Üdvözlet Bánffyhunyadról: ez vár vajon a magyar városképekre?
Ritka fejlemény: mintha egy libertárius fantaszta jutott volna döntéshozói helyzetbe az erős és lehetőleg még annál is erősebb államban hívő Orbán-kormányzatban. A pálinkafőzési liberalizáción és az alkoholfogyasztás utáni bringázás engedélyezésén kívül nemigen tudunk olyan döntést felidézni az elmúlt évekből, amikor a kormány a polgárok közé dobta volna a gyeplőt, mondván, csináljatok, amit akartok, a saját felelősségetekre. Most viszont úgy tűnik, nagy dobásra készül a liberalizáció terén a kormány: a jövőben nem kell építési engedély ahhoz, hogy építkezzünk − 300 négyzetméter alatt. Jól hallották: engedély nélkül kezdhetünk építkezésekbe.
Most örüljünk vagy sírjunk? Vagy a kettőt egyszerre?
A hír így szól: Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter kedden az Országgyűlésben arról beszélt, hogy nem elég a lakásépítés áfáját csökkenteni, az építési engedélyezés bürokráciájának lebontására is szükség van. A 300 négyzetméter alatti ingatlanokhoz ezért nem kell építési engedélyt kérni a jövőben, mindössze bejelentési kötelezettség lesz. Rogán Antal közlése szerint az építtetőnek vagy az általa felkért szakembernek vállalnia kell azt, hogy az érvényes építési szabályzatokat betartják, és a bejelentést követően 15 nappal megkezdődhet az építkezés. Hozzátette: a kormányhivatalok feladata lesz ellenőrizni, hogy az építkezés valóban a szabályoknak megfelelően valósult-e meg, de ez megegyezik a használatbavételi eljárással.
Magyarán: egy bejelentés után mindenki azt kezdhet el építeni, amit akar.
*
Ha ez az új szabályozás, pontosabban szabálymentesítés megvalósul, az forradalmi változásokat hozhat az építőiparban − de hogy először a káosz fog csak elszabadulni, abban biztosak vagyunk.
A döntés kapcsán egyszerre tudunk örülni és rettegni.
Nézzük először a jó oldalát: ki ne örülne egy jó kis deregulációnak, egy radikálisnak ígérkező bürokráciacsökkentésnek. Ki ne ismerne saját életéből vagy hallomásból rémtörténeteket az építésügyi bürokrácia útvesztőiről, időnket, pénzünket és idegeinket felzabáló folyamatairól? Az építési engedélyezési eljárás komplett eltörlése teljesen felforgatja az eddigi hazai gyakorlatot az építésügy terén. A döntés jó oldalának az építészek is örülhetnek. Máté Enikő építészmérnök a Mandinernek arról beszél: örvendetes, hogy a kormányzat felismerte, az önkormányzatok gyakran csak akadályozzák az építésügy folyamatait. Nem kell külön részletezni az építési engedélyezés világát régóta behálózó korrupciót sem: az engedélyezési folyamat eltörlése akár fehérítheti is a szektort. A szakmérnök szerint egy ilyen döntés azzal járhat, hogy az eddigieknél jóval többen vágnának bele az építkezésbe, új családi házak tömegeit kezdhetik el építeni. Ez fellendítheti a szűk esztendőkön még mindig nem igazán túljutott, de a nemzetgazdaság szempontjából nagyon is fontos építőipart. És természetesen a telekárakat is felverheti, így az ingatlanpiacot is felélénkítheti a döntés.
A bürokrácia és a reguláció csökkentése, a korrupciós lehetőségek korlátozása, az építkezések meglódulása tehát pozitív fejlemény lehet a jövőre nézve.
*
De mik a döntés árnyoldalai? Mit árnyoldalai, Mordor léptékű rémképei?
Az első az építészek szakmáját érinti: ha bárki belevághat egy építkezésbe anélkül, hogy az engedélyezési eljárás labirintusán és szigorú, aprólékos szabályrendszerén végig kelljen mennie, akkor kevesebben fognak építészekhez fordulni. Ellenben sokan fogják a kis kockás füzetükbe felskiccelt álomházaikat a saját elképzeléseik szerint, saját kezűleg vagy egy baráti kőmíves brigádot vagy a szomszéd Józsi kivitelezőt felbérelve, ócsítva és okosba' megvalósítani. Már ameddig megy majd a meló. Mennyire tudja majd építészmérnöki szaktudás nélkül valaki értelmezni az országos és helyi építési szabályzatokat? Mennyire tudja majd azokat a valóságba átültetni? És ha nincs előzetes ellenőrzés, ki garantálja, hogy az épülő ház nem lesz azonnal vagy a későbbiekben statikailag hibás, avagy egyenesen életveszélyes? Vagy rossz minőségű? A döntés tehát partvonalra szorítja az egyébként is súlyos gondoktól, többek között beszakadt építőipartól, túlképzéstől és alulfizetettségtől sújtott építész szakmát.
De hasonlóan súlyos fejlemény lehet a gányolás elszabadulása − mondja Máté Enikő. A kádárizmustól még mindig sújtott magyarságnak amúgy is a vérében van a háztáji gányolás; és most minden esély megvan arra, hogy építészmérnöki szakértelemtől mentesen összegányolt, külcsínre és belbecsre is zavaros, hiányos, végül diszfunkcionális házak fognak elkészülni - már ha el tudnak egyáltalán készülni. Miközben országos tervek születnek a regionális építészeti formavilágok megerősítésére, újjászületésére; miközben az eddigi, jellemzően szigorú építési szabályozások azért mégis csak kordában tartották a legőrültebb fantazmagóriák megvalósulását; most eljöhet az ideje annak, hogy mindenki, különösen a kevés ízléssel, ámde nagyon is sok pénzzel rendelkező újgazdag macherek is felépítsék kacsalábon forgó cifra palotáikat. Esetleg konkrétan egy kacsalábon forgó cifra palotát felépítve.
Ha az ön szemét eddig az álmediterrán házak és lakóparkok kortárs divatja zavarta, most készüljön fel az ennél sokkal rosszabb fejleményre: hogy mindenki mindent meg akar majd valósítani, amit valaha kigondolt magának. Építési engedélyezés hiányában szabad utat kap a lakossági ízlésficam, a funkciótlanság, az értelem és kellem nélküli házak kreatív káosza. Ahogy az építészmérnök mondja: „Eddig volt egy minimális vizuális korlát, de mostantól bárki bármibe belekezdhet”. Az irány tehát nem (Észak)nyugat-Európa hagyományőrző és organikus építészeti, urbanisztikai, városképi fejlődése lesz, hanem a Balkán, a Vadkelet újgazdag, kaotikus ízlésnyomora, hihetetlen palotákkal − avagy félbemaradt, visszabontott, romba dőlt építkezésekkel. Aki járt már Bánffyhunyadon vagy mondjuk Albániában, az tudja, mire számíthatunk. Erősen valószínű, hogy nem a lokális tradíciókra épülő angol vidékre jellemző józan mértéktartás, hanem inkább a káeurópai, ízléstelen és kivagyi tobzódás fog utat törni magának a magyar ugaron. Pedig nem szeretném megérni Magyarország elrománosodását.
*
Az új rendszer záróköve az utólagos ellenőrzés lesz: elvileg a kormányhivataloknak kell majd ellenőrizniük, hogy egy adott építkezés valóban a szabályoknak megfelelően történt-e meg vagy sem. Nos, nem mernék mérget venni arra, hogy nem ez lesz az építőipari korrupció új melegágya. Ma alig-alig történnek visszabontások vagy lebontások, ha egy épület végül nem a szabályoknak megfelelően épült, legtöbbször jön egy pénzbüntetés és ennyi. Aki nagyban építkezik, annak jellemzően van elég pénze az esetleges büntetések kifizetésére − vagy a büntetések kiszabásának megelőzésére is... Legális és illegális kiskapuk pedig ezután is maradhatnak a rendszerben. Ha viszont tömegesen indulnak el hibás, szabálytalan építkezések, amiknek előbb vagy utóbb le kell állniuk, illetve akár vissza kell majd azokat bontani, az elképesztő mennyiségű fölösleges időt, pénzt, ideget és anyagmennyiséget fog felemészteni − nem éppen a pazarlás megszüntetése, a fenntartható fejlődés és lelki egészségünk megőrzése felé mutató irány ez.
A mostani bejelentések után csak egy a biztos: ha azok megvalósulnak, fenekestül fel lesz forgatva az építőipar és az építészi szakma. Az elnyert szabadság azonban nagyfokú felelősséggel is jár majd. Kérdés, hogy egy korlátozott szabadságra és kényelmes felelőtlenségre kondicionált lakosság mihez kezd majd a rá szakadt lehetőségekkel az építőipar, lakóhelyeink, lakókörnyezetünk és egyáltalán, az ország vizuális összképének terén. Több bennem a mély szkepszis, mint a halovány optimizmus.
