Nahát, lett egy újabb Oscar-díjas filmünk.
A Mindenki nem csak a kétsebességes magyar közoktatás tetejét, de egyben a fennálló társadalmi alkut is bemutatja.
A kettő egymásból származik, a tanterem a közélet eredője.
Aki gyerekként nem tanulta meg, hogy mi az a demokrácia, nem csoda, hogy felnőttként sem tud vele mit kezdeni. Van egy rossz hírem, kedves szakpolitikai döntéshozók: olyan ez, mint az éneklés... nem lehet csak elméletben oktatni.
Ez persze felborítaná a fennálló rendet, ami arra épül, hogy nem mindenki hallathatja a hangját, cserébe kap csokit a próbák végén.
A szomorú az, hogy elsőre az alku, ha igazságosnak nem is, de elfogadhatónak tűnik. A kórusvezető ígér is nekünk külföldi utazást. De amikor felismerjük, hogy a fél ország csak tátikázik, rájövünk, hogy lehet itt énekelni gyomorgörcs és Erika néni nélkül is.
