Az átszakadó gátakról – Migráció és mi XXIX.
2015. október 01. írta: Redakció

Az átszakadó gátakról – Migráció és mi XXIX.

migrans_29.jpg

Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot indít a Mandiner. Az eddig megjelent írások ezen a linken keresztül olvashatók.

*

A migráció és vetületei

Gágyor Péter újságíró, rendező, író, költő írása

 

Most ezt a Nagy Migrációt éljük meg (mióta is már?), és közben riadtan nézelődünk a képzelgő társadalmi butaságunk hátán, az utópiák világában... Mert egy látszólag fegyvertelen megszállás zajlik le szemeink előtt, amit szeretnénk menekültáramlatnak becézni, és sehogy sem tudjuk felfogni a lényegét.

„Világosítsd föl gyermeked:

a haramiák emberek;

a boszorkák - kofák, kasok.

(Csahos kutyák nem farkasok!)

Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,

de mind-mind pénzre vált reményt;

ki szenet árul, ki szerelmet,

ki pedig ilyen költeményt.”

 

A látványa is döbbenetes: az emberek reménytelen, végtelen gyaloglása közben merednek ránk a kerek gyermek és asszonyszemek. Igen, ez mégis háború volna, ahol a pusztakezű ember maga a fegyver – persze, csak egyelőre üres a keze –, mert a kezek a nem várt harcok és fegyverek széles változatait rejtegethetik még magukban. Ez lehet/lesz rossz következmény és csak azoknak okozhat majdan (Majdan!) meglepetést, akik saját utópiáik bódulatában az emberiség sorsát operett-forgatókönyvek filozófiájában, gyakorlatában és szerkezetében képzelgetik el maguknak, sőt ezt a pisiszagú álmodozást szeretnék kötelezően másokra is ráerőszakolni.

Közben lazán és ostobán feledkeznek meg arról, hogy valóban Európa a tét, hogy ez az utolsó, egyetlen és már léket kapott hajó hordozza, viheti át a túlsó partra a kultúránkat, életünk egyetlen elfogadható módját, az egyetlen értelmes jövőnket.

Utópiáink tragikus következményei

Amikor a meghatározó politikai szándékok utópiákban fetrengenek, akkor elkerülhetetlenül szörnyűségesek és tragikusak a következmények. Megéltük a marxizmus utópiájának vérgőzös gyakorlatát, Ferencjóska utópiájáét, Hitlerét, és mindig csalódtunk, mint ahogy a szerencsétlen inkák is végzetesen csalódtak, akik a conquistadorokban a visszatérő fehér arcú isteneket vélték felismerni. Most mi a neoliberalizmus utópiáját éljük és elhitetjük önmagunkkal, hogy csak önkéntes rabszolgák vonulnak hozzánk pótolni Európai emberi, népszaporulati hiányainkat, ezáltal a leendő nyugdíjainkat biztosítván. Itt suttog köztünk ez a neoliberális utópia, míg a valóság már az útjainkon menetel, annak minden abszurd és groteszk következményével.

Örkény István tollára kínálkozó lehetne a helyzetünk groteszksége. A mi hivatalos utópiánk a „minden ember, minden életmód, kultúra befogadandó” eszméletlen bugyuta derűje ütközik meg utcáinkon és gondolatainkban a migránsok eszelős utópiájával. Aminek lehet akár konzum-mozgatója is, hogy „a kínos utazás után elérem a paradicsomi állapotokat és élhetek majd családostul a boldog semmit-tevésben (kaja, pia, verekedés, tombola, nők – vagyis hurik – táncolnak majd az asztalon)”. És lehet radikális, véres, kegyetlen, a sarijára alapuló, torkokat átvágó indulat a működtetője, mely szerint „az európai iszlám kalifátus megteremtése a cél, mint a legfontosabb küldetés: Allah és Mohamed szentséges kívánságainak valóra váltása”.

Ennek a groteszk helyzetnek izgalmas dramaturgiai háttere, hogy ezen összefüggések tudatában, Európa felelősnek vélt (gyakran önkinevezett) vezetői és a média (az önjelölt hordozói a morálnak) nem jutnak el szinte semmilyen értékelhető következtetésig. Valamilyen szédület uralja agyainkat, aminek bizonyára történelmi gyökerei vannak. Mert valóban förtelmes a mi tudat alatti kollektív lelkiismeret-furdalásunk, kínoznak elődeink szörnyűséges tettei (gyarmatosítás, genocídiumok stb.). Viszont védekezésül kitenyésztettünk önmagunkban a szélsőségesen farizeus magatartást és gyakorlatot. Mert Európa mindig önmagától fél és félt leginkább, ezért ha teheti, pótcselekszik.

Európa a felvilágosodás óta szégyenkezik, görcsöl. A reconquista amolyan káini billog a homlokunkon. Szalonokban, majd presszóasztalkák mellet szörnyedeztek nagyokat az átmeneti korok átmeneti gondolkodói a bűnös régi történelmi tetteink felett. Pedig Ferdinánd és Izabella jelentősen hozzájárultak „bűnös” tettükkel Európa arcainak kialakításához. Azokban a történelmi időkben egészen más volt/lehetett a logikus és racionális értékrendszer, mint ma a fecsegő presszókban vagy szalonokban. Túl kellett élni, meg kellett maradni!

De az utópikus gondolkodás bája az, hogy nem szereti a történelmi időváltozásokat az értékrendszerekben. Nincs időérzéke, nincs stílusértéke, amikor a múltba tekint vissza. Nem veszi számba, hogy évszázadokkal ezelőtt mi volt a természetes, hasznos és alkalmazható tett. Inkább a mában érzeleg, légkondicionált szobákból szemléli a barlangrajzokat, Spartacust, a mohácsi vészt és a kiegyezést – mindent.

A marxisták is gyengéden pátyolgatták az ősközösségi életformát (őskommunizmusnak vélték) és osztályharcos szent haraggal ostorozták a társadalmi fejlődés valóban gyakran kegyetlen, de elkerülhetetlen változatait. Végig sem gondolván az ősközösségi állapotokban való megtorpanás lehetetlenségét. Az utópia valójában repülőszőnyeg – és ezért a valóságban az utópia gyakorlati formája kegyetlenné válik, mivel negédes (leányregényekből lopott) álmai megsemmisülnek, ezért szándékain kétségbeesett terrorba fordulnak. A megvalósítható utópia ezért nem is létezik, csak kísértésként tér vissza gondolkodásunkba. És sajnos rendszeresen.

Rousseau, profit és a harmadik világ

Mivel általában sem az utópiával, sem az emberi jelenségek történelmi idejének és helyzetének valós értelmezésével nem tudunk bánni, utilitarista szándékaink szépítésére kitenyésztettük a képzelgéseinkkel párhuzamos farizeizmust. Rousseau megírta az „Emilt”, miközben saját gyermekei kora szörnyűséges árvaházainak süllyesztőjében enyésztek el. Az Egyesült Államok az emberi szabadság letéteményese és hirdetője a legalaposabb genocídiumot gyakorolta sikeresen és végzetesen az Új Világ őslakosságának rovására. Közben jelentős halálozási arányban anakronisztikusan migráltatta az afroamerikaiak őseit rabszolgának (pedig túl voltunk már a feudalizmus éráján akkoriban). Az Európai Unió keleti részét is bizony következetesen megkopasztották a nagy nyugati multik a szegény rokonok magukhoz ölelésének könnyes gesztusa leplében. Mert a profit hajszája mindig mindent felülír. Csak a farizeus egyensúly hamis önelégültségét nem.

Ennek lett áldozata végül is a harmadik világ. A Biblia üzenetével szemben, hogy ne halat, hálót adj a rászorulóknak, a gazdag nyugat a felesleget szállította a nélkülözőknek. Ezzel teljesen sikerült felborítania a relatív időben tőlünk távolabb leledző társadalmakban a mindennemű fejlődést. Azt a fejlődést, amely akkor és ott természetes lehetett volna a maga valamennyi tragikus árnyoldalával, betegségeivel, háborúival, éhezéseivel, de ez lehetett volna az épülő jövő (szigorú és olykor kegyetlen) hordozója.

Mert az élet ott is élt és élni akart. Mert a túlélés egyik záloga a világ azon részein, a nyugati világ átlagát messze felülmúló bő gyermekáldás volt. Az olykor avas, dohos élelmiszer-szállítmányokkal sikerült eladhatatlanná tenni a helyi termelők terményeit, ezáltal értelmetlenné tenni az alapvető társadalomformáló tevékenységüket, a munkát. Leállt a nyugati szemszögből fejletlennek nézett társadalmak, kultúrák sajátos fejlődése is, és az őslakosok a meddő távlattalansággal találták magukat szemben. Majd a gyógyszeripar feleslegeinek „odaajándékozásával” egy tán még rémesebb eredményt értünk el, amit ma a Föld elviselhetetlen túlszaporodásában érzékelünk. Ezzel a segítő gesztussal meghamisítottuk a természetes kiválasztódást, a természetnek a helyi adottságok közt, kegyetlenül szigorú rendjét, ezáltal sikerült a szaporulati csődöt, a (szerencsétlenségre) született gyermekek számát alaposan megemelnünk.

Erkölcsünk, morálunk – és minden, ami emberi bennünk – tiltakozik ugyan, kimondhatatlannak találjuk és általában inkább ki sem mondjuk, hogy ma vannak a Földnek tájai, ahol a legveszedelmesebb környezetszennyezés a megszületendő gyermek. Mert az ottani kultúra stratégiájában a családok azért nemzenek akár tucatnyi gyermeket, mivel ösztönösen arra vannak beállítódva, hogy majd néhány túléli a gyermekkort. És e jelenség mögött racionális családi számítások vannak. Azokban a kultúrákban a gyermek értéke különbözik az európaitól. (Röszkénél is a könnygázban pajzsként használta néhány tüntető a karján a gyermeket.)

És ezen az sem változtat, hogy évszázadokkal ezelőtt Európában is hasonló lehetett a viszonyunk a gyermekekhez. Jelenleg az általunk harmadiknak nevezett világban éppen a gyógyszeradományok hatására a gyermekek zöme túléli a gyermekkort, és ivaréretten követve családja modelljét, a társadalmi példát, benne és általa is a népszaporulat bombája a geometriai sor logikája szerint növekszik. 

És a jövő?

Persze lehet ezt is utópikusan szemlélni. Terveket dajkálhatunk tengerek alatti városokról, kitelepülésről a Marsra, miközben a profithajszolás bűvöletében tönkretesszük a környezetünket, és a Föld lakosságának még a fele sem lesz képes megélni, túlélni ezen a már az űrből is megcsodálható szépséges kék bolygónkon. Mert már csak távolról szép ez a bolygó, közelről szétfeszül, végzetes bajok környékezik.

Bár néha a farizeus gesztusok, alapítványok látszólagos, álságos megnyugvásokat hordozhatnak. Közben, konokul, nagyképűen demokratikus piacgazdaságot (már maga a fogalom is abszurd!) akarunk telepíteni a törzsszövetségben leledző népek „javára”; és közben társadalmi fejlettségüket messze meghaladó, veszettül gyilkos hadi technológiákat adunk a kezükbe. Majd lecsapunk rájuk, ürügy mindig akad (legfeljebb pár év múlva kiderül majd a turpisság), hiszen egy valódi háború a fegyver gyártóknak mindig sokkal többet hoz a konyhára, mint bármilyen fegyverbemutató – és az üzlet az üzlet. És a technológia évtizedenként mindig új fegyvercsodákra és nagy nyereségű üzletekre képes.

Ugyanakkor számon kérhetjük magunkon a saját európai felelősségünket a saját jövőnkkel szemben. Ma már a „gyermekáldás” fogalma nem hordozza gondolkodásunkban az áldás fényét. Nem praktikus sem egyénileg, sem a társadalom szemében a gyermek, a család abban a világban, ahol az önző konzum az életcél. A csökkenő szaporulattal szemben igazán sosem fordult/fordul szembe az európai család- és szociálpolitika, hiszen a hiányzó munkaerőt olcsón pótolni lehetett a már majd másfél százada beszivárgó migránsokkal.

Ki gondolt arra, hogy egyszer majd (most!) átszakad a gát és a szivárgások folyammá duzzadnak? Ki gondol arra, hogy a fajlagos munkaerőhiányt jó családpolitikával önerőből illene pótolni? Mert nincs alantas munka és nincsenek alantas emberek. Csak akkor jelennek meg az ilyen csoportok, kategóriák, ha azzá, olyanná tesszük őket.

Nincs az a hivatás, ahol a műveltség, civilizáltság az ember vagy a munka kárára lenne. Mi az „alantasabb” minőségűnek vélt feladatokra a migránsokat használtuk fel. És hogy elviselhetőbbnek tűnjön a számukra alig rejtett rabszolgaságuk, felajánlottuk nekik búcsúfiaként a multikultit. De ők nem kérnek belőle. Csak nekünk jópofa az orientális kifőzde, a beduin kendő és más csecse-becse, a sok giccses búcsúfia. Nekik nem. Most sem a multikulti vonzza őket Európa gazdag tájaira. Hanem valami nagyon más. A szándékuk sem a beolvadás, hanem valami más, ami lehet bizony nagyon veszélyes is.

Ebben a búcsúban (utópikus bazárban) is mindennek ára van. Egyre szorosabb lakóhelyé váló Földünkön egyre megfizethetetlenebb már ez a busás ár. És hovatovább nem valutákban, nevetséges börzenyomtatványokon, csiribiri aranyon számolható majd el egyetemes felelőtlenségünk ára, hanem az emberi életekben, sorsokban – sőt, az emberiség sorsában. Bár eddig is ezt a veszélyt jelezte minden csőd és minden (bumm) üzlet, gazdasági fellendülés. Mindenütt élet és halál áll szemben egymással, de úgy tűnik, mostantól nem lehet félrebeszélni többé, sem a farizeus dumák, sem az utópikus ideológiák nem hihetőek el, még rövid távon sem.

„És vígasztald meg, ha vigasz

a gyermeknek, hogy így igaz.

Talán dünnyögj egy új mesét,

fasiszta kommunizmusét -

mivelhogy rend kell a világba,

a rend pedig arravaló,

hogy ne legyen a gyerek hiába

s ne legyen szabad, ami jó.

 

S ha száját tátja a gyerek

és fölnéz rád, vagy pityereg -

ne dőlj be néki, el ne hidd,

hogy elkábítják elveid!

Nézz a furfangos csecsemőre:

bömböl, hogy szánassa magát,

de míg mosolyog az emlőre,

növeszti körmét és fogát.”

(József Attila  1936. július - október)

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr497870856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marko11 2015.10.01. 16:58:45

"Szakállas nőkkel nem lehet szakállas férfiakat feltartóztatni."

Philip F. Queeg 2015.10.01. 17:28:57

@marko11:

Ahol szakállas nők vannak,oda nyugodtan menjenek csak a szakállas férfiak.

Bell & Sebastian 2015.10.01. 21:02:10

Sokkoló tud lenni, mekkora seggfejeket ültettek a legmagasabb pozíciókba a tudjukkikők.

Valamikor az iráni elnök beszédei voltak -hogy is mondjam csak?...- izgalmasak, manapság Szergej Lavrov uralja a pofonok völgyét.

Szerencsétlen németek, most szívnak nagyot másodszor. Azé a kisszék, aki megcsinálta, az ereszti le, aki fölfújta.

Sejtésem a következő: hamarabb érjük be őket, mint gondolnánk, de nem az emberfeletti rezsiharcnak vagy egyéb, Fidesz-pankrációknak köszönhetően, hanem a saját visszafejlődésüknek, aminek már mutatkoznak a félreértelmezhetetlen jelei, ha valaki közelről figyeli őket.

Másik sejtésem az, hogy semmi értelme az igazságtalan osztozkodásnak (mag / perem), ha huncutságokra szórják szét a szélben a lopott pénzt.

No meg, új faszagyerek tamburázik a halpiacon, aki szerint most le kell hozzá silányodnunk.

Sok itt az indián.

Bell & Sebastian 2015.10.01. 21:11:00

@Philip F. Queeg: Ez az osztrák álamellnök lényegesen ostobább, mint maga Milka tehén, ami legalább egyformán és jól tejel mindenhol.

De hashajtót még elnevezhetnek róla, mert csoki, az már sosem lesz.

Vajon ez hol csalt, hogy ennyi ésszel ilyen magasra jutott? Magyar libsik, HVG, ötlet?

Tehetetlen Dodó 2015.10.02. 09:30:41

@Bell & Sebastian: Mér' ne jutott volna?
Osztrákiában még nem ébredtek fel a népek a ballibsi píszí-médiaterror kómájából - eddig.
De az invázió megteszi hatását, amikor a valóság gyorsvonata elszáguld a nemzetközi ballibbant agyhalál mellett, a nép felriad álmából és akkor a hülye szociknak meg egyéb libbant taknyoknak ott is lőttek, akárcsak nálunk.
A Puderkanzler és hülye bandája bukni fog hamarost, kiváncsi vagyok elér-e két hét múlva a linzi gyors Bécsbe?

(Mi annyi előnnyel rendelkezünk, hogy ez az ébredés nálunk 2009-10 környékén megtörtént, azóta nagyjából hatástalan a píszíterror, ennélfogva a ballibbant tábor összesített támogatása sem éri már el az ország ötödét.
Jól van ez így).

Bell & Sebastian 2015.10.02. 17:38:59

@Tehetetlen Dodó: Ámen!

De ettől még szívesebben építeném itthon a fasizmust, vagy ami éppen akad, amivel csak azt akarom mondani, mások nyomora nem vígasztal, ha itt a sajátunk / sajátom.

A lukba esni egy pillanat műve, kimászni belőle (ezek szerint) nem elég egy élet. Úgy kellettek ezek a migránycsok ide, mint zsidónak a szabad szombat. Vak vagy? Nesze, itt van még egy púp is!

Menma 2015.10.02. 22:41:40

Eljött Európa második középkora. Egy új, sötét időszak köszöntött be, minden értelemben.

annamanna 2015.10.03. 03:57:04

@Bell & Sebastian: közben teljesen letettem arról a gondolatról, hogy a németek az oroszok ellen akarják felhasználni a migránsokat, de van, aki így rakja össze a dolgokat:

"Ukrajna hatalmas szomszédjára, Oroszországra is szükségük van. Balkanizálni vagy feldarabolni akarják Oroszországot, és a föld legnagyobb gázkészletét kitermelni. Mivel olvad az Északi Sark jégtakarója, ellenőrizni akarják az Északi-tengert és gazdag energia-készleteit, valamint Oroszország hosszú északi-tengeri határait. Egykori moszkvai emberük a részeges Borisz Jelcin volt, aki kiszolgáltatta az ország gazdaságát a Nyugatnak. Utódja, Putyin visszaállította Oroszország szuverénitását, s ez a nagy bűne.
(és Pont !)
2015.- az USA atomfegyvereket telepít Németország területére , védelmi és támadási állásokra, Németország befogad több mint 100.000. bevándorlót , menekültet ( ZSOLDOST ) , a német bundeswehr fegyveres alakulatai nem érik el a 495 ezer főt , szemben az orosz fegyveres erőkkel ahol ez a szám 1. 250.000 ezer katona (és Pont ! ))
.
Végezetül : ha kíváncsiak vagyunk, hogyan csöppenhet be a világ a harmadik világháborúba , elég ha ezeket az őrültségeket végig gondoljuk .
Valamennyiünk felelőssége világos kell legyen. A háborús uszítók gátlástalan hazugságaira rá kell mutatnunk és fel kell tárnunk, és soha nem szabad egyetértésre jutnunk velük! ( és Pont ! )"
www.facebook.com/Tiboru.Konteo/posts/1141786052516743

Bell & Sebastian 2015.10.03. 16:13:44

@annamanna: Aki medvével akar birkózni, az öltözzön fel, de jó alaposan, Mert sem Hollande, sem Merkel elődje nem ért el ippont a zegernyében.

Amcsi csokimikulások meg se próbálják!

Tehetetlen Dodó 2015.10.03. 21:04:47

@Bell & Sebastian: A régi viccet a fekete muzsikról már nem is idézem...

Bell & Sebastian 2015.10.04. 00:01:35

@Tehetetlen Dodó: Kiesett az U2 -ből, oszt mégse nem Bono vót, hanem egy bonobo?

annamanna 2015.10.04. 02:40:57

@Bell & Sebastian: index.hu/kulfold/2015/10/03/obama_kemenyen_nekiment_putyinnak/

Ebből azért nem nehéz arra következtetni, hogy a NATO igényt tart az oroszok ellen a szíriai lázadókra, akik saját maguk elől menekültek el Merkel anyuhoz.

Az oroszokkal való összecsattanásnak természetesen semmi értelme sem lenne, ha nem tapasztalnám itthon is azt, hogy aki csak a háborúskodáshoz ért, az csak a háborúskodással foglalkozik. Ha nincs ellenség, akkor keres.

"A hülyék mondják meg, mi legyen....

Kétféle ember létezik
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy
Úgyis ha elveszik!"
www.youtube.com/watch?v=j9fKVxy0Zj4

Bell & Sebastian 2015.10.04. 18:45:20

@annamanna: Az amerikai gazdaság teljesítménye nagyrészt a háború/év -mutatótól függ. Valójában csak ipari hulladék tömeggyártására képesek - megbízhatóan. Valami fatális félreértés folytán az innováció teljesen függetlenedett az iskolarendszerüktől, viszont cserébe ők gyártják a mutatókat.
Ahol egy konyhamalac Seppele megmondó lehet, sokkal nagyobb disznóságok is előfordulhatnak, sőt, jellemzően elő is fordulnak.

maroz 2015.10.05. 06:27:52

@Menma: Végre vége lesz a kapitalizmusnak és a pjacgazdaságnak? Akkor ez talán nem is új középkor, hanem új felvilágosodás. ;)
süti beállítások módosítása