1956 szagáról és az élet elviselhetetlen könnyűségéről
2016. október 23. írta: dobray

1956 szagáról és az élet elviselhetetlen könnyűségéről

1956_forradalom.jpg

Manhattan, Brooklyn, Jersey, új-angliai országutak és kisvárosok – az utóbbi hetekben számos Amerikába került ötvenhatossal volt alkalmam beszélgetni az életükről. A második világháborúról, amit gyermekként éltek át, a holokausztról, aminek többnyire szemtanúi vagy egyenesen részesei voltak, a rákövetkező kommunizmusról, arról, hogy miként lettek részesei az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak.

Voltak, akik harcoltak, mások passzív résztvevői vagy szemlélői voltak az eseményeknek. Volt, aki ávósokat lőtt, más a Corvin-közben harcolt, esetleg a Gellért térnél, ketten pedig Szegeden fogtak fegyvert.

*

Ők a szabadságharc bukása és gyors mérlegelés után egyedül, a párjukkal vagy családostul elhagyták az országot. A Délvidék felé menekülő szegediek kivételével a túlnyomó többség a győri vonatra szállt – persze volt, aki kalandos utakon jutott el az osztrák határhoz, vagy épp versenykerékpárral, lévén többszörös országos bajnok a műfajban.

Többségük hosszabb-rövidebb időt töltött Ausztriában, majd odament, ahová beengedték, Kanadába vagy az Amerikai Egyesült Államokba. Együttműködtek a hatóságokkal, volt igazolványuk, nem válogattak a befogadó országok között. Amint tudtak, munkába álltak, legyenek arisztokraták, orvosok, egyetemi professzorok, autószerelők vagy mérnökök – a legutolsó munkát is elvállalták, csak legyen, s majd később igyekeztek jobb melót találni. Gyorsan beilleszkedtek új hazájukba, amelyet szeretnek. Többségük sikeres életet mondhat magáénak, és ha megkérdezzük, csinálna-e valamit másként, azt feleli: nem.

Túlnyomó többségük még egy kérdésre nemmel felelt. Gondolom, rájöttek, melyik kérdésre gondolok. Hiába hangsúlyozták egybehangzóan, mennyire vendégszeretőek és kedvesek voltak velük mind az osztrákok, mind a kanadaiak és az amerikaiak, mégis aggódva figyelik a nemzetközi migrációs folyamatokat, és elég egyértelmű szimpátiáik vannak az ügyben. Úgy látszik, a velük kapcsolatos párhuzamok és példálózások éppen szerintük nem állják meg a helyüket.

Elég egyértelműen kirajzolódnak a szimpátiáik egy másik kurrens ügyben is, amelyben az aktív állásfoglaláshoz mindegyiküknek megvan az amerikai állampolgársága. Hogy az ezen ügyben általam hallott legenyhébb és legdiplomatikusabb megnyilvánulást felidézzem egy holokauszttúlélő '56-os kutatóorvostól: az illető, mikor fotózásra került a sor, megkérdezte, felvegyen-e nyakkendőt, majd megjegyezte, hogy sajnos épp egy kék nyakkendő akadt a kezébe, az pedig annak a pártnak a színe, amelyiket nagyon nem szeret. Ezt a pártot és jelöltjét eléggé keresetlen szavakkal illették más ötvenhatosok is.

*

De hadd írjak inkább a lényeges dolgokról: arról, hogy mi mindent tanultunk félelemről, harcról, bevándorlásról, kivándorlásról, újrakezdésről ezektől az emberektől.

Arra jutottam, hogy mi, a komcsi békeidőkben és azután született békeviselt, digitális nemzedékek bizony puhányak vagyunk. Puhányak vagyunk, mert megijedünk két katonától az utcán, száz katonától a déli határon, nem akarunk katonát látni, mint Linder Béla, és mindent tárgyalásos úton intéznénk. Puhányok vagyunk, mert szalmában, földön maximum extrém kiránduláson alszunk, tét nélkül. Nem koplalunk napokig, nem szökünk át a kukoricáson. Nem mondjuk azt, ha megkérdezik, hogy félt-e, hogy „persze, de hát miért ne féltem volna”, vagy hogy „miért féltünk volna?” Minden este puha ágyban alszunk, s ritkán fázunk otthon. Hazaüzenni egy e-mailbe vagy skype-hívásba kerül, s már magunk is elfelejtettük azokat az időket, amikor vezetékes telefonon kellett egyeztetni, hogy akkor mikor van randi, mikor találkozunk meccsre vagy koncertre menet. Régen nyaltuk le egy levél borítékját, s talán csak karácsonykor adunk még fel egy-egy képeslapot.

El sem tudjuk képzelni, milyen az, amikor hónapok óta nem láttuk a szüleinket, a barátainkat, a barátnőnket, s ők sem minket, s nem is tudják, mi van velünk. Jó esetben értesülnek róla egy kései küldöttől, aki hazamegy és hazaüzenünk vele. Vagy kidobunk egy levelet a vonatablakból, amit egy ismeretlen arra járó továbbít, célba juttat. Pedig akár ott is hagyhatná, egy arctalan, ismeretlen valaki levelét. Mit érdekli az őt? És milyen erőfeszítésbe kerül elpostázni a levelet? Milyen lehet reménykedni, amikor öt napunk van Rómában, az olimpia idején, hogy megtaláljuk a kedvesünket, akit négy éve nem láttunk?

*

S hogy micsoda leleményesség, találékonyság járul mindehhez! Minden ötvenhatos történetei közt akad bőven olyan, amelyikben vagy ő vagy valamelyik rokon, esetleg édesanyjuk, édesapjuk hirtelen felmerülő ötletei, leleményei, csavaros észjárása, hirtelen kapcsolása menti meg az életüket, segít elkerülni valami sokkal rosszabbat – kitelepítést, orosz fogságot, börtönt, megerőszakolást, akármit. Vagyunk-e, tudunk-e mi is lenni ilyen leleményesek?

Tudunk-e lenni megbocsátók, amikor kell; nagyvonalúak és önfeláldozók, amikor kell; és tudnánk-e lőni, amikor kell?

Volt ötvenhatos, aki gondolkodás nélkül lőtt az ávósokra; más nem tudta elsütni a fegyvert, amikor kellett volna, és mai napig úgy érzi, bajtársa élete kicsit miatta is veszett el. Nehéz a másik emberre fegyvert fogni, még akkor is, ha ávós vagy szovjet katona, nem épp békés szándékkal. El sem tudom képzelni, milyen; sosem csináltam.

Pedig lőni tudni kellene. Csak meg kell erősítenünk a lelkünket. Van olyan helyzet, amikor az ellenfél egy igazságtalan rendszer képviselője, ellenség, s éles helyzetben nem egyéni személye számít, hanem az, hogy mit képvisel az egyenruhája, és kinek nevében fog ő fegyvert – és kire. Van, hogy nem lehet elkerülni a lövést. A védekező háború: igazságos háború. Van az, hogy vagy ők, vagy mi. És hogy a „gun-free zone” és más széplelkű békedeklarációk nem érnek semmit. Ötvenhatban a budapestiek rohadó hullákat szagoltak a körúton, míg el nem takarították őket. Émelyítő lehetett, testileg, lelkileg egyaránt. De mégis egyikük, decens professzor, úgy fogalmazott: örül, hogy tudott emberre fegyver fogni, mert így biztos volt benne, hogy később is meg fogja tudni védeni a családját.

*

Tudták-e, mi vár rájuk az osztrák határon túl? Volt-e hosszú távú tervük, vagy legalább álmuk, elképzelésük – kérdeztük mindegyiküktől. Nem volt. Csak mentek, nem gondolkodtak, csak ki akartak jutni a szabadság földjére. El a kommunizmusból. Leküzdötték a nehézségeket, amelyek számosabbak voltak, mint ma. Mégis megérkeztek, újrakezdtek, legyűrték a honvágyat és boldog életet éltek. S amikor lehetett, haza mertek látogatni.

Az is hozzátartozik ugyanakkor mindehhez, hogy nem szabad lebecsülni az emigrálókat. Jó okuk volt emigrálni. „Talán életfogytiglani kaptam volna, szerintem nem akasztottak volna fel. Bár Angyal Pistát felakasztották, lehet, hogy engem is mégis halálra ítéltek volna.” Így morfondírozott egy ötvenhatos, amikor arról faggattuk, hogy mi várt volna rá, ha otthon marad.

Gyakori az a keserű ellenvetés, hogy aki elment, az kimaradt a nehezéből, meglógott. Ez hazugság: aki forradalmár volt, az az életéért távozott. És persze gazdasági indokokból is, de ez csak a megfontolások egy részét képezte. Volt, akihez kilátogatott a mamája a Bécsbe – és utána hazament. Vers is született arról, hogy a mama az, aki igazán vállalja a keresztet, az igazi hős, mert ő nem marad kint a látogatáskor nyugaton, hanem visszamegy a vasfüggöny mögé. Mindez nem cáfol rá a fentiekre: a távozók is tudták, hogy a többség marad. Maradnia kell, hogy legyen, aki egyszer rendes országot csinál. Az élet ment tovább. De mindenki indokai érthetőek és innen nem egykönnyen ítélhetőek meg – legyünk óvatosak az egykori emigrálók emigrálásának kárhoztatásával.

Nem csinálnának semmit máshogy az általunk faggatott, amerikai ötvenhatosok, de óvnak attól, hogy bárki is könnyen útnak induljon. Mert, ahogy egyikük fogalmazott, „szétszakadnak”. Újrakezdeni egy ismeretlen helyen, más nép országában: nem könnyű. Kísért a hazatérés vágya, de az már nem az a haza. Kint ugyanakkor fogynak a magyarok. Az újonnan érkezőknek már mások a prioritásai, meg sem találják egymást. Amerika is megváltozott. Aki teheti, és nem akar szétszakadni, maradjon otthon – ezt üzeni az ötvenhatosok élete.
Aki nehéz, kemény életet él, például dédanyáink, esetleg még nagyanyáink nemzedéke is – egyrészt a viszonylagos vagy nagyon is abszolút szegénység okán, másrészt mert még nem álltak rendelkezésére a mai technikai és infrastrukturális eszközök, amelyek megkönnyítik a mindennapokat – azért is dolgozik, azért is él, hogy a következő nemzedéknek könnyebb legyen. Aki fegyvert fog 1956-ban, az azért is fog fegyvert és disszidál, hogy a következő nemzedék szabadságban éljen.

*

A következő nemzedék viszont nyámnyila. Azt hiszi, a szabadság és a jólét jár neki. Mindazt másoknak kell biztosítania a számára. Méltatlankodik, ha nem kapja meg. A szabadságharcot pedig úgy gondolja megvívni, hogy mindig talál valami újabb és újabb idétlen haladár ügyet, amiért épp békemozgalmi módon harcolnia kell. Ezért van az, hogy az amerikaiak nemes egyszerűséggel nem értik az ötvenhatosokat. Nagy a jólét. Volt valami szabadságharc, O.K.! De a részletek? Hogy miért is jöttek el? Ezt az ötvenhatosok itt született gyermekei is csak a Terror Házában értik meg.

A régi nemzedék küzd és harcol. Kemény, szikár szülők, nagyszülők. Az új nemzedék követel, alapnak veszi, amiért ősei harcoltak. Elhízik, ha puskát fogna, a tus kivinné a vállát, és elájul, ha egy tyúknak ki kell tekerni a nyakát a csirkeleveshez, mint az egyik ötvenhatos gyermekei egy hazai, vidéki látogatáskor. Csak ne kelljen megnézni, miből és hogy készül. Ha nagyon traumatikus az élmény, nyitva áll az út a szupervegán életmód előtt.

Vajon törvényszerű, hogy amit az egyik nemzedék nem élvezhet, viszont amiért küzd, harcol, mindaz a jólét és szabadság a következő nemzedék elkorcsosulását, elpuhulását, eltorzulását okozza? Szükségszerű-e, hogy személyiségtorzulást, túlfinomulást okozzon a jólét és szabadság? Hogy az elviselhető nehézségű létből elviselhetetlen könnyűségű létbe kerüljünk?

Érezzétek az élet súlyát. Tisztelet a hősöknek.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr7211823521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.10.23. 08:53:17

"Pedig lőni tudni kellene."

Vagy robbantani, mint a Teréz körúti terrorista tette.

Hahó, alkotmányvédelmisták, remélem, figyelnek!

Szindbad 2016.10.23. 08:54:23

Azt a kurva. Azt a korszakot, ahol az ember a lehető legjobban ki tudja teljesíteni életét, kibontakoztatni tehetségét, érdemben tudja tervezni gyerekei jövőjét elkorcsosulásként, személyiségtorzulásként éli meg.

Nagy már a háborúvágy, úgy látszik. Saját leszármazottaitokat külditek a halálba, nyomorultak.

Zoltan Hazafi 2016.10.23. 09:15:30

Egy ismerős ember szólított meg egyszer:
- Öcsi, szoktál beszélni a nagybátyáddal?
- Szoktam, nemrégen is beszéltem vele telefonon.
- Akkor - ha legközelebb beszélsz vele - mondd meg neki, hogy mi akkor - mindent rákentünk. Így végül elengedtek, nem bántottak bennünket...

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2016.10.23. 09:36:26

@Doomhammer: Igen. És meg kell érteni, hogy néha nem ember az, akire lövünk, hanem csak egy Utálatos Eszme képviselője.

Ilyenkor nem emberölés, hanem filozófiai érv az elsütőbillentyű megnyomása.
És ha célba találtunk, igazunk lesz.

Tündér_Lala 2016.10.23. 09:40:10

Jó írás ez.
Amit tudomásul kellene venni, hogy semmit nem adnak ingyen az életben, sem az egyén sem a közösség életében. A nagyobb szabadságot és annak megtartását, az anyagi jobb létet és annak megtartását és a tehetség kibontakoztatását sem.
Aki pedig nem hajlandó kűzdeni az egyéni és a közösség céjaiért (munkával és ha más eszközökkel is), az elbukik. Ha a pacifista nem pacifistával áll szemben, akkor nem sok esélye marad.

Éhes ló 2016.10.23. 09:50:57

Miért kell még ezen a szent napon is a holokausztot nyomni a magyarok pofájába?
Enélkül nem lehet egy magyar történelmi eseményről írni?
De ha már ebből se bírja kihagyni ezt a zsidó motívumot miért felejti el hozzátenni rosenfeld, eisenberger, kohn, appel zsidó mocskát?
Az nem kóser?

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.10.23. 11:45:49

@Counter:
"És meg kell érteni, hogy néha nem ember az, akire lövünk, hanem csak egy Utálatos Eszme képviselője."

Ezt szó szerint mondja is a szerző:
"Van olyan helyzet, amikor az ellenfél egy igazságtalan rendszer képviselője, ellenség, s éles helyzetben nem egyéni személye számít, hanem az, hogy mit képvisel az egyenruhája, és kinek nevében fog ő fegyvert – és kire."

Erről ez jut eszembe:
"255. § (1) Aki olyan szervezetet hoz létre vagy vezet, amelynek célja, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

S=klogW 2016.10.23. 13:14:27

Nekünk KÉT 56unk van.

Van egy őszinte és nyílt, őszinteségében és nyíltságában tisztességes 56, ennek képviselői holtan vagy börtönben vagy emigrációban végezték.

És van egy szubverzív, szervezett 56, amivel megalapozták - beugrasztották - az őszinte és nyílt 56ot.

Pelso.. 2016.10.23. 13:24:22

@Doomhammer: Ó, a mi alkotmányos rendünk....

annamanna 2016.10.23. 14:45:12

www.facebook.com/tibiatya/photos/a.191488314324804.47864.185770441563258/946081045532190/?type=3&theater

"nem válogattak a befogadó országok között"

Az USA-ban akkor is vízumkényszer volt, csak az mehetett oda, aki kapott meghívólevelet; tehát akik az USA-ba disszidáltak, azokat már várták, és pont hogy nem kellett csak magukra támaszkodniuk.
Azok az 56-os menekültek, akiket kint nem várt senki, nem mehettek az USA-ba, még ha oda szerettek volna jutni, akkor sem. Akiknek tényleg egyedül kellett boldogulniuk egy idegen országban, azok pont nem az USA-ba mentek.

"Aki nehéz, kemény életet él, például dédanyáink, esetleg még nagyanyáink nemzedéke"

Miért nem dédapáink, nagyapáink? Így fogalmaz egy antifeminista?

"Pedig lőni tudni kellene. Csak meg kell erősítenünk a lelkünket. Van olyan helyzet, amikor az ellenfél egy igazságtalan rendszer képviselője, ellenség, s éles helyzetben nem egyéni személye számít, hanem az, hogy mit képvisel az egyenruhája, és kinek nevében fog ő fegyvert – és kire."

Ez természetesen nélkülöz bármiféle vallásos értékrendet, és csak gratulálni tudok a mandiner.keresztény szerkesztőjének, hogy sikerült idáig eljutnia, mondjuk innen: www.youtube.com/watch?v=Exr3GK_8kbU

"Vajon törvényszerű, hogy amit az egyik nemzedék nem élvezhet, viszont amiért küzd, harcol, mindaz a jólét és szabadság a következő nemzedék elkorcsosulását, elpuhulását, eltorzulását okozza? Szükségszerű-e, hogy személyiségtorzulást, túlfinomulást okozzon a jólét és szabadság? Hogy az elviselhető nehézségű létből elviselhetetlen könnyűségű létbe kerüljünk?"

Nem ártana ezt átgondolni a másod-harmadgenerációs muszlim bevándorlókra vonatkozva. Mit jelent az, hogy "a jólét és szabadság a következő nemzedék elkorcsosulását, elpuhulását, eltorzulását okozza", és összevetni ezzel: "Pedig lőni tudni kellene. Csak meg kell erősítenünk a lelkünket. Van olyan helyzet, amikor az ellenfél egy igazságtalan rendszer képviselője, ellenség, s éles helyzetben nem egyéni személye számít, hanem az, hogy mit képvisel az egyenruhája, és kinek nevében fog ő fegyvert – és kire. Van, hogy nem lehet elkerülni a lövést."

"Elhízik, ha puskát fogna, a tus kivinné a vállát, és elájul, ha egy tyúknak ki kell tekerni a nyakát a csirkeleveshez, mint az egyik ötvenhatos gyermekei egy hazai, vidéki látogatáskor. Csak ne kelljen megnézni, miből és hogy készül. Ha nagyon traumatikus az élmény, nyitva áll az út a szupervegán életmód előtt."

Vs: "Régen a gyerek, mivel nagykabátra nem futotta, kapott suliba indulás előtt egy stampót, hogy ne fázzon. Ettől lett a gyerek annyira kreatív, hogy kavicsot, üvegszilánkot, eseteket csapágygolyót tett a hógolyóba."

Arab tavasz, orosz autós videók, amcsi börtönök tele feketékkel, dél-amerikai terrorvárosok, vagy akár csak egy magyar gettó, cigánytelep.... valóban megedzi az embereket a fájdalom és nélkülözés! Logikus, mint a vakablak.

Pelso.. 2016.10.23. 18:00:14

Ugye lesz mandiner tv-s tudósítás a mai eseményekről?

GNDL 2016.10.23. 19:04:56

Tasnádi. Ennyi. Nem azt figyeljük amit írtok vagy mondtok...

Jean Sol Partre 2016.10.23. 19:32:57

Tényleg Orbán ellen bujtogat, és fegyveres harcra buzdít a Mandi? Ezt is megértük?

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2016.10.23. 19:40:02

@Jean Sol Partre: Mindegy kicsoda, mindegy kire, csak lőjön már.

Korunk elviselhetetlenül elpuhult és férfiatlan.
Szőröstökű fordulatra van szükség, jöjjenek az igazi faszagyerekek!

Veder1 2016.10.23. 19:51:10

@Szindbad: ja, ez a baromarcu meg meglepodik amikor egy valos harc elso perceben egy eltevedt golyo leszakitja a fel fejet. Verje csak a sajat faszaval a csalant es eloszor menjen sziriaba tapasztalatot szerezni!

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2016.10.23. 19:57:29

@Szindbad: Téged, téged és téged a biztos halálba küldelek, de szívesen meghozom ezt az áldozatot itt, a hátországban!

Rám itt van a hazának szüksége. Majd én buzdítalak benneteket, amíg ti a sárban fetrengtek haslövéssel.

Pelso.. 2016.10.23. 20:07:02

@Vödör: @Counter: „Csak előre rosseb!”........

BiG74 Bodri 2016.10.23. 20:44:25

Bocsánat, de nagy hülye vagy kedves blogger!

2016.10.23. 22:55:08

@Szindbad: egyetertek, elkepeszto, hogy sokakban mennyire eros a haboru utani vagy!

Az I.vh elotti hangulat lehetett ilyen, amikor mindenki olni akart. Eleg csak a mai fotokat megnezni: bekesen tiltakozokat zaszloruddal vernek.... olni, olni, olni, mindegy kit, csak csokkenjen a feszultseg. Komolyan egy sip miatt? Megbetegitett titeket a sok gyulolkodes es allando harag. Pedig egy haboru mindenkit tonkretesz. Csak a tortenelemkonyvekben hosies egy csata, valojaban ehezes, halal, megnyomorodas es nemi eroszak. Csak a brutalis gyilkologepek elvezik, akikben mar semmi emberi nincs, a tobbinek szenvedes, ugy a katonaknak, mint a hatorszagnak. Hetven eve ert veget a II. Vh, es az emberiseg nem tanult semmit. Az utolso haborus nemzedek mar hetven-kilenven eves, szep lassan eltavoznak. Mar csak az erosodo verszomj marad. Gusztustalan es beteg tarsadalom ez, nem ert semmit a vilagbol, nem tanult semmit a tortenelembol, de olni akar, mert tul sok a feszultseg az emberekben. Pedig az eroszak nem old meg semmit!

Nyugi, lazitsatok kicsit, menjetek setalni, jogazni, futni, uljetek be egy kad vizbe, igyatok kamilla teat, szagolgassatok levendula olajat, meditaljatok, imadkozzatok stb., barmi jo, amitol konnyebb lelegezni es csokken a nyomas. Lehet am a feszultseget verontas nelkul is csokkenteni, nem kell folyton agresszivkodni!

ember100 2016.10.23. 23:56:50

@Counter:
Helló !

Ez egy EGYETEMES megnyilatkoztatás vagy CSAK a
baloldalra érvényes ?
MA mi lenne ugyanezekkel a tettekkel .Pl. a TEK .... ?

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.10.24. 00:46:48

@annamanna:
"Az USA-ban akkor is vízumkényszer volt, csak az mehetett oda, aki kapott meghívólevelet; tehát akik az USA-ba disszidáltak, azokat már várták, és pont hogy nem kellett csak magukra támaszkodniuk.
Azok az 56-os menekültek, akiket kint nem várt senki, nem mehettek az USA-ba, még ha oda szerettek volna jutni, akkor sem."

Ennél sokkal érdekesebb volt a helyzet. A 200 ezer menekültből 160 ezer Burgenlandban levő menekülttáborokban volt elhelyezve (a maradék 40 ezer Jugoszlávián keresztül próbálkozott), amely Burgenland alig egy éve szabadult fel a szovjet megszállás alól. Ausztria tehát nemzetközi segítséget kért és kapott is, egy kvóta formájában. Például Nagy-Britannia 20 ezer főt vállalt, az USA 50 ezret és így tovább. A kvótát vállaló országok képviselői meglátogatták a menekülttáborokat és kiválogatták azokat, akik nekik kellettek.

Tehát nem volt kérdés az, hogy valakit vártak-e vagy sem. Ha az USA képviselője kiválogatta, akkor mehetett az USA-ba, ha nem, akkor nem.

annamanna 2016.10.24. 00:58:08

@Doomhammer: ez érdekes, köszönöm a kiegészítést.

annamanna 2016.10.24. 04:53:16

@Doomhammer: Amúgy Andy Vajna valamit nagyon tudhatott, ha 12 évesen a kiválasztottak közé került (úgy, hogy a nagynénje már Amerikában élt):

"Akkor nagyon céltudatos voltam, és a döntésnek semmiféle köze nem volt semmifajta politikai körülményhez. Minden évben fantasztikus játékokat kaptam a nagynénémtől. Tizenkét éves fejjel oda akartam menni, ahol ilyen fantasztikus játékokat gyártanak. Ez volt a cél, ez volt az oka annak, hogy elmentem."
"Az egyik barátom családja indult el Ausztriába. Én a két lánnyal és az édesanyjukkal vágtam neki az útnak. Hogy ha ők el tudnak menni és elvisznek magunkkal, akkor miért ne mennék? Tudod, az egyik csajt kicsit kedveltem is. (nevetés) De abból nem lett semmi."
"Hat hónap Kanada után abba a Beverly Hills High Schoolba kerültem, ami pontosan a 20th Century Fox mögött van. Minden ebédidőben átlógtunk a Foxhoz, hogy megnézzük, mi történik ott. Ezen kívül valamennyi osztálytársam a leghíresebb filmrendezők, producerek, színészek gyerekeiből került ki. (...) Együtt kezdtem egy rakás színésszel és rendezővel."
888.hu/article-andy-vajna-ebben-nem-vagyok-megelegedve-magammal

A cikkhez is ötletet adott a Vajna interjú, méghozzá ehhez a részlethez:
"Ezért van az, hogy az amerikaiak nemes egyszerűséggel nem értik az ötvenhatosokat. Nagy a jólét. Volt valami szabadságharc, O.K.! (...)
A régi nemzedék küzd és harcol. Kemény, szikár szülők, nagyszülők. Az új nemzedék követel, alapnak veszi, amiért ősei harcoltak. Elhízik, ha puskát fogna, a tus kivinné a vállát, és elájul, ha egy tyúknak ki kell tekerni a nyakát (...)
Vajon törvényszerű, hogy amit az egyik nemzedék nem élvezhet, viszont amiért küzd, harcol, mindaz a jólét és szabadság a következő nemzedék elkorcsosulását, elpuhulását, eltorzulását okozza? Szükségszerű-e, hogy személyiségtorzulást, túlfinomulást okozzon a jólét és szabadság? Hogy az elviselhető nehézségű létből elviselhetetlen könnyűségű létbe kerüljünk?"

Andy Vajna így jellemezte a szüleit és önmagát:
"Egyszerű családból jövök, egy olyan családból, amely nehéz körülmények között is képes volt megteremteni a szép élet feltételeit. Pozitív családból jövök. A papám nagyon pozitív ember volt, fantasztikus eredményeket ért el a saját életében, saját erejéből. A mamám egyszerű háziasszony volt. Otthon főzött, sütött, mosott, takarított, de a legrendesebb ember volt a világon. Amikor hazaszóltam az irodából, hogy a Schwarzi és a Stallone jöhet-e vacsorára, tíz emberre kész tud-e lenni a vacsora egy fél órán belül, akkor a mamám ott várt a vacsorával és mindenki kinyalta a tányérját, olyan finomat főzött nekik. Ilyen híre volt a mamámnak Hollywoodban."
A jóléti életmód gyakori velejárója, hogy a feleség nem vállal munkát, mert a férj fizetése elég a család fenntartására. Ez bizony okozhat általános eltunyulást.

"Itt vagyok hetvenkét évesen, és még nem tudom, mi akarok lenni, ha nagy leszek. Csináltam már sok mindent, sokféle szakmába belekóstoltam, a film az, ami nagyon szórakoztat, ezt élvezem a legjobban."
"Én még soha nem éreztem magam úgy, hogy dolgozok. Én játszani jövök ide."
"Kényelmesen élek."
"Ez karakterkérdés. Makacsság. Nagyon makacs gyerek voltam kiskoromban és mindig elértem azt, amit szerettem volna. Ehhez hozzászoktam."

(Azt nyilván mondani sem kell, hogy az elpuhultság az erkölcsi tartásra is rányomja a bélyegét (kaszinóprivilégium, eximbankos potyapénz, adó kimentése Luxemburgba, csatorna kimentése Romániába, Damu befenyítése stb).)

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2016.10.24. 07:46:39

@ember100: Én természetesen jobboldali, magyar érzelmű, nemzetben gondolkodó hozzászóló vagyok és véleményemet is ennek megfelelően fogalmaztam meg.

Vannak olyan eszmék, amelyeket ha valaki elkezd képviselni, elveszíti ember mivoltát és szabadon lelőhető. Sőt, le is kell lőni, hogy mi, emberek, ne puhuljunk el.
Ilyen eszme például a liberálbolsevizmus minden formájában.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.10.24. 10:42:30

@annamanna:
"Amúgy Andy Vajna valamit nagyon tudhatott, ha 12 évesen a kiválasztottak közé került (úgy, hogy a nagynénje már Amerikában élt): "

Andy Grove (alias Gróf András) nem tudott semmit, amikor 1957-ben az USA-ba érkezett. Nem volt pénze, felsőfokú tanulmányait éppen csak elkezdte és nem tudott angolul se.

en.wikipedia.org/wiki/Andrew_Grove

Az a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság telepítette át, amely most a szír menekültek ügyében is aktív volt és amelyet ezért a Mandíner is kigúnyolt.
edition.cnn.com/2015/09/07/europe/hungary-refugees-1956/

migracio.mandiner.hu/cikk/20160213_george_clooney_teljes_mertekben_egyetert_merkel_menekultpolitikajaval

Aztán megalapította és évtizedekig vezette az Intelt, hatalmas hasznot hozva az USA-nak.

Tóth László ugyan nem 1956-ban, hanem 1965-ben lépett le, de Ausztrália mégis befogadta. Mivel nem tudott angolul, geológusi diplomáját nem tudta honosítani, így alantas munkákat kellett végeznie.

en.wikipedia.org/wiki/Laszlo_Toth

1971-ben Rómába költözött és miután sikertelenül próbált találkozni a pápával, egy geológuskalapáccsal vandál módon megrongálta a Pieta-t, Michelangelo híres szobrát. Az olasz hatóságok végül nem emeltek vádat ellene, de kiutasították Ausztráliába.

Két magyar migráns, egy üzletember, aki hatalmas vagyont generált a befogadó országnak és egy bűnöző, aki valószínűleg nem volt teljesen komplett. Mert az emberek már csak ilyenek.

TCrown 2016.10.24. 14:12:02

Ez egy nagyon jó cikk.
Köszönöm az írónak.

A végén feltett kérdések sajnos nagyon is aktuálisak, és sokkal-sokkal szörnyűbb kérdéskhez vezetnek.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2016.10.24. 19:03:26

"»A kertváros erőszakról álmodik. Az emberek jóságos bevásárlóközpontjaik védelmében szendergő utcácskáik házaiban alszanak, s türelmesen arra várakoznak, hogy valami rémálomszerű esemény egy szenvedélyesebb életre ébressze őket« - írja Ballard. Eszerint a fogyasztói társadalom csupán azt érte el, hogy az erőszak a törékeny felszín alá került. Igaza van Baudrillard-nak, hogy a civilizált társadalom az erőszak formáinak monopolizálása után ugyan nem engedélyezi annak kisajátítását, de azokon a pontokon, ahol a »burzsoá sterilizálás« nem volt teljes körű, ott ellenőrizhetetlen folyamatok indulhatnak el, amelyek vírusos fertőzésként terjednek. A pacifikáció, az izoláció és az ellenőrzés mind-mind a különbözőség és a sorsszerűség eltörlésére irányuló civilizációs kényszer, amelyekkel szemben az ellenállás hol észrevétlenül, hol zavaros aktusokkal megy végbe."

Az ember elidegenedett saját, ragadozó, hordákba verődve fosztogató lényegétől a ráerőszakolt béke és civilizáció talmi máza alatt.
De ki fog minket felszabadítani? Ki fog meggyőzni minket arról, hogy nem csak kivételes esetben, nem csak lelkiismeret-furdalás árán szabad vért ontani? Ki fogja felszikráztatni bennünk a felismerést, hogy a gyilkolás a legfelső izzása a létezésnek????

Herr Stacheldraht Leger 2016.10.24. 20:39:55

a hazugság szagáról és a gnómfodor-habonygeci elképesztő könnyelműségéről:

comment.blog.hu/2016/10/24/elore_megirta_az_origo_hogy_balhe_lesz_a_jobbik_megemlekezesen?utm_source=cimlap&utm_medium=link&utm_content=2016_10_24&utm_campaign=index

ennyi pénzért még csak kamuzni se tudnak rendesen a fijugg, nyihahaha

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2016.10.24. 20:54:32

@Herr Stacheldraht Leger: Nem érdemes kicsiben, óvatoskodva hazudni.

Így legalább mindenki látja, hogy ki a Jani.

ember100 2016.10.24. 21:31:49

@Counter:
Helló !

Erre csak azt tudom írni hogy
"Vannak olyan eszmék, amelyeket ha valaki elkezd képviselni, elveszíti ember mivoltát és szabadon lelőhető. Sőt, le is kell lőni, hogy mi, emberek, ne puhuljunk el.
Ilyen eszme például a jobboldali-fasizmus-rasszizmus minden formájában."

Most mit mondja egy ilyen " embernek " mint te ?

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2016.10.24. 21:36:18

@ember100: Helyes. Olyan rég volt már egy kis polgárháború ebben az országban.

Ideje, hogy pokémonok helyett ellenséges aktivistákra vadásszunk az éjszakában, ideje, hogy gps-tagek helyett házilag összetákolt csőbombákat rejtsünk el egymás ajtajánál!

Férfias, vad, éles életet akarunk élni, arcunkba kell hogy vágjon a sors megélésének pusztító vihara, melyet eszméink szikráztatásával kavarunk!

(Tessék, máris halántékon csaptalak egy nehézsúlyú képzavarral ;-) )

Bloodscalp 2016.10.24. 23:30:14

Nagyon szép propagada írás, kicsit jobban kioaszthatta volna a szíreket - kb így: tőlűnk is elvették a ruszkik a hazánkat, mi mégis emberek maradtunk az embertelenségben, viseljék már ők is jobban kicsit a tankokat. Meg a pápát sem osztotta vissza, pedig az manapság alap magyar nemzeti konzervatív körökben.
De amúgy példás "lehányása" 1956-nak.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.10.24. 23:45:49

@Counter:
"Ideje, hogy pokémonok helyett ellenséges aktivistákra vadásszunk az éjszakában, "

Minek, amikor a pokémonistákat a játék nagyon kényelmesen három csapatba osztja? Nincs kérdés, ki az ellenség, ha másmilyen színű, lehet elvenni a fegyverét (a telefonját).

Aztán a bíróság előtt lehet érvelni azzal, hogy ez nem volt rablás, hanem egy rossz eszme eltiprása végett történt a távközlési berendezés erőszakos eltulajdonítása.

annamanna 2016.10.25. 06:51:16

@Doomhammer: Értem, de a kérdés az volt, mi alapján válogatott az USA a migránsok között. Valószínűleg, ha valaki garantálta, hogy szállást-ellátást tud biztosítani a migránsnak (Andy Vajna esetében a nagynéni), az jó pontnak számíthatott. Érdekes, hogy Vajna először még így is Kanadába került.
Ismerős mesélte, hogy a háború után a vasutas nagyapja az USA-ba emigrált, és ott elvett egy német nőt. Azért ez kicsit furcsa. Még jó, hogy nem a Szovjetunióba emigrált, hogy ott elvegyen egy német nőt. Mindenesetre kapott vízumot (még 56 előtt).
További érdekesség, hogy nagypapa lánya 56-ban emigrált Svájcba; a svájciak pedig annyira imádták az ötvenhatos magyarokat, hogy az érettségivel rendelkező magyar migránsnő egyetlen év leforgása alatt summa cum laude minősítésű orvosi diplomát szerzett a zürichi egyetemen. Előtanulmány nélkül.
Érdekesség, hogy a Péterfy Sándor utcai kórház egyik 39 éves főorvosa (aki a forradalom alatt a munkástanácsban vett részt) szóval ő is Svájcban kötött ki; neki a 15 éves praxisa sem számított, mindenből újra le kellett vizsgáznia ahhoz, hogy honosítsák a diplomáját. Ezt az illető orvos két év alatt tudta megcsinálni (nyilván jól tudott németül; na és a vasutas papa lánya?)
A svájciak által hőn szeretett nő amúgy egy zsidóval disszidált, aki a Marx Károlyon végzett pár szemesztert. Utóbbi kint semmit sem tanult, de egész életében közgazdászként dolgozott. A svájciak nemhogy halálra röhögték magukat az illető marxista közgazdasági tanulmányain, hanem szemük sem rebbent, és semmiféle végzettséget nem kértek tőle.
Bezzeg a Péterfy Sándor kórház főorvosától igen. Egy később disszidáló állatorvosnak is teljesen újra kellett járnia az egyetemet, nem fogadták el a diplomát. Hiába, nem volt ötvenhatos.
További érdekesség, hogy nem tudni, a migránsnő itthon mivel foglalkozott; az egyetemről hamar kirúgták, mivel az apja disszidált. Utána évekig nem dolgozott, de valamiből megélt; végül Svájcba ment, ahol azonnal kiderült róla, hogy zseni, egyetlen naptári év alatt summa cum laude nyalta fel az orvosi egyetemet, és még csak fizetnie sem kellett az oktatásért, hiszen nem lett volna miből. Kórházban nem akart dolgozni, de a diplomájának hála mégis gyorsan gyarapodott, és rövid időn belül magánrendelőt nyitott.
Tanulság: "A régi nemzedék küzd és harcol. Kemény, szikár szülők, nagyszülők."
"Aki nehéz, kemény életet él, például dédanyáink, esetleg még nagyanyáink nemzedéke is – egyrészt a viszonylagos vagy nagyon is abszolút szegénység okán, másrészt mert még nem álltak rendelkezésére a mai technikai és infrastrukturális eszközök, amelyek megkönnyítik a mindennapokat – azért is dolgozik, azért is él, hogy a következő nemzedéknek könnyebb legyen. (...) disszidál, hogy a következő nemzedék szabadságban éljen."
Aztán hallottam még valakiről, egy fiatal hippi srácról, akinek a hetvenes években sikerült megpattannia Svájcba. Kábé két hét múlva a holttestét hozták haza.
Tanulság: "A következő nemzedék viszont nyámnyila. Azt hiszi, a szabadság és a jólét jár neki. Mindazt másoknak kell biztosítania a számára. Méltatlankodik, ha nem kapja meg. A szabadságharcot pedig úgy gondolja megvívni, hogy mindig talál valami újabb és újabb idétlen haladár ügyet, amiért épp békemozgalmi módon harcolnia kell."
Persze itt most nem nemzedékekről van szó, de a Berni követ c. film egy kicsit árnyalná a karc nélküli ragyogást a dicsőséges emigráns szabadságharcosokkal kapcsolatban. Kár, hogy még nem láttam. A Kolorádó kidet igen; az egy börtönös sztorin keresztül pedzegette, hogy nem mind arany, ami fénylik.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.10.25. 10:16:49

"Értem, de a kérdés az volt, mi alapján válogatott az USA a migránsok között."

Munkaképes fiatalokat kerestek, ebből lett is feszültség az USA és Ausztria között. Ausztria azért panaszkodott, mert ezen kiválasztási procedúra miatt úgy látta, hogy az öregek, gyerekek, betegek náluk maradnak, míg a fiatalokat az USA elviszi.

Nincs új a nap alatt, ugye?

Továbbá hosszas egészségügyi vizsgálatok is voltak. Ahogy azt az osztrákok gúnyosan felemlegették, ha a delikvensnek hiányzott egy ujja, akkor nem számíthatott USA bevándorlási engedélyre.

"Valószínűleg, ha valaki garantálta, hogy szállást-ellátást tud biztosítani a migránsnak (Andy Vajna esetében a nagynéni), az jó pontnak számíthatott. "

Lehet, hogy így volt, de gondoljon a gyakorlati nehézségekre. A kiválasztást amerikai kormányhivatalnokok végezték, akik 180 ezer, Ausztriába menekült magyar között dolgoztak. Ha valaki befolyásolni akarta a kiválasztási folyamatot, meg kellett volna keresnie azt a hivatalnokot, aki Bécsben vagy Burgenlandban az ügyön dolgozik és meg kellett volna győznie. Mindezt egy olyan korban, amikor a levél USA és Ausztria között hetekig utazott.

"Érdekes, hogy Vajna először még így is Kanadába került. "

Vagyis nem jött össze neki az USA bevándorlás. Ez is egy tipikus történet, az USA kezdetben 6500 fős kvótát ajánlott fel, amit aztán felemeltek 21500-ra, végül több, mint 80 ezer magyar menekült érkezett oda, mert mindenki oda akart menni. Például Franciaország nem tudta kitölteni a 13000 fős kvótáját, azt a helyet kevésbé szerették a magyarok.

Andy Vajna talpraállásában lehet, hogy nagy segítséget nyújtottak amerikai rokonai, de abban, hogy oda került, valószínűleg nem. Egyszerűen nem volt módjuk rá.

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2016.10.25. 10:19:30

@annamanna:
"Aztán hallottam még valakiről, egy fiatal hippi srácról, akinek a hetvenes években sikerült megpattannia Svájcba. Kábé két hét múlva a holttestét hozták haza. "

Elütötte egy teherautó?

Na jó, ez rossz poén volt. A teherautós gázolás a magyar titkosszolgálat jellegzetes elintézési módja volt. A maga hippije ehhez valószínűleg nem volt elég fontos - bár ki tudja, milyen elvtársak voltak a rokonai.

Conchobar 2016.10.25. 11:19:04

@annamanna: "Értem, de a kérdés az volt, mi alapján válogatott az USA a migránsok között. Valószínűleg, ha valaki garantálta, hogy szállást-ellátást tud biztosítani a migránsnak" - A 'mi alapján'-ra talán választ ad az, hogy főként kik voltak azok, akik válogattak, mely szervezethez tartoztak. Netán még a nevükben is benne van, hogy központi intelligencia ügynökség

Conchobar 2016.10.25. 11:20:12

@Conchobar: (központi intelligencia ügynökség azaz Central Intelligence Agency)
süti beállítások módosítása