Bodo Ramelow, Türingia szélsőbalos kormányfője, hóna alatt egy vörös Marx-szoborral

Tudjuk, az európai progresszívok és a harmadik világból érkező menekültek elképzelt, áhított földi mennyországa Németország. Vagy legalábbis annak elképzelt, idealizált változata. Arról, hogy milyen is a mai német valóság és honnan hová tart Németország, nemrég írtam egy hosszabb elemzést a Kommentár folyóiratba (itt elolvasható).

De manapság, az egymást érő forró világpolitikai témák (EU, euró, görög válság, migráció) miatt egyébként is érdemes napi szinten vigyázó szemünket Németországra vetni. Ott születik mostanában az európai jövő, ott keresik a válaszokat a mindannyiunkat érintő fontos kérdésekre. Különösen a migráció ügyében érdemes figyelni, mit lép a német szövetségi kormány, mit tesznek az egyes különböző vezetésű tartományok és hogyan alakul egyáltalán a német közvélemény. 

Most például egy szélsőbalos-szocdem-zöld (!) kormánykoalíció radikális baloldali miniszterelnöke javasolt, nos, apartheidet. Hogy mit?

Németországban, az egykor az NDK-hoz tartozó Türingia tartománybeli Suhl városában egy menedékkérőket befogadó szálláson atomfizikáról és genderelméletről diskuráltak tömegverekedés tört ki, az összecsapásban 17 ember, köztük rendőrök sebesültek meg.

A Suhlban működő tartományi központi befogadó állomáson szerda este egy afgán férfi kitépett a Korán egy példányából több lapot, mire több muzulmán vallású menedékkérő rátámadt. Az afgán férfi az állomás biztonsági szolgálatának irodájába menekült, támadói pedig megpróbáltak bejutni a helyiségbe, az őrök ezért riasztották a rendőrséget. A támadók kövekkel, betondarabokkal dobálták meg a kiérkező rendőröket, akik erősítést kértek. Végül 120 rendőr, köztük egy kommandós egység bevetésével sikerült helyreállítani a rendet. A csütörtök hajnalig tartó összecsapásban a befogadóállomás több mint száz lakója vett részt. A támadók az MDR regionális közszolgálati televízió egy forgatócsoportjára és egy fotóriporterre is rárontottak, míg más menedékkérők megpróbálták útját állni az erőszaknak. Az összecsapásban hét rendőrautóban, két mentőautóban és további két személygépkocsiban is kár keletkezett. Eddig az alaphír.

Na de mit lép erre Türingia szuperhaladó, újkommunista-szociáldemokrata-zöld kormányzata? Bodo Ramelow szélbalos tartományi miniszterelnök megértő aggodalommal nyilatkozott az ügyről: szerinte háborús övezetekből érkezett, súlyosan traumatizált emberekről van szó, így érthető, hogy felforrnak az indulatok, amikor különböző etnikumú és vallású csoportok találkoznak. Nahát, tényleg? A mély megértésben és aggódásban Ramelow odáig jutott, hogy ártalmatlan bociszemekkel a következőt javasolta: a menekülteket etnikum szerint elkülönítve kellene elszállásolni, mert csak így lehet megakadályozni a ki-kitörő erőszakot. Egy most megnyitott menekültszállásra ezért például már csak eritreaiak kerülnek.

Van egy rossz hírünk Ramelownak: az etnikum szerinti kényszer-elkülönítés konkrétan maga az apartheid. Lenne egy ironikus javaslatunk a türingiai vörös-vörös-zöld koalíciónak: ne is álljanak le az etnikum szerinti elkülönítéssel, vegyék figyelembe az etnikumnál egyébként is sok esetben fontosabb vallási különbségeket is, tehát vallások szerint is különítsék el a migránsokat; de menjenek tovább, hiszen lehet, hogy egy keresztényt inkább tolerál egy síita avagy szunnita, mint egymást, szóval a hiten belüli különböző irányzatok híveit is el kell különíteni.

És mi van, ha a zavargó migránsok körében híre megy, hogy valamelyikük ateista? Vagy szerintük szabadosan öltözött nő? Vagy esetleg... meleg? Végső soron minden egyes illegális migránsnak saját lakást kellene biztosítani, kellő távolságban egymástól, nehogy kedvük szottyanjon egy újabb lincseléshez, nem? És egyébként is, honnan tudnák az illetékesen biztosan, hogy milyen nemzetiségű az adott migráns; amikor már most is számos riportban lehet olvasni, hogy divat lett behazudni egy-egy biztosabb menekültstátuszt ígérő nemzetiséget? És a német bennszülöttek véleményét megkérdezi azért közben valaki?

Ramelow javaslata persze annak is a beismerése, hogy egyszerűen nem lehet totálisan eltérő kultúrából, civilizációból érkező vagy egyszerűen eltérő, ellenséges vallási meggyőződéssel rendelkező embereket egymás mellé zsúfolni. Ez a multikulturalizmus kudarcának a beismerése. Jön az egyszerű kérdés: ha frissen és nyilván illegálisan beérkezett menekültek tömege egy pár napig vagy hétig nem képes nyugton maradni, rendet tartani, amíg el nem dől a sorsuk az áhított új hazában; akkor mire számítanak az illetékesek később, amikor ezek az emberek nap mint nap szembesülnek majd a szekuláris, világi demokráciával, a mi értékeink által berendezett és megélt hétköznapokkal? Meddig szabad frusztrálnunk őket eltérő értékvilágunkkal?

Ramelow elvtársnak volt egy másik árulkodó mondata is, ami meglehetősen furcsán hat egy progresszív élcsapat vezérétől, így fél évvel a Charlie Hebdo-ügy után: azt mondta, ő „egyáltalán nem tolerálja” azt, ha valaki egy Koránt széttép és a vécébe hajít. Nocsak, hát mégsem lehet mindennel viccelni? Mégsem lehet mindent minden lehetséges módon kritizálni? Mégsem végtelen a véleményszabadság? Persze az kérdés, hogy tiltják-e a német törvények a Korán széttépését, illetve megkövetelik vagy legalább engedik-e, hogy ha valaki ilyet tesz, akkor azt a hithű muszlimok meglincselhetik. Ha nem, akkor Ramelownak már csak az ideológiájából következően is a minél szekulárisabb demokráciát és a minél szabadabb individuális jogokat kellene védenie, nem? Vagy hogy is van ez? Ha egy afgán migráns sérti meg a muszlimok hitét (és ezért utána majdnem agyonütik), az nem tolerálható; de ha egy privilegizált párizsi újságíróbrigád, az igen? Utánanéztem egy sejtésemnek Ramelow korábbi megnyilatkozásaiban, és így legyen lottó ötösöm! Igen, ő is kiírta magáról a Facebookra: #JeSuisCharlie.

Ennyit Ramelowról és zavaros ideológiájáról.

De ne feledkezzünk meg az egyik tartományi kormányfői kollégájáról, a Türingiánál gazdagabb és jólétibb, nyugatnémet Baden-Württemberget vezető Kretschmannról, aki zöldpárti politikusként azt javasolta: mivel a tartománya már tele van menekültekkel, azokat szállásolják el inkább Kelet-Németországban, mert ott több a hely. Ramelowék szerint viszont már tele van az ő saját keletnémet tartományuk is − úgy tűnik, ezt még le kellene meccselniük egymás között. Azzal Kretschmann nem foglalkozott, hogy Kelet-Németországban nagyobb az őslakosok ellenérzése a migránsokkal szemben, azzal meg végképp nem, hogy esetleg a migránsoknak is lehetnek, khm, ellenérzései egymással szemben.

Ezt a bevándorló-elkülönítős, bevándorlót máshová küldős politikát pedig megbeszélhetnék a Türingiától kőhajításnyira fekvő, alsó-szászországi Goslar polgármesterével is, akinek javaslatáról a 444 írt a magyar sajtóban. Az ötvenezres város konzervatív polgármestere igazi széplélekként épp a minap jelentette be: még több bevándorlót telepítene a városába, sőt, egyszerűen nincs olyan, hogy túl sok bevándorló, a városnak szükségük van rájuk. „Persze hogy el tudjuk látni őket, gazdag ország vagyunk, és kötelességünk segíteni a rászorulókon” − mondta Oliver Junk. aki szerint„ ha nem fogadjuk be a külföldieket, lekapcsolhatjuk a villanyt”. Egy goslari menekültgondozó aktivista hozzátette: nem egyszerűen lakást adni a menekülteknek, hanem a város részévé tenni őket. Szerinte ne különálló blokkokba költöztessenek be minden újonnan érkezőt, mert ez csak megijeszti majd a helyieket. Ehelyett az ott élők szomszédjaivá kell tenni őket, ezáltal összeismerkedhetnek és a goslariakban kialakulhat majd a felelősség érzése is − szól az ötcsillagos társadalommérnöki vízió.

Az egyik progresszív szerint tehát össze kellene költöztetni a migránsokat a bennszülöttekkel, hadd szokják az utóbbiak a békés, sokszínű, toleráns egymás mellett élést. A másik progresszív szerint viszont szét kellene költöztetni a migránsokat egymástól, mert még egymást sem tudják tolerálni békében. Lesz itt még csiszolni- és összehangolnivalója a német haladároknak. Így süllyed lefelé a valóság zavaros örvényében a multikulturalizmus elmélete.