Az elmúlt időszakban a KDNP újra felmelegítette a boltok vasárnapi zárva tartásának ötletét, ami a kormányon belül is vitákat generált.

Az általában minél szabadabb, s nem a minél korlátozottabb gazdaság és kereskedelem híveként elvből nem örülök egy olyan javaslatnak, amely szinte l'art pout l'art akarja korlátozni a kereskedelmet a hét egyik napján. A sokadik éve válságtól szenvedő, abból csak lassan kibontakozó, pont a fogyasztás alacsony volumene miatt botladozó magyar gazdaság érdeke a fogyasztás, a kereskedelem további felpörgetése, nem annak mesterséges korlátozása.

A vasárnapi zárva avagy nyitva tartás legyen a kereslet és a kínálat alakulásának a kérdése, a tízmillió kicsi láthatatlan kéz mozdulatainak eredménye; a vasárnapi munkavégzés pedig alapuljon a munkáltató és a munkavállaló megegyezésén, kölcsönös vállalásain.

Hogy a szabályozás az ideológia mögött a nagy alapterületű, külföldi áruházláncok ellen irányulna? Nos, ez is lehet, de azt azért szögezzük le: e nagy áruházak termékeinek egy jelentős része magyar cégek, vállalkozók által előállított magyar gyártmányú termék, élelmiszer, alkatrész, eszköz, kütyü, bútor, satöbbi. Az is a magyar gazdaság érdeke, hogy ezekben az áruházakban minél nagyobb mértékben minél jobb minőségű magyar gyártmányú, magyarországi előállítású termékek legyenek.

A magyar emberek többsége nem az Orbán Viktor kegyéből elnyert parlamenti mandátumuk vagy kormányzati tisztségük birtokában ötletelget a gazdasági folyamatokba és a társadalom életmódjába való beavatkozásról; hanem megpróbál dolgozni, túlélni és munkaidőn kívül kicsit élvezni az életet,. Ha akarja, vásárlással, ha nem akarja, más elfoglaltsággal.

A magyar emberek hétközben általában dolgoznak, a szerencsésebbje − akár fizikai, akár szellemi munkás − reggeltől estig nyomja a munkát, hogy egyről a kettőre jusson. Sokan akár a hétvégén, sőt vasárnap is dolgoznak, nem hobbiból vagy a keresztény-konzervatív értékek elárulása végett, hanem − még egyszer − azért, mert dolgozni akarnak, örülnek, hogy lyuk van a seggükön, és egyről a kettőre akarnak jutni. Az elmúlt egy-két évtizedben pedig a magyar tömegek hozzászoktak, hogy nagyobb vásárlásaikat hétvégén intézzék, akár szombaton, akár vasárnap. Vagy ha nem vásárolnak, hát csak nézelődnek, mászkálnak, multiplexekbe mennek, szórakoznak, bandáznak a plázákban. Vannak fiatalok, akik már ebbe az életmódba születtek bele. Ez ma a magyar valóság.

Ahogy G. Fodor Gábor írja, helyesen: „Az emberek ugyanis elég rosszul viselik, ha meg akarják nekik mondani, hogyan éljenek. Főleg, ha nem úgy szeretnének élni, ahogy azt mások megmondják nekik. Gondolom, így vannak ezzel még a kádéenpések is”. 

Feltenném a kérdést, hogy azok a politikusok és más hangadók, kommentelők, akik támogatják a vasárnapi zárva tartást, vajon eddig elvből soha nem is vásároltak vasárnap? Vagy azért előfordult már velük, hogy akár szükségből, akár szórakozásból a hét hetedik napján is vásároltak valamit? Majd ha a tömegek maguktól vagy egy mozgalom hatására elállnak, leszoknak a vasárnapi vásárlástól, újraszabályozhatjuk a témát.

Valóban, tőlünk nyugatra és északra pont a legfejlettebb, leggazdagabb, legirigyeltebb jóléti országokban, Ausztriában, Svájcban, Németországban és Skandináviában jellemző a vasárnapi kereskedelem nagyfokú korlátozása. Ott ez a hagyomány, ez a szokás. De mi, magyarok általában még nem ott tartunk, hogy minden kényelem birtokában és a hosszú távú létbiztonságunk tudatában a hétvégéinket az oldtimer autóink fényesítésével, mediterrán hétvégi házunk meglátogatásával vagy magashegyi extrémsportolással töltsük. Talán mert arra általában nincs pénzünk, nincs lehetőségünk. És aki mondjuk a német nyelvterületen eltöltött egy ásítóan eseménytelen, széles körű zárva tartással súlyosbított vasárnapi napot, talán nincs is oda az ezzel okozott kisebb-nagyobb kényelmetlenségekért. Nem a zárva tartás bevezetésével kellene utolérnünk Ausztriát.

Nekünk mások a hagyományaink, máshoz vagyunk hozzászokva. És a vasárnapi nyitva tartás nem jelenti azt, hogy ne lehetne vasárnap misére menni, kirándulni, otthon társasozni, gyerekekkel, nagyszülőkkel, egymással lelkizni, sok-sok gyermeket csinálni és szülni.

A vasárnapi nyitva tartás ugyanis nem szól bele az életünkbe és szabadabbá teszi a kereskedelmet. A vasárnapi zárva tartás ellenben beleszól az életünkbe és korlátozza a kereskedelmet.

Vasárnap. Vásárnap. Szent István óta. A vásártartás szabályai persze időközben hol így, hol úgy alakultak, de nálunk alapvetően ez a sok évszázados, a kommunizmus korlátozásai után újraéledt hagyomány. Hagyjuk hát a lehető legszabadabban, hogy a kereslet és a kínálat, a munkáltatók és a munkavállalók, a vásárlók és a kereskedők egymás között eldöntsék, hogy nekik mi a jó.