Vendégszerzőnk, Stefano Bottoni történész írása.
Első gondolat: iszony és felháborodás.
Második: mérhetetlen és egyben beletörődő harag. Éveken át kinevették, megfenyegették vagy hallgatásra kényszerítették azokat a lényeglátó elméket, akik megjósolták a mai és az ehhez hasonló tömegmészárlásokat.
Fél 3 előtt bekapcsoltam a francia tévé angol nyelvű híradását, és a stúdióban valaki azt mondogatta, hogy a Charlie túl messze ment, szóval végeredményben érthető a reakció. Elborult az agyam.
Ugyanazok a hamis realisták, akik semmit nem értettek az iszlám európai térnyeréséről, újfent elmélkedni fognak egy olyan jelenségről, melynek civilizációs gyökereit nem képesek elfogadni, mert ellentmond az általuk évtizedeken át terjesztett tudományos hazugságoknak.
Ami ma Párizsban történt, nem egy egyszerű terrorcselekmény, hanem egy újabb háborús deklaráció mindaz ellen, amit megfáradt európai civilizációnk több évszázad munkájával tudott összerakni. A keresztény és zsidó hagyományokat. A tolerancia és a kölcsönös tisztelet mindennapi gyakorlatát. Az erőszakmentességet.
Itt él közöttünk az ellenség, érzi gyengeségünket és irtózatos kegyetlenséggel harap belénk.
