Vendégszerzőnk, Ackermann Sándor írása
Szeptember 18., késő este Moszkvában: láthatóan semmi nem utal arra, hogy ez a nap bármiben is különbözne a többitől, hogy ez nem egy átlagos vasárnap lenne az oroszok számára. Bár a kora őszi időszakhoz képest meglehetősen hűvös van (7 °C), de ez még önmagában senkit sem lep meg Moszkvában. Mint ahogy az sem, hogy a kormányzó Egységes Oroszország párt egy végtelenül eseménymentes kampányidőszakot követően, a vegyes választási rendszerre való áttérést kihasználva taroljon a parlamenti választásokon.
A központi kérdést a választásokkal kapcsolatban nem az jelentette, hogy valaki meg tudja-e szorítani a kormánypártot, vagy hogy az 5%-os küszöböt átlépve bejut-e a Dumába valamelyik parlamenten kívüli párt.
Valójában csupán az volt kérdéses, hogy az Egységes Oroszország eléri-e a kétharmados többséget, illetve az, hogy az öt évvel ezelőtti helyzetből okulva mennyire igyekszik majd odafigyelni a választási csalások tömeges kibukására. Előbbit a vegyes választási rendszerre való áttéréssel igyekeztek bebiztosítani (a 450 fős alsóházba 225 fő pártlistáról, 225 fő pedig az ugyanennyi részre osztott egyéni körzetekből kerül be), utóbbira pedig a hazai ellenzék és a nemzetközi megfigyelők is számítottak.
Választási csalásokra ugyanis mondhatni mindenképp szüksége volt az éppen népszerűségi lejtmenetben lévő Medvegyev kormánypártjának a parlamenti többség biztosításához. Egy Jabloko képviselő szerint például normális, tiszta választási körülmények között az Egységes Oroszország maximum 15%-ot érne el, a választásokat pedig minden bizonnyal a kommunisták nyernék. A képviselő persze azt is hozzátette, ez egy meglehetősen teoretikus elmélet, mivel a tiszta és egyenlő választásokat csak egyenlő feltételek mellett zajló kampány előzhet meg, többek között arányos médiaszerepléssel. Ez utóbbi viszont jelenleg egyáltalán nem jellemző, a kommunisták egyik indulója szerint 10 városi plakátból legalább 7 darabon a kormánypárt képviselője látható, az ellenzéki pártok pedig csak a maradék hármon osztozkodhatnak.
Az elmúlt választásokhoz hasonlóan természetesen idén is több helyről jelentettek be választási csalásokat. Az internet terjedésével egyre több emberhez jutnak el a csalásokról szóló videók, fényképek, a Golos szervezet például külön oldalt hozott létre, ahol a csalásokat lehetett bejelenteni.
A módszer többnyire a szokásos, kihozza az egyik választó az üres szavazólapot, bejelölik a „helyes” választ, és a következő viszi be és adja le, majd hozza ki a saját üres lapját. A másik módszer szerint pedig a választó lefotózza a szavazófülkében bejelölt válaszát, ezzel bizonyítva kint, hogy valóban a megfelelő pártra tette a voksát.
Az irányított voksolást általában pénzzel, valamilyen étellel, vagy alkohollal honorálják. Az állami alkalmazásban álló matrózok, katonák, tűzoltók mindeközben szervezett keretek között járnak – akár több helyre és több alkalommal is – leadni voksukat, vélhetően a kenyéradójukra.
Míg a nagyvárosokban, Moszkvában, Szentpéterváron hagyományosan valamivel gyengébben teljesít a kormánypárt és az emberek is érzékenyebbek a választási csalásokra (lásd a 2011-12-es igen komoly tüntetéseket), vidéken az emberek könnyen áruba bocsátják a szavazatukat. Egy cseljabinszki lakó például elmondása szerint fejenként 500 rubelért (kb. 2500 forint) adta el családtagjai szavazatát: az aznapi boldogulása láthatóan jobban érdekelte, mint az, hogy átlépi-e a parlamenti küszöböt az Európa-párti liberális ellenzék.
A társadalomra jellemző apolitikus tendencia egyébként már az öt évvel ezelőtti választások során is megvolt: hiába a nagy volumenű tüntetések, vidéki megmozdulásokról akkor szinte sehol sem számoltak be. S akárhogy is nézzük, még ha Moszkva és Szentpétervár többmilliós (kb. 12 és 5 milliós) világváros is, ez akkor is csak töredék része a több mint 140 milliós össz-oroszságnak. A társadalom politikai érdektelenségét pedig a vasárnapi, jóval 50% alatti részvételi arány is jól mutatja.
A hatalom húzása tehát úgy tűnik, újra sikeres volt, a 2003 után most először alkalmazott vegyes választási rendszernek köszönhetően a kormánypártiak a népszerűségi mutatók esése ellenére is növelni tudták többségüket a Dumában. Sokak szerint a szeptemberi időpont is remek taktikai húzás volt a kormánypárttól: ha a 2011-es választáshoz hasonlóan idén is decemberben tartották volna a szavazást, nagy valószínűséggel már nem érték volna el a kétharmadot.
A Krím elcsatolását követő eufórikus hangulat mára már jócskán apadni látszik, miközben a gazdasági nehézségek továbbra is megnehezítik az orosz emberek mindennapjait. Nagy kérdés, hogy a kőolajár változását (esését) meddig képes elviselni az orosz gazdaság, s minden bizonnyal a Kreml-beli politikusokat is ez foglalkoztatja leginkább. Egy, a helyi körülményeket jól ismerő orosz blogger szerint ugyan a legtöbb minisztériumban hozzá nem értő, ellenben lojális emberek dolgoznak, a gazdasági és pénzügyi tárcákra azonban sokkal nagyobb figyelmet fordít a politikai vezetés, oda csak a legjobb orosz szakemberek kerülhetnek be – az előjelek szerint nagy szükség lesz a tudásukra.
Egy a sok közül: munkatársai segítik a szavazólapok leadásában a helyi választási bizottság tagját Rosztov-na-Donu városban
A helyszín és a körülmények ugyanazok, csak a szavazóurna más
