 11:36:39

"„Pistikém te vagy a legszebb, legügyesebb és legokosabb az egész osztályban! Te egyszerre tökéletesen táncolsz, énekelsz és focizol!""

Ez egy érdekes felvetés, csak nem teljesen úgy, ahogy a T. Szerző (vélhetően) gondolja.

Minden gyerek önbecsülését építeni kell a dicsérettel. De nem az ügyességét, eszét, tehetségét kell dicsérni (mert az nem az ő érdeme), hanem az erőfeszítést, a próbálkozást, meg az eredményt (még ha nem is győzött).
At least you tried, mondják ilyenkor a filmekben, amit idehaza úgy értenek sokan, hogy ez a píszí módja a lúzer lesajnálásának.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2017.03.01. 12:18:46

édes drága istenem, hogy lehet valaki ilyen ordítóan ostoba mint ez a bakóbea?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2017.03.01. 12:44:36

@bakó.bea:

"a hollywoodi wishful thinking is benne volt az Oscarban" --- írja.

Mivel szegény Erika nénin már MINDENKI végigment, ezért én inkább erre a "a hollywoodi wishful thinkingre" reagálnék.

Bizony, bizony! A Vajna-féle állami filmtámogatási rendszernek az a logikája, hogy ha te az államtól többszáz milliós támogatást kapsz egy filmedre, akkor annak a filmnek produkálnia is kell. Vagy trendi filmet kell csinálnod, ami nemzetközi fesztiválokon is jól megállja a helyét vagy közönségfilmet, ami sok nézőt vonz. Ergo, nem olyan filmet forgatsz, amilyet szeretnél, hanem olyat, amit elvárnak tőled. Ha elfogadod a szabályokat, hagyod, hogy a Vajnáék "hollywoodi wishful thinkingje" belegányoljon a munkádba, követed az instrukcióikat, akkor nemcsak azt a lehetőséget kapod meg, hogy forgathatsz, hanem az elkészült filmedet promotálja is az állam, nemzetközi fesztiválokra küldi, külföldön népszerűsíti, vetíti stb. stb. stb.

Ebbe az új szisztémába elsősorban a fiatal filmesek hajlandóak és képesek betagozódni, mivel nekik még nincsenek tapasztalataik és berögződéseik a régebbi filmtámogatási és filmkészítési gyakorlatról; ezért készít ma annyi fiatal filmes nagyjátékfilmet és ezért morognak és lázadoznak az idősebbek.

Akik azzal vádolják a Vajna-féle Filmalapot, hogy megöli a nemzeti filmet, a magyar filmhagyományt, igazat mondanak. De igazuk van azoknak is, aki azt mondják, hogy ez a magyar filmhagyomány tkp. már a kilencvenes években elhalt, tehát maximum feltámasztani lehetne.

A magyar filmet az tette naggyá a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, hogy az állam egy olyan stúdiórendszert hozott létre, amelyen belül a filmesek viszonylag szabadon alkothattak. Nem mellesleg, a nagy stúdiók mellett (Hunnia, Budapest, Pannónia stb.) létezett a Balázs Béla Stúdió is, a fiatal filmesek kísérleti műhelye, ahol gyakorlatilag teljesen szabad volt a pálya (a stúdió teljes önkormányzattal rendelkezett), mindenki úgy kísérletezett ahogy akart (a rendelkezésükre álló anyagi kereteken belül), a filmeknek még bemutatási kötelezettsége sem volt. A nyolcvanas évektől pedig a művészek önállóan is létrehozhattak stúdiót, ilyen volt a legendás Társulás Stúdió. Ilyen körülmények között rengeteg remekmű születhetett, amely valóban a magyar valóságról szólt és az alkotók kibonthatták sajátos tehetségüket is. Ám a kilencvenes években ez a rendszer széthullott (az állam nem tekintette a magyar filmgyártás gazdájának magát) széthordták, szétlopták stb. Létrejött ugyan a Magyar Mozgókép Alapítvány, de a szabályozás elmaradt, a kétezres évek elejétől ugyan már volt filmtörvény, de, mint kiderült, a filmesek képtelenek voltak a számukra biztosított támogatásokat korrektül kezelni, az általuk működtetett Magyar Mozgókép Közalapítvány sokmilliárdos adósságot halmozott fel. Ezt a helyzetet szolgált kezelni a Fidesz által létrehozott Vajna-féle Filmalap.

Most úgy tűnik, Vajnáék "hollywoodi wishful thinkingje" jól működik, a magyar filmesek sorra nyernek nemzetközi díjakat, egy-két viszonylag sikeres közönségfilm is született. De ezeknek a filmeknek egyike sem a nemzeti filmhagyományt követi és jelentős filmnyelvi újításokkal sem találkozunk bennük, ezek a filmek a nemzetközi művészeti vagy populáris trendekhez igazodnak, azokat másolják, imitálják. A magyar film Vajna alatt egyre profibb, de egyre kevésbé eredeti.

Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje is ilyen rendkívüli módon professzionális és nagyon ügyesen trendkövető film. Svéd történetet dolgoz fel, azt helyezi magyar környezetbe, kicsit a múltba, kicsit a jelenbe, átütő atmoszférát teremt és a végére egy szentimentális zárást pakol, teljes mértékben kiszolgálja a mai tömegigényt, a narcisztikus individualista tömegember szentimentális bestializmusát. És erre őt még csak instruálni sem kellett, mert a filmje nem a Vajna-féle Filmalap támogatásával készült, hanem a rövidfilmek, dokumentumfilmek, kisanimációk, ismeretterjesztő munkák stb. támogatására létrejött Médiamecenatúra támogatásával, a Filmalap csak fölfedezte benne a lehetőséget és futtatta a filmet külföldön.

Egy szó, mint száz, a mai filmsikerek csak félgyőzelmek, ideje volna eldöntenünk, hogy akarunk-e a magyar valóságra reagáló, sajátos nemzeti jelleget viselő magyar filmművészetet vagy merünk kicsik lenni és megelégszünk azzal, hogy igazodunk a trendekhez, összeszedegetjük a lehulló morzsákat, kiszolgáljuk a filmes globalizmust!

Tündér_Lala 2017.03.01. 13:03:51

Sokrétegú film, de azért ismerjük el: A neolibsizmusnak is odaszúr, amennyiben nem hajlandó elismerni, hogy a természet különbőzőnek alkotott bennünket. Ez pedig visszásságokhoz vezet és az emberek sokszínúségét veszélyezteti, azzal hogy mindenkut uniformizálni akar.
Kétségtelenül ez is egy vonulat, bár az alaphelyzet - jó, rossz kompromisszumaink - más visszonylatban is elképzelhető.

Bryan élete 2017.03.01. 13:12:19

Baszki Beja, ennyit szófosni a semmiről, beleszédültem.
A szolidaritásról szól, érted? Szo-li-da-ri-tás.

Nem jöttél rá, mi? Óriási hiánycikk ez most kishazánkban.

Robinzon Kurzor 2017.03.01. 13:16:04

@bbjnick:

A Mindenki nem Vajna-produkció, ahogy a végén te magad is elismered. Jelentéktelen apróság, ha nem pont arra lett volna felfűzve az egész komment, hogy a Vajna-módszer miatt lett ez a film olyan, amilyen. (Megváltoztatták az eredeti forgatókönyvet, hogy Oscar-kompatibilis legyen a vége?)

Szerinted a Kádár-rendszerben készült, nemzetközi díjakat nyert filmek azért nyertek, mert szembementek a nemzetközi filmdíjas trendekkel? (Mert hogy a mostanival az a bajod, hogy beleillenek, ezért nyerhetnek díjakat.)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2017.03.01. 13:54:27

@Robinzon Kurzor:

Szerintem ugyanúgy tudod a válaszokat mint én, de ha téged az értetlenkedés tart életben, ám legyen, hogy a benned rágcsáló troll ne halon éhen, leírom:

"A Mindenki nem Vajna-produkció, ahogy a végén te magad is elismered. Jelentéktelen apróság, ha nem pont arra lett volna felfűzve az egész komment, hogy a Vajna-módszer miatt lett ez a film olyan, amilyen. (Megváltoztatták az eredeti forgatókönyvet, hogy Oscar-kompatibilis legyen a vége?)" --- írod.

Igen, a Vajna-módszer miatt olyan a magyar film, amilyen. Deák Kristóf nem hülyegyerek, pontosan tudta, hogy neki milyen filmet kell csinálnia ahhoz, hogy felkeltse a Filmalap figyelmét és futtassák a munkáját. A Médiatanács Médiamecenatúrája évente többszáz rövidfilmet, animációs filmet, dokumentumfilmet, ismeretterjesztő filmet stb. támogat, legtöbbjük odáig jut vagy odáig sem, hogy egy lehetetlen időpontban (amikor senki sem néz tévét) bemutatja valamelyik közszolgálati csatorna. Deák Kristóf olyan filmet akart csinálni, ami nem jár így.

Egyébként lassan egyre több nagyöreg is beadja a derekát. Enyedi Ildikó is több filmtervet beadott a Filmalapnak az elmúlt években, majd miután elutasították vagy kioktatták sértődötten fasisztázott a ballib médiában; mára kitanulta a csíziót, olyan témát, olyan koncepciót adott be, amiről tudta, hogy átmegy; meg is lett az eredménye, a filmjét Vajnáék az Aranymedvéig tolták. Sopsits Árpád is egy-két éve még forgó szemmel köpködött a Filmalapra, aztán csak pályázott egy kommersz és profi thriller-témával (A martfűi rém), amit le is forgathatott.

"Szerinted a Kádár-rendszerben készült, nemzetközi díjakat nyert filmek azért nyertek, mert szembementek a nemzetközi filmdíjas trendekkel? (Mert hogy a mostanival az a bajod, hogy beleillenek, ezért nyerhetnek díjakat.)" --- írod.

A Kádár-korban azért nyertek a magyar filmek nemzetközi díjakat, mert izgalmasak, egyediek, különlegesek, a Nyugat számára újszerűek voltak. Úgy is mondhatnánk: egzotikusak. A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években a szocialista országok filmjeire úgy tekintettek Nyugaton, mint ma az iráni, grúz, koreai stb. filmekre.

Egyébként valóban hatalmas filmes teljesítmények születtek azidőtájt Magyarországon. Nemrég láttam Kósa Húsz óráját (amit Csoórival, Sárával, Gaállal együtt csinált); azok a filmnyelvi bravúrok, ami abban a filmben megjelenik Nyugaton még húsz év múlva is innováció volt, amikor Greenaway előrukkolt hasonlókkal. De sorolhatnánk napestig. Amit például a Balázs Béla filmnyelvi és szociográfiai műhelye a hetvenes években csinált, az szerintem még ma is a világ filmművészete előtt jár.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2017.03.01. 13:59:20

@bbjnick:

ne halon éhen=ne haljon éhen

azok a filmnyelvi bravúrok, ami abban a filmben megjelenik=azok a filmnyelvi bravúrok, amik abban a filmben megjelennek

innováció volt=innovációk voltak

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2017.03.01. 14:25:03

@bbjnick:

Nemrég láttam Kósa Húsz óráját=Nemrég láttam Kósa Tízezer napját

Mariann19 2017.03.01. 14:32:29

A Mindenki c. kisfilm nem pedagógiai bölcseleteket kívánt felszínre hozni, hanem egy fajsúlyos üzenetet küld a felnőtt társadalom felé egy gyermeki mikro közösség történéseibe ágyazva.
A film szüzséjét Liza mondta ki: "Mindenkinek énekelni kell" mondatával.
Nem a hatalomnak - jelen esetben a tanárnőnek - van joga kimondani, hogy egy közösségi munkában, feladatban ki vegyen részt, és ki nem, miközben kísérletet sem tesz arra, hogy a képességeket kiegyenlítse.
Eközben egy egységet szimbolizáló kórussal lép a nyilvánosság elé, egy idilli képet bemutatva az iskola tehetségéről, amely valójában egy hazugságra épül.
A film analógiája a társadalom képének, ahol a nemzeti egységet hirdetve a hatalom önös érdekből kizárja a szereplők nagy részét, hiszen nálunk a tudatlanság, a szegénység örökletes tény, a helyzetből való kimozdulás reménytelensége mellett.
A gyerekeket még nem, bennünket mételyként megfertőzött a hallgatás, a megengedő attitűdjeink ragálya, de a gyermeki tiszta lelkeket még nem.
Számomra ez a film üzenete felénk.

István Tamasi 2017.03.01. 14:34:22

@MaxVal BircaMan ELEMZŐ:
Te ocsmány bulesz birkaszar!
Édes neked a csúti surmó fasza, de nem én.

Robinzon Kurzor 2017.03.01. 15:34:48

@bbjnick:

És mitől voltak egzotikusak?

A filmnyelvi újítások (amit Greenaway is csak húsz évvel később ...) még egy cannes-i vagy berlini fesztiválhoz képest is rétegigények.

Egzotikus lehetett attól, hogy a vasfüggöny mögötti diktatúrában egyrészt szabad volt leforgatni (már ahol), másrészt hogy jé, ezek is értenek ehhez a szakmához, harmadrészt meg olyan témákból tudtak filmet csinálni, amelyek Nyugaton elő sem fordulnak.

Ezekből mára szinte semmi nem maradt, nincs már semmi egzotikus bennünk.
Nem azért, mert Vajna nem engedi (Deák Kristóf annyira okos fiú volt, annyira megtanulta a Vajna-leckét, hogy nem is ott csinált filmet), hanem mert magában a társadalomban sincs.

Vagy miről lehetne egzotikus filmet forgatni? Mészáros Lőrincről, aki okosabb mint Zuckerberg?

Tündér_Lala 2017.03.01. 15:57:45

Mindketten tévednek.
Egzotikus volt, mert szélbalos témát dolgoztak fel kétségtelenül nagyon jól és újszerűen. Talpalattnyi föld, Körhinta. Márpedig akkor a szélbal volt olyan divatos agylövés művészkörökben, mint ma a neolibsizmus.

A Mindenki szerintem nem ilyen ideologiailag elfogult.

Mariann19 2017.03.01. 16:12:51

@jose maria padilla:
Magvas kommentedhez egy lakonikus kérdés:
Az elborult elmédnek nem tetszik a társadalom kritika?
Érvelés esetleg?
Ja? Az nem megy?
Okosodjál, mert így kevés vagy!

Veder1 2017.03.01. 17:10:17

@jose maria padilla: a vicc az hogy a ket foszereplo kislanyt nyolcvan gyerekes casting utan valasztottak ki, biztos kozben arra torekedtek arra hogy a jelentkezok "kepessegeit kiegyenlitsek". Gondolom akik nem feleltek meg mehettek tatogo statisztanak...

Mariann19 2017.03.01. 17:15:22

@jose maria padilla:
Bocs, de számomra rangon aluli ez a stílus.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2017.03.01. 17:20:56

@Robinzon Kurzor:

Látom, a benned zabáló troll már az agyadat is felfalta! Mivel az elmúlt hetven év magyar filmtörténetét egy kommentben összefoglalni nem kis munka volna, így a trolletetést mára befejeztem.

emmersson 2017.03.01. 17:21:28

Aki itt leginkább az áldozat - legyen ez egyesek számára bármilyen meglepő -, az a kórusvezető.

emmersson 2017.03.01. 17:26:52

A legpimaszabb fricska a film készítőjétől, hogy az egyik főszereplő - a jobb hangú leány - végül nem is énekel, egy "hangdublőr" szinkronizálja :P

Stáblista szerint:
Liza: Hais Dorottya
Szóló ének: Walton Rebeka

Nos, bizony azt mond(hat)ta a rendező bácsi, hogy "Kedves Dorottya, te most csak tátikálj, majd Rebeka énekel...mert qrvára nem jelölnek minket Oscar-díjra!".

Ezzel pedig a mondanivalót köpi telibe Deák Kristóf!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2017.03.01. 17:29:29

@Tündér_Lala:

A Talpalattnyi föld és a Körhinta a negyvenes évek végének, ötvenes évek első felének filmjei masszív szocreál beütéssel. A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években már egészen más struktúrában és szellemben készültek a filmek.

Jean Sol Partre 2017.03.01. 17:36:06

@Robinzon Kurzor: szerintem kár vele vitatkozni, momentán teljesen igaza van.

Robinzon Kurzor 2017.03.01. 18:06:41

@bbjnick:

Jó, ilyenkor estére már átveszi a hatalmat feletted a kannásbor, már csak személyeskedni tudsz, érveid nincsenek.

Na, nem mintha ez most derült volna ki.

Robinzon Kurzor 2017.03.01. 18:08:32

@Jean Sol Partre:

Momentán ez nem derült ki. Pedig lehetne akár igaza is.

gyalog.galopp 2017.03.01. 18:51:34

Nekem annak idején azt mondta az énektanárom, megadja az ötöst énekből, ha még véletlenül se nyitom ki a számat, levegőt is az orromon keresztül vegyek.

Ha már ének, emlékezzünk Koncz Zsuzsára a nemzet nem csalogányára, inkább verebére, merthogy az is énekesmadár. Attól, hogy énekhangom nincs süket még nem vagyok, mai napig rejtély mi tartotta fenn a nimbuszát. El nem tudtam képzelni soha, hogy a sárgarózsa, meg a királyénemleszek, meg többiben mi a búbánat a hatalommal való szembenállás, mi benne a lázadás vagy mifene. Azt meg végkép nem értettem, hogy egy unalmas, fahangú, setesuta, esetlen énekesnő mért kap akkora promóciót attól a hatalomtól, amelyik ellen állítólag lázít.

Ma már Szörényiék is röhögnek az egészen, így én is megnyugodtam, nem én voltam a hülye.

Ezek az oszkárok, meg micimackók is olyanok, mint a mi nemzeti verebünk. Majd, ha Vajna elröhögi magát , megnyugodhatunk, nem mi vagyunk hülyék.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2017.03.01. 19:58:47

Hogyhogy miről szól a mindenki? Hát benne van a műsorújságban.

A világ már sosem lesz jobb hely. Az élőhalottak hordái mindent elpusztítanak, és fogalmuk sincs róla, hogy őket meg azt a keveset, ami megmaradt a civilizációból, egyetlen óriásvállalat, az Umbrella irányítja.
Már csak Washingtonban tart ki az emberi ellenállás utolsó, egyre gyengülő fészke. De van egy titkos fegyverük. Egy nő bőrruhában, motoron, gyötrő lelkiismeret-furdalással és gyilkos ösztönökkel. Ő Alice ...

Bell & Sebastian 2017.03.01. 22:38:39

Egy filmes van a családban, legfőbb ideje, hogy agyonüssem. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy minden csatornán hazudjanak, ahogyan a csövön kifér.

Hogy mi ebből a tanulság? Mármint az Oscar-díjas alkotásból? Abszolút de semmi. Vagy fegyvert kell fogni, mint a The Catcher in the Rye után.

annamanna 2017.03.02. 09:09:19

Nem tudom, szóba került-e már a tátikázó gyerekek motivációja. Hogy ők miért maradtak a kórusban, ha egyszer a tanárnő megmondta nekik, hogy nem elég jó a hangjuk. A sztoriból nem az jött le, hogy az éneklés olyan kötelező program, amiben muszáj részt venni (ha így lett volna, a tátikázók örültek volna a tanárnő felmentésének).
A film közepén a tanárnő felajánlja, hogy akinek ez a felállás nem tetszik, az menjen el nyugodtan; mégsem mozdul senki, egy rakás gyerek úgy marad csalással a kórus tagja, hogy erre az égvilágon senki sem kényszeríti. A tanárnőt kényszerítheti az igazgató elvárása; de a gyerekeket senki sem kötelezi.
Azt most hagyjuk, hogy a valóban éneklő gyerekek miért nem szúrták ki korábban, hogy vannak köztük tátogók. Ami elgondolkoztató, az a tátogók motivációja.
Az ő magatartásuknak a való életben sajnos határtalan mennyiségű párhuzama akad. Már eleve az iskolai életben a legtöbb gyerek számára elfogadható a csalás: lesés, puskázás, hamis igazolások, protekció, és a hazug előnyszerzés egyéb formái. Persze, sok esetben egy gyerek tényleg azt érezheti, hogy kiszolgáltatott, kényszerhelyzetben van, nem tehet mást, muszáj csalnia, mert nem tud kilépni az elvárások elől.
De például Schmitt Pált senki sem kényszerítette arra, hogy hamis úton szerezzen magának "filozófiai" doktorátust. Gyurcsány Ferencet sem kötelezte senki arra, hogy ellopja a sógora szakdolgozatát. Mészáros Lőrincnek sem volt kötelező azt állítani, hogy okosabb, mint Mark Zuckerberg. Balog Zoltán talán kényszer alatt tátog az emberminisztérium élén? Magyar Fruzsinát kötelezte bárki, hogy holokauszt-túlélőnek állítsa be magát? ( cink.hu/tenyleg-miert-kell-ezt-csinalni-szegeny-zsido-nenikke-1562183674 ) Kíváncsi lennék, vajon a bátyja mennyire járatos a lengyel mezőgazdaság kérdéseiben, amiből a szociológia doktorátusát szerezte. Gurmai Zita és a többi tudományos doktor vajon mennyit ért ahhoz, amiből a hangzatos címeiket szerezték? Mire volt jó, hogy egy ország fetrengjen a röhögéstől, amikor Rogán kijelentette, hogy büszke az okos nejére?

Ezek persze csak kiragadott példák; sajnos a végtelenségig lehetne sorolni a sok hamiskodást, mutyizást, lepapírozást, a végtelen mennyiségű tátogást a valós teljesítmény helyett.
Valami oknál fogva rengeteg embernek megéri a kórus részének maradni akkor is, ha a valóságban semmivel sem járul hozzá annak a működéséhez; maximum azt mondhatja el, mint a viccbeli egér: Hallod Fáni, hogy dübörgünk?

És az sem csak fantázia, hogy utólag a tátogók vannak megsértődve arra, aki a belét is kidolgozza helyettük. Vérig sértődnek, ha egy picit is meg van piszkálva a tátogásuk. Mert ők áldozatok! (Lásd Hosszú Katinkát, mint üldözőt, elnyomó agresszort - és szerencsétlen áldozatait, akiknek az életét, karrierjét, jó hírnevét tönkretette! Sándor Mária is bosszantó, nem elégszik meg a tátogással, valódi éneklést követel, 4 gerincsérvvel a hátában).
Borzasztó elnyomatásukban mi mást is tehetnének szegény áldozatok, minthogy bosszút állnak? Csakhogy bebizonyítsák, ők is érnek ám valamit! És akit lehet, fellázítanak, magukkal rántanak, mert "egységben az erő"; annyira bátrak, hogy mindig nyíltan, egyenesen, face to face állnak ki az ellen, akivel problémájuk akadt....
A filmben is látszott, hogy csak az hajlandó a tanárnővel nyíltan, őszintén, kertelés nélkül beszélni, akinek a teljesítménye miatt jó a lelkiismerete.

A tátogó kislány - aki elfogadja a tátogó pozíciót - miért folyamodik sunyi, passzív-agresszív módszerhez? Ő miért nem mondja el nyíltan a tanárnőnek, hogy szerinte mit kéne másképp csinálni?
A tanárnő vele is őszintén beszélt. A kislány választhatott két lehetőség közül: az egyik, hogy bízik a tanárnő ígéretében, hogy a verseny után foglalkozik vele és felfejleszti, tehát valós teljesítménnyel fog beilleszkedni az éneklő kórustagok közé; vagy köszöni szépen, inkább más elfoglaltságot keres magának.
Ehelyett maradt, elfogadta a csokit és a svédországi utazás ígéretét, tátogott, és csúnya bosszút állt.

Miért a bosszúállást választották a tátogók (vagyis immár az egész kórus)? Miért azt tartották ellenségüknek, aki komoly teljesítményt tett le az asztalra? Az énekkar azért volt jó és színvonalas, mert keményen megdolgoztak érte.
Aki nem teljesített (nem volt kötelező!) az miért akarta tönkretenni a tanárnő által összelapátolt eredményt, és miért akarta úgy beállítani a dolgot, mintha a tanárnő nélkül is, vagy épp a tanárnő ellenére lehetnének sikeresek?

Talán nem véletlen, hogy a legpusztítóbbnak egy vallásos ember látta a szituációt: "Erika nénit olyan módon semmisítették meg, alázták porig, tették egy életre lehetetlenné, amit semmi nem indokolhat. (...) Elszomorít, ha tényleg itt tartunk, ha Erika néninek a szabadság és szolidaritás nevében nem elég megbűnhődnie, el is kell pusztulnia." ( kotoszo.blog.hu/2017/02/28/majdnem_mindenki_gondolatok_az_oscar-dijas_filmrol )
Ha jól láttam, a kommentelők között is leginkább (a vallásos) bbjnick védte Erika néni álláspontját.

annamanna 2017.03.02. 09:32:04

Sajnos az egyházak kitűnő példái a filmbeli szituációnak. Zsúfolásig tömve vannak semmittevőkkel, hitetlen csodavárókkal, potyalesőkkel, élősködőkkel, akik a maguk számára elszívnak minden energiát, pénzt, pozíciót - és ráadásul még ők támadják (szinte a megsemmisítésig) azokat, akik nem elégszenek meg a szájtátással.
(Káin áldozatát Isten nem fogadta el, erre dühében megölte Ábelt. Szó sem volt egyenlősdiről, annál inkább teljesítményalapú értékelésről.
"Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe." (mármint Jézust a zsidók a rómaiak kezébe.)

A keresztény jótékonyságra épülő rendszerben a potyázóktól ugyanúgy lehetetlen megszabadulni, mint a filmen a tátogóktól, mert az egyház ugyebár mindenkit befogad és mindenkivel szemben jóindulatú; ezzel a végtelenségig vissza lehet élni, hogy mást ne mondjak, ezzel a jóindulatú naivitással élnek vissza a szájtáti migránshadak is.

Azért az valóban nagy csavar a történetben, hogy miközben egyenlősdit propagál, maga a film kőkeményen a teljesítményre épít: a jeleneteket vagy negyvenszer vették újra (az egyik kórustag fiú mesélte, már majdnem agyrázkódást kapott, annyiszor csapták fejbe, egy másik kislány borzasztóan elfáradt az ugrókötelezős jelenettől, egy harmadik rosszul volt a csokitól, annyiszor ette újra); a Limo port és a Párizsi kockát már nem gyártják, azokra külön vadásztak, a főszereplő lányokat is végtelen precizitással választották ki; tehát minden kis részletben profizmusra törekedtek;
De ez még semmi ahhoz képest, hogy maguk a szereplő gyerekek milyen átlagon felülien célorientált kis "munkagépek"; a főszereplő kislány országos bajnok műugrásból, az edzője szerint az olimpiára is el akar (vagy el fog) jutni; kitűnő tanuló, már hosszú filmes és szinkron karrier áll mögötte, a másik kislány hajnali ötkor kel, artistaképzőbe jár, kaszkadőrnek tanul, szintén hosszú filmes karrier áll mögötte; a kórustagok is sportolnak, zenélnek a tanulás és énekkar mellett… ezek közül a gyerekek közül egy sem vállalná a potyacsokiért való tátogást.
Hollywood valójában ezt az "embertelenül" "kíméletlenül" elszánt profizmust jutalmazta, mert maga a mondanivaló meglehetősen zavarosra sikeredett.

Persze lehet másképp is érteni a film üzenetét: rengeteg ember próbálja magát úgy pozicionálni, társadalmi elismerést szerezni, hogy erején felüli terheket vállal. Ha az egyik terhével nem bír, akkor felvesz mellé még másikat, még nehezebbet, előre menekül, noha sejtheti, hogy nem fogja bírni. Erre tényleg hajlamosak az emberek – mindenki hajlamos rá – de vajon miért sodorja magát az emberiség nagy része szánt szándékkal olyan helyzetbe, ahol már tényleg sajnálatraméltóan görnyedezik? Sok terhet nem volna muszáj bevállalni; mivel mégis jellemző a túlvállalás, ezért az embereket ilyenkor nyilván a félelem hajtja, hogy lemaradnak, mások megvetik érte, ha nem tudja ugyanazt elérni és prezentálni, amit a többiek. Ha beledöglik is, de muszáj azt a szintet hozni, amit szerinte általánosan elvárnak tőle.

Sőt még az is igaz, hogy a "plebs" rendkívül hálás azért, ha az "elit" tagjai azt kommunikálják, hogy ők is "normális" életre törekszenek, és "együttéreznek" a szenvedőkkel. Konfekcióruhákat hordanak, a nép közé vegyülnek a repülő turistaosztályán, betegeket látogatnak a kórházakban és hamburgert esznek kólával. (Lásd az angol királyi család leereszkedő gesztusait vagy Donald Trump elitellenes kirohanásait). Ezek a plebejus villanások persze csak parasztvakítások, de a jónép valamiért hálásan tapsikol.

A tátogók számára a "leereszkedés" helyett a valós segítségadás az lett volna, ha foglalkoznak velük, tényleg képzik a hangjukat. Ha a jól éneklő gyerekek tényleg segíteni akartak volna, akkor korrepetálják a rosszabbul éneklőket. Az egyetlen, aki ezt tényleg felajánlotta, az Erika néni volt.
Vagy ha azt tudatosítják velük, hogy semmivel sem alábbvalók akkor, ha nem járnak a kórusba, nyugodtan lépjenek ki belőle. Az együtt tátogás nem javította a rossz énekesek hangját, nem adhatott nekik semmiféle valós önbizalmat, de még csak valós közösséget sem kovácsolt.
Az, hogy együtt gyűlölünk valakit, csak addig képes összehozni embereket, amíg folyik a harc a gyűlölet tárgya ellen, amíg fel lehet tüzelni embereket a közös ócsárlásra. Amint félretolták az útból a közös ellenséget, az együttműködő felek azonnal egymás ellen fordulnak, és ugyanolyan hevesen tépik egymást, mint korábban együtt téptek valaki mást.
A valós együttműködés éppen a kórusbeli éneklés volt; abban ugyanis figyelni kell egymásra, együtt kell játszani és nem egymás ellenére.
Ami még figyelemreméltó, hogy noha úgy tűnik a filmből, hogy a kórus felülről szervezett képződmény, és hozzá képest a lázadás spontán, össznépi, alulról szerveződő, a "civil kurázsi" jele; valójában a tanárnő elleni lázadást is egy önjelölt vezéregyéniség szervezte és koordinálta, mert saját maguktól a kórus tagjainak nem jutott eszükbe fellázadni és ellenállni a tanári vezetésnek.

ZöldszemM 2017.03.02. 19:11:26

@Vödör:

Tátogás ? Nekem a hangszálaim nem megfelelőek , mégis kényszerítetek az éneklésre. Sőt volt olyan is , hogy az osztályban énekelni kellett én meg tátogtam. hátulról oda osont az énektanár és lehúzott egyet. Remélem már megrohadt !
Vagy pl. aki alacsony azt kényszeríteni a magas ugrásra aljasság !

ZöldszemM 2017.03.02. 19:14:45

@annamanna: Ja én most majd 70 év után is gyűlölöm a torna és énektanáraimat. Ezek a készségek fizikai adottságok. Nem lehet ill. nem célszerű kényszeríteni a 'tehetségteleneket' . Nem tehetnek róla.

annamanna 2017.03.03. 20:04:48

@ZöldszemM: Csakhogy itt senkit sem kényszerítettek semmire. Az egészben az az érthetetlen, hogy miért maradtak a kórus tagjai (és hasonló lélektani szituációra azért az életben is bőségesen van példa):
Miért ennyire népszerű és kifizetődő stratégia a hazudozás, képmutatás, színjátszás, mások (és önmagam) becsapása?
És általában miért arra támadnak a képmutató emberek, aki szembesíti őket a hazugságukkal?
Egy példa: 24.hu/szorakozas/2017/03/02/a-tv2-kirugta-havas-henriket/
Általánosságban is, ez egy nagyon gyakori élethelyzet; miért éri meg ennyire gyakran a színjátszás? moly.hu/konyvek/miskolczi-miklos-szinlelni-boldog-szeretot
Miért ennyire félelmetes az őszinteség, és miért nem tudjuk jól kezelni az igazságot?

Erika néni hazugságra veszi rá a gyerekeket; de Erika nénit is hazugságra veszi rá az igazgató, aki nyilván a minisztérium hazug elvárásaihoz igazodik, az pedig egy általános társadalmi hazug légkörnek van alávetve.
És az egésznek az a katartikus feloldása, hogy a gyerekek becsapják a tanárnőt? A hazug világrendet, hazug rendszert legyőzheti a hazugság?
Az nyer, aki a leginkább be tudja csapni a másikat?

Egyrészt persze a film cáfolja az általa igaznak vélt igazságot; de annyiban nem, hogy maga a film is blöfföl (hiszen a főszereplő lány helyett más énekel) - és a filmben az egyik blöfföt egy másik, nagyobb blöffel lehet "ütni", és végül az nyer, aki a legütősebb blöffre képes.

Scorpion Mecca 2017.03.03. 22:49:53

@annamanna:
Oooo... Ez egy film, nem pedig dokumentum-film.

annamanna 2017.03.04. 00:56:37

@Scorpion Mecca: Értem, de ez mire válasz? Ha dokumentumfilm lett volna, akkor nagyjából azt láthattuk volna, hogy van néhány kötelezően integrálandó, amúgy tűrhetetlenül viselkedő gyerek, akik miatt a tanárnő nem tud a többiekkel foglalkozni. Azok, akik szorgalmasak, tehetségesek, nem tudnak haladni; de muszáj mindenkit egyszerre tanítani, mert ez az elvárás, aminek a tanárnő kénytelen alávetni magát. Így kínjában azt találja ki, hogy a rendbontó gyerekeknek beígéri a stabil kettest, ha meg sem szólalnak. Nem kell semmit tudniuk, csak hagyják békén a többieket, és akkor nem buknak meg.
Miért várja el a minisztérium, meg a korszellem a tanárnőtől, hogy átírja azt a mintát, amit a gyerek otthonról hoz, és erősebb hatást gyakoroljon a jellemére és az agyára, mint amit a közvetlen környezete gyakorolt rá? Ez nyilvánvalóan hasonlóan őrült és hazug elvárás, mint fahangú gyerekekkel kórusversenyt nyerni.

Hogy lehetne egymásnak ellentmondó elvárásoknak egyszerre eleget tenni? Ezt a tanárnő ugyanúgy nem tudja kivitelezni, mint ahogyan az a gyerek sem, aki otthon teljesen más mintát lát, mint amit az iskolában mutatnak neki. Melyik elvárásnak feleljen meg, kinek rendelődjön alá, ha homlokegyenest ellenkező irányba húzzák otthon és az iskolában? Miért is nyerne ebben a versenyben az iskola? Hogyan tudná elhódítani a szülőtől a gyereket? És az miért is lenne jó? Kinek állhat érdekében a gyereket szembefordítani a szülővel, a családi mintaadással?

Mennyire logikusak a szegregációellenesek?
Például egy ilyen elég dühösen óbégató nőtől egyszer megkérdeztem, hány roma férfival volt idáig nemi kapcsolata. Jól kiakadt persze, én meg közöltem vele, hogy tehát ő kirekesztő és rasszista! Rasszista módon kirekeszti a nemi életéből a cigányokat!
Azonnal kitörölték a kommentemet, persze, pedig csak logikus voltam. Az ilyen gondolkodásmód és követelményrendszer őrültségekhez vezet, egyszerűen teljesíthetetlen, betarthatatlan;
ha valaki meg akarja őrizni a józan eszét egy eszelős világban, az kénytelen sumákolni, hazudni - mint a filmbeli tanárnő.

A gyerekek a filmben egyrészt részt vesznek a hazugságban; aztán, amikor fellázadnak az "igazság" nevében, akkor a hamisságon alapuló elvárásrendszert blöffel kényszerítik a tanárnőre.
Igazsággal nem lehet, mert az igazság az, hogy tényleg nincs mindenkinek egyformán jó hangja. Ez az igazság.

Akinek nincs jó hangja, vagy botlábú, ügyetlen, buta, csúnya, kövér, színesbőrű stb... az nem alsóbbrendű - de őrültség letagadni a különbségeket, akár még a nemek között is.

Svédországban tényleg eljutottak odáig, hogy az egyik iskola kitűnő szakácsnőjét rendelettel kötelezték arra, hogy rosszabbul főzzön, hogy a többi iskola diákja ne érezze frusztráltnak magát, mert nem ehet mindenki ugyanolyan finomat.
Ez eszelősség és istentagadás, mert természetesen kit mást kellene a vádlottak padjára ültetni a különbségek miatt, mint Istent, és folyamatosan megbüntetni azért, mert különbözik egymástól a tél és a nyár, a nappal és az éjszaka, a fiatal és az öreg. Miért van az egyik országban meleg, máshol hideg, miért nem jut mindenhová tengerpart és pálmafa? Miért alacsony az egyik ember, és miért magas a másik? És még egy csomó igazságtalanság, amikért mind Isten a hibás.

Csak a mindennapi gépzsír meglegyen,
Ami mindent egyformára ken.

A szépségedet elcsúfítják
Hogy ne tudjál kitűnni
Így veszélytelen leszel rájuk
Akár az összes többi.

Az ezredes álmában kiad egy parancsot:
Mindenki egyen egy narancsot!
De a nők inkább banánt kérnek.

Hisz mindenki tudja ez a 20. Század
Mindenki itt van, itt mindenki lázad.

De addig mindenki hagyjon békén,
Mert nem vagyunk még a végén.
Hátra van még a nagyja,
Amúgy is mindenki bekaphatja!

Scorpion Mecca 2017.03.04. 14:33:33

@annamanna: "maga a film is blöfföl (hiszen a főszereplő lány helyett más énekel)"
Ez teljesen irrelevans, itt erre utaltam az elozoben.

osborne 2017.03.04. 22:00:16

Biztos volt már de ez a mash-up jobb, mint az eredeti:

www.youtube.com/watch?v=EMLRUHJyOfU

Az Oscar díjhoz, utólag is gratula. Bejött ott, ez a lényeg.
süti beállítások módosítása