A hajnalban körvonalazódó eredmények alapján ebben a pillanatban igen nagy esély van arra, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke.
A hogyanokról és miértekről mostantól nyilván elképesztő mennyiségű elemzés fog születni a világ körül. Néhány alapvető magyarázatot azonban érdemes most is megfogalmazni.
*
Az amerikai politikai térkép most sem rendeződött át brutálisan. Megmaradtak az immár több évtizedes hagyományok: Trump nem veszélyeztette a nyugati parti és északkeleti államok tradicionális demokrata többségét, ahogy a demokraták sem tudtak betörni egykori, az idők során elvesztett szülőföldjükre, a Mély Délre, ami a hatvanas-hetvenes évek óta a konzervatív oldal fellegvára.
Donald Trump mégis változtatni tudott valamin: egészen pontosan ki tudta használni egyedi nézeteit és üzeneteit, hogy megszólítson egy olyan vidéket, amik pár évtizedig elsősorban a demokraták hátországa volt, ámde az elmúlt 10-20 év változásai politikai árvává vált. Ez pedig Északkelet-Amerika egykori nagyipari régiója, amit manapság egyszerűen rozsdaövezetnek neveznek.
Trump győzelmének talán legfontosabb feltétele − az örökké billegő Florida szintén rendkívül fontos megszerzésén túl, ami szintén sikerült neki − az volt, hogy betörjön erre a területre. Hogy a jellemzően politikailag elárvult, egykori világukat, megélhetésüket, az őket egyben tartó kötelékeket elveszítő, és éppen ezért kellően dühös kékgalléros alsó középosztályt megszólítsa.
És megszólította.
*
A Trumpra jellemző nagyhangú össze-vissza hadoválásból karakteresen kihallatszott egy üzenet: hogy Amerikában tömegek vannak, akiket a politikai és gazdasági elit magára hagyott. Akiket kitettek a globalizáció negatív hatásainak. Akik egykor büszke amerikaiak, büszke melósok és kisvállalkozók voltak, de az ő saját biztonságos világuk és világképük összetört.
Trump pedig azt ígérte, hogy ezt visszaszerzi nekik. Hogy Amerikát és az amerikaiakat újra naggyá teszi. És nem a nagyvárosi kávéházi liberálisokra és az általuk épp aktuálisan dédelgetett mikroszubkultúrákra gondolt. Ezt tudták ezek a liberálisok és tudják Rozsda-Amerika lakói is. Ez alapján is szavaztak.
S ennek meglett az eredménye. A jelenlegi, még nem végleges választási térkép azt mutatja, hogy Trumpé Pennsylvania, Ohio, Indiana, Michigan, Wisconsin. Az Amerikát egykor naggyá tevő nagyipar ma már rozsdaette hazája. Más választásokkor, korábban a demokraták jórészt biztonságos hátországa volt ez.
Egy evangéliumi keresztény, mélykonzervatív, Mély Délről érkezett erkölcscsősz republikánus talán nem tudta volna őket megszólítani. Egy minden hájjal megkent, ravasz New York-i ingatlanmágnás és tévés celebritás viszont igen.
*
Az, hogy Trump miként tudja majd ígéreteit megtartani, hogy miként tud egyáltalán felnőni egy választott vezető felelősségéhez és méltóságához, hogy miként fog viselkedni a világ első számú nagyhatalmának elnökeként, még kérdéses. Meglátjuk.
Mert ahhoz, hogy Trump a Rozsda-Amerikának tett ígéreteit beváltsa, gyakorlatilag meg kellene fordítania a globalizáció épp Amerika által diktált több évtizedes folyamatát.
Haza kellene hoznia a termelést. Hiszen nem lesz újra amerikai munkásosztály anélkül, hogy vissza ne hoznák a termelést a kínai munkásosztály elől. Hagyományos, ámde a 21. században elavulttá vált iparágakat kellene újraélesztenie. Hiszen nem lehet minden nyugat-virginiai dombhajlatba Szilícium-völgyet telepíteni. Sok tucatnyi Magyarországot kitevő, halódó amerikai vidéket kellene újra élővé tennie, visszafordítva a kozmopolita, versenyképes, pezsgő nagyvárosokba áramló fiatal tömegeket. Hiszen a fiatalok nélkül ott sem lesz jövője a vidéknek.
„Csak” ennyit kellene megvalósítania Trumpnak, hogy a győzelme talán legfontosabb biztosítékának számító ígéreteit betartsa.
Good night and good luck!
És most olvassa el mindenki a Trump-jelenség és immár a valószínűsíthető Trump-győzelem hátteréről szóló legpontosabb, legfontosabb, legmegértőbb cikket: How Half Of America Lost Its F**king Mind a Crackedről.
Nem csak Amerikáról szól. Rólunk is. Az egész nyugati világról, amiben élünk és élni fogunk.
