Pártosság, sajtó, szabadság
2014. július 24. írta: pinter.bence

Pártosság, sajtó, szabadság

sajto1.jpg

Mindig visszás egy kicsit, amikor politikai erőknek elkötelezett médiumok vagy civilnek nevezett szervezetek arról beszélnek, hogy nincs független civil, nincs független újságíró. A cél egyszerű: egyrészről legitimálni kell saját kendőzetlen pártosságukat, másrészt el kell ültetni a fejekben, hogy nincs harmadik út. Például ha nem vagy kritikátlanul kormánypárti, akkor bizony bajnaista, gyurcsányista vagy balliberális értelmiségi vagy. Esetleg kommunista. Punktum.

Körmendy Zsuzsanna csütörtöki cikkének felütése szerint aki magát független újságírónak vallja, az valójában baloldali vagy liberális érdekeket szolgál. Értem a hátteret: a sokat kárhoztatott „független szakértői” mítoszt, a reformkommunistából neoliberálissá vedlett ún. „balliberális” értelmiség és politikai osztály sokáig kifizetődő porhintését. Erről már sokat írtunk a Mandineren is, mostanában főleg arról, hogy ez az egész hókuszpókusz megbukott. Egyre kisebb hatóköre van az elmúlt huszonpár évet meghatározó figuráknak. Másképp szólva: senkit sem érdekelnek.

Politikai értékválasztásoktól független politikai újságírás lehet, hogy nincs; de politikai pártoktól független, valamint cenzúrától és öncenzúrától mentes sajtó igenis van. Az ilyenféle sajtónak az az ismérve, hogy félelem nélkül képes tájékoztatni minden ügyről, akármelyik oldalt is érintse az. Vannak olyan, a Magyar Nemzet szerint „húsbavágó” ügyek (reklámadó, útépítőcég-adó), ahol véleményük eltért a kormányétól, de ezek a vitatémák mennyiben vannak összefüggésben egyes nagyvállalkozók érdekeivel és ezeknek mennyi közük van magához a napilaphoz? Meddig nyújtózkodhat a Magyar Nemzet?

A napilap korábban heteken keresztül közölte a Simon Gáborról szóló cikkeket, de hová tűnt mostanára a hírekből ez a Simon Gábor nevű ember, akinek a 200 milliójáról egyébként még mindig nem tudunk semmit? És miért mellőzték a híreket kormánypárti politikusok kényelmetlen ügyeiről? Aztán ott volt Kovács Béla esete. A „kémügyet” szintén a Magyar Nemzet robbantotta ki, de az EP-választás óta aztán semmit sem hallottunk Kovács Béláról. Akár még orosz kém is lehet.

Egyes nyugati országokban (pl. Franciaország vagy Nagy-Britannia) a politikai baloldal legélesebb kritikusai a baloldali lapok, a jobboldalt pedig a jobbos sajtó kritizálja, ha kell, keményen. Minél kevesebb a politikai ideológiai és érdekazonosságból fakadó önkorlátozás és minél távolabbi a függetlenség a napi pártpolitikai kommunikációtól, annál egészségesebb a közélet, annál hitelesebb a sajtó.

Mindez nem csak az egyik oldalra igaz, a baloldali sajtót sem kell felmenteni hasonló bűnei alól. Viszont tévedés azt állítani, hogy csak ez a két véglet létezik Magyarországon. Az online hírportálok zöme beszámol mind a baloldal, mind a jobboldal visszásságairól. Megírja a hírt. Megírja a cáfolatokat. Igyekszik eljuttatni az olvasóhoz az összes információt, amiből össze lehet rakni egy történetet, ami alapján megfontolt véleményt lehet formálni. Mondhatni: újságot ír. Ez a mi munkánk – a Magyar Nemzetnek, nekünk, másoknak –; és nem is kevés.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr696539975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

freehckr 2014.07.24. 18:14:16

A Hazafias Népfront egykori pártlapjának orbánista szervilis cselédsajtósainak rekord ostobaságán meglepődni ma már tök amatőr dolog... és már sportértéke sincs... Körmendi elvtársnő még az elvakultak közt is az egyik legelvakultabb, szerencsétlenségére utána lehet olvasni, hogy mégis mennyire kritikus a kormányzásra teljesen alkalmatlan posztkommunista elvtársaival szemben: www.google.hu/search?q=K%C3%B6rmendy+Zsuzsanna+site%3Amno.hu

maxval, a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.07.24. 18:22:20

A magyar "jobboldali" sajtó fideszes pártsajtó, így teljesen olvashatatlan. Ma már a Heti Válasz is szar, pedig kezdetben független volt még.

A "baloldali" médiák között van pártsajtó is, pl. a Népszava és a 168 Óra, meg független is, pl. a Népszabadság.

Amíg nincsenek jobboldali független médiák, nem lesznek normális viszonyok.

Holger Hartland · http://hartland.blog.hu 2014.07.24. 19:27:20

Lehet, hogy ez a te munkád, a Magyar Nemzeté biztos nem.

Bell & Sebastian 2014.07.24. 20:30:51

Az újságíró olyan, mint a meztelencsiga, mindent megmászik és megrág, amihez csak hozzáfér, nyálnyomát mindenütt otthagyja.

A feltáró-oknyomozó műfajhoz már gyáva, amit azzal magyaráz, hogy bonyolultak és szövevényesek az ügyek, ember nincsen aki követni tudná és megérteni, ezért nincsen rá igény.

Az újságíró nem ötödik hadoszlop és nem hatalmi ág vagy erőszakszervezet, mivel szorgos ügyködésének nincsen látható következménye.

Az újságíró a média szervesült része, gondolatátvivő kézi készülékkel felszerelt médium, az istenek üzenetének közvetítője az egyszerű, földön rekedt, majomszerű élőlények felé.

Csak azt rághatja meg, amit elé tesznek. Ha pártos - ha pártatlan, ez teljesen mindegy akkor, ha csak egyetlen vélemény a sok közül. Márpedig ritkán több, gyakrabban még ennyi se.

___________________________ (törölt) 2014.07.24. 20:39:21

Összekevered a függési sorrendet, Bence. Baloldali pártnak szinte definíció szerint azt nevezzük, amelyik az értelmiség hatalomátvételi ügyét szolgálja. (Az újságíró is értelmiségi, annak a csoportnak a közlegényi, rosszabb esetben verőlegényi rangja.) Nem a balos pártnak van kitartott értelmiségije - a balos értelmiségnek van kitartott pártja.

Mert bár ezzel itt nem sokan értenek egyet - de nem a pénz vezérli a betűt, a főnök mindig vagy a betű, vagy az erő, a pénz harmadlagos. Erő vagy ideológia kormányozza a világot, nem a pénz. (Persze van olyan ideológia, ami igen nagy teret enged a pénzembereknek.)

Jobboldalinak szinte definíció szerint azt a pártot nevezzük, amelyik nem viseltetik ájult tisztelettel az értelmiség iránt - amelyik szerint például egy emberes adag paraszti bölcsesség lehet, hogy többet ér, mint mondjuk az emberi jogokról okoskodás. Ebből kifolyólag a pártfüggetlen jobboldali értelmiség az olyan, mint a rakétaelhárító rakéta, lényege, hogy a hatalomra törő baloldali értelmiséget semlegesítse, de mást nem is kell a helyébe állítani- ha el tudja érni, hogy nem-értelmiségiek is szóhoz juthassanak, és így a józanság hangja süvíthessen a pusztán át, az, az már oké. A pártfüggő jobboldali értelmiségi, nos, ő már bizony furcsább jószág.

picur3ka 2014.07.24. 21:30:57

A 100 éve elburjánzó propaganda miatt az újságírás identitászavarral küzd. Azt hiszi, ő az irodalom tanszék.

Mindent minden áron meg akar magyarázni az olvasónak, továbbgondol, meditál, stb.

Azt hiszi, ő a javasasszony, nem közöl, nem tényfeltár, hanem megmond.

Nálunk pedig, ennek tetejébe még azt is hiszi, hogy a "nemzeti média/fősodratú média=kormány/párti". kommunista hagyomány.

De legalábbis pártosabb, mint simán tudósító.

Már van egy médiatörvény hálistennek. De önmagában a törvény semmit nem ér. Érvényt kéne szerezni is neki. Az nehezebb, mint nagyokat mondani.

S amíg a szólásszabadsággal, az információ szabadságával ellentétes törvények is vannak, addig azokat a médiatörvénnyel együtt le lehet húzni a WC-én.

Sajnos, a másik topikon vitatott, oly fontos ellensúlyok egyikéről lenne pedig szó.

___________________________ (törölt) 2014.07.24. 21:44:41

Egyébként Körmendy Zsuzsának igaza is van, nincs is igaza, a függetlenség kérdésében. A kor maga, a világkorszak, a korszellem, a levegő, amit belélegzünk, az maga balliberális, vagy mondjuk úgy, hogy haladár. A haladárok nem az egyik oldal a kornak, hanem maga a kor lényege. Kvázi tényleg ők a közép, mert ez az ő koruk. Minden kor ilyen, mondjuk a feudalizmusban a feudalista sem számít reakciósnak, hanem középen lévőnek számít. Aki pusztán csak jól elvan ebben a korban, nem foglal állást, középen van vagy sehol, független, szabadon lebegő kritikus - az balliberális, haladár.

Azt hiszi magáról, hogy független, mert a koron belül független - de nem az, mert a korTÓL nem független.

Attól még a 20.-21. század embere, és mivel ezek a századok, eddig, haladárok, ezért ő is.

A tudatos jobber pedig nem csak a korszakon belül egy tábor, egy szárny - hanem magának a korszaknak kritikusa. Ami a korszakban magának normálisnak, semlegesnek, közepesnek, elfogadottnak számít, azt is megvizsgálja - és gyakrabban, mint nem, talál benne valami komoly gebaszt.

Ebből természetesen az következik, hogy minél üzemképesebb egy jobboldali párt, annál távolabbnak kell állnunk tőle, mert a modern korban csak úgy lehet az, ha a kort logikáját elfogadja -és ez mindig gyanús! Egy tökéletesen népszerű jobboldali párt egy ilyen korban csak tökéletesen nemjobboldali párt lehetne.

Kivéve persze, ha maga a kor változik, de ne álmoggyunk egyelőre.

Pelso.. 2014.07.24. 21:45:14

@picur3ka: Dehogy küzd. Nincs abba egy szikra identitás zavar sem, hogy az újságírás egyszerűen meg akar élni, tehát ír annak, aki megfizeti.
A megmondás viszont nagyon igaz, sőt, sokszor sulykol.

picur3ka 2014.07.24. 21:52:49

@Pelso..:

"egyszerűen meg akar élni, tehát ír annak, aki megfizeti"

Az olyanban viszont egy darab gyagyás ocsmány reklám ne legyen legalább.

Pelso.. 2014.07.24. 21:58:54

@picur3ka: Tisztességet (elvit s üzletit se) ne keress. Számok vannak, mint mindenütt, kész.

hanta boy 2014.07.24. 22:30:06

Hát ez a 22-es csapdája.....

Mert pl. a választáskor a civilek, újságírók a fülkében mindképpen szavaznak valakire, valamelyik oldalra, Baloldali Katyvasz --- Fidesz-KDNP ---- JOBBIK.....tehát máris elkötelezett az egyik irányba, tehát nem FÜGGETLEN.

Ha meg nem szavaz --- akkor ugye meg fogja be a pofáját, miért nem szavazott? utólag miért ugat bele mindenbe....

Dzsentrisvihák 2014.07.25. 08:42:15

Jaj, Bence, ne legyünk már ekkora álnaiv farizeusok, jó?
Sehol a világon nincs független újságírás, leszámítva talán az egyszemélyes, nonprofit(!), minimális olvasottságú(!) közéleti blogokat.
Mert mindenhol máshol valaki fizeti az újságírót, ugyebár (a kenyéradó kézbe pedig okos ember nem harap; addig senki sem lesz pl. főszerkesztő, amíg ezt az egyszerű elvet meg nem tanulja). Téged is, ha nem tévedek.

"Az online hírportálok zöme beszámol mind a baloldal, mind a jobboldal visszásságairól. Megírja a hírt. Megírja a cáfolatokat. Igyekszik eljuttatni az olvasóhoz az összes információt, amiből össze lehet rakni egy történetet, ami alapján megfontolt véleményt lehet formálni." - Ez külön röhejes. Minden médium tálal különböző oldali híreket, itt nem arról van szó, hogy a baloldali média elhallgatja a jobbos híreket, és vice versa (a teljes kuss egyedül a Jobbikkal kapcsolatban szokott érvényesülni), hanem, hogy az események milyen értelmezését adja (mert adja, hisz egyik médium sem puszta adatközlő, hanem masszívan véleményt formál).

Mert az újságírás, tudod, szubjektív dolog, nem létezik "harmadik (vagy akárhanyadik) út".
Féner Tamás mester mondogatja mindig, hogy csak olyan médiumnál dolgozz, melynek a krédóját 100%-ban el tudod fogadni. Ősz fejjel ő sem tesz különbséget politikai irányultságok között, mert tudja jól, hogy a működési mechanizmus oldaltól, és platformtól függetlenül ugyanaz.

A tulajdonos diktál, Bence, és ha a tulaj nem politikai figura, akkor is vannak irányelvei (legfeljebb nem politikai természetűek), hogy mit szeretne látni a saját médiumában (bizony, ezt még az ELTE hihetetlenül elfogult kommunikáció szakán is tanítják, mondhatni alap, kétlem, hogy te ne lennél vele tisztában).

Magyarországon pláne nincs objektív újságírás, de még objektív újságíró sem (ez nem a freelancerek földje, itt, előbb-utóbb vagy beállsz a sorba, vagy mész a levesbe), kár is ezen keseregni.

Vicces, hogy a szemünk előtt zajlott/zajlik a második médiaháború (amikor az emberek már az elsőt is elfelejtették/nem is tudtak róla/a létét is tagadják - utóbbi súlyosabb agybajra utal, mint akármelyik diktatúra rémtetteinek megkérdőjelezése), aminek az onlájn sajtó is masszívan része, te pedig mégis képes vagy úgy tenni, mintha még mindig az Index hőskorszakát írnánk.

Te lehet, hogy jobban alszol ettől a tévképzettől, de a valóság az, hogy az internetes sajtó is pártos sajtó a javából, a különbség csak az, hogy (amennyiben komolyan gondoltad a fentieket) még egy szakmabéliben is képes a függetlenség hamis látszatát kelteni, csak azért, mert mások a működési mechanizmusai, mint egy klasszikus sajtóorgánumnak...

bádogos 2014.07.25. 09:26:31

@Shenpen: Amit a korról írsz, azzal kivételesen egyetértek (pedig nagyon kevés írásoddal szoktam). Amit a jövőről gondolsz, abban viszont tévedsz.

A mai kor "közepe" valóban a liberális trend, és amit ma Magyarországon a legtöbben jobboldalnak hisznek, az valóban mérhetetlenül messze áll ettől. A liberális mainstreamen belül valóban zajlik egyfajta korrekció, de a közép soha többé nem fog visszakerülni oda, ahová a hazai "jobboldaliak" elképzelik.

Google 2014.07.25. 12:19:27

Ó, mekkora munka lehet: megírni a hírt, még inkább "megcsinálni" azt! Már-már sajnálom az indexet, 444-et, hvg-t; függetlenül és ennyit, mennyit dolgoznak! Férfimunka, na.

picur3ka 2014.07.25. 14:37:01

@Dzsentrisvihák:

Én már csak azt szeretném megtudni, hogy egy Móricz például, miért írja meg vagy száz évvel ezelőtt mindenféle pártosság nélkül, ahogy van, mi van az országban.

De a monarchia újságírása, közbeszéde is megvizsgálható ebből a szempontból.

U.Gy. 2014.07.25. 17:16:58

Az a gond, hogy tényleg elhitték az emberek, hogy csak két út van. -_-

Hogy a fülkében hova voksol egy újságíró, azt emberként teszi, és úgy, ami magának és családjának a legjobb.
Mikor valaki ezt nem függetleníti a klaviatúra előtt ülve, az a pártosság. Egy tudatos újságíró tisztában van azzal, hogy mások is léteznek, másoknak is lehet(!) igazuk, ezért minél több szempontból próbál megvizsgálni egy kérdést.
Az oknyomozó újságírás igazából azért nehéz,mert függetleníteni nehéz magad, ott csak egy dolog számít, hogy jogszabályhoz igazodj, egy egyezményes normához, amit mindenkinek be kell tartania, és ha valaki nem tartotta be, azt leleplezd és bizonyítsd. Azért is piszok nehéz, mert állandóan fel kell tenned a kérdést, kétkedned kell abban, hogy tényleg van-e ügy?
A Magyar Nemzet is "oknyomozással" akarta a liberális fiatalokat leleplezni, közben meg csak annyi történt, hogy annyira el akarták rajtuk verni a port, hogy azt sem ellenőrizték le, hogy önköltséges volt-e a cigiről a számla. Ez nem figyelmetlenség, hanem a számukra kedvező tények közötti válogatás. Na, ezzel kellene leállni.

Az ország önáltatásban van.

A baloldali politika is csak azokhoz a régi megmondóembereihez nyúl(t?), akik alátámasztják az önérzetüket, miközben rengeteg a kritikus hang a táboron belül is.

Tölgyessy Péter kiváló politikatörténész, aki közel áll(t) a Fideszhez,egy hasonlattal élt, hogy azért távolodott kicsit el a párttól, mert hiába szurkol egy csapatnak (polgári demokrácia), ha közben a csapat olyan játékot mutat be, ami méltatlan a korábbiakhoz. Ilyenkor nem jár ki "meccsekre", de más fórumokon konzekvensen képviseli a saját polgári demokrata képét. Vagyis kritikus saját táborával, főleg ha az önmagát meghazudtolja.

A Magyar Nemzetre visszatérve, nekik az lett az érdekük, hogy elfogadtassák, hogy nincs független újságírás.

Magánvéleményem szerint a Magyar Nemzet függetlenítette magát az újságírástól.

Mi fiatalok meg csak reméljük, hogy lesz még mit helyrehozni, hogy lesz hely, ahol egyenes gerinccel lehet dolgozni, ha csak kis pénzért is.

Arató András írta a Képes és Képtelen Enciklopédiában szócikknél:
"Gerinc: jellemző alkotóeleme pl. az emberi testnek, függetlenül attól, hogy a konkrét egyed használja-e vagy sem."

Még vannak helyek, ahol lehet ennek megfelelően dolgozni. A Magyar Nemzet viszont a hazai piac egyik főszereplőjeként egyoldalúan aláaknázza ezt. Volt, és nyomokban még ott is felfedezhető a tisztességes újságírás. Hosszú 4 év lesz ez, meglátjuk hova jutunk...

Szúrófény 2014.07.26. 05:49:11

@Bell & Sebastian: Az idegen gazda kutyái

Nem is olyan régen idegen ura(da)lom volt az egész határ. Az uradalomnak voltak szolgalelkű intézői, és kezdetben véresszájú, később szelídebb, de jól idomított kutyái. Külön válogatták, tenyésztették őket.
Becsületes puli, komondor be sem kerülhetett közéjük. Ezt az intéző felügyelte. Mert az igaz magyar kutyák csak magyarul tudnak ugatni, és nem igazán lehet őket magyarszagú emberekre uszítani. Azért az uradalom nem maradt kutyák nélkül. Akadtak bőven korcsok, akik a maguk jobb koncáért az uradalom érdekében ugattak. Akár hazugságot is ugattak, mert az intézők úgy idomították Őket! Amikor az uradalom tönkrement, az intézők ügyesen, gyorsan újgazdának adták el a birtokot, ami tulajdonképpen a falué mindnyájunké. Az uradalom kutyái hamar megszokták az újgazdát, hiszen Ők „szolgálni” tanultak, és szolgalelkűek! Gazdát nyalva, minket megugatva, párta(t)lanul minden utcán járóra egyformán morogva képviselik (idomításuk szerint) az újgazda érdekeit.
Ajánlom még, Ady: A legszomorúbb állatok cikkét

Szúrófény 2014.07.26. 05:52:11

Bonc orvosi jegyzőkönyv

A halott neve: Igazság. A halál beálltának időpontja nem állapítható meg. A tetem feltalálási helye: a városi szemétdomb szélén, újsághalmokon feküdt. A tetem leromlott, oszladozó állapotában is sokak számára elviselhetetlen volt. A maradványt kicsavart állapotban találták, arca a haláltusától eltorzult. Részei elváltak egymástól, és külön-külön is vádló bizonyítékai a gyilkos hazugságának.
A halál oka: fulladás, melyet hosszan tartó, kínzó elhallgatással véghezvitt fojtogatás idézett elő. A nyilvánosság megvonása, a bűnökkel való együttélésre kényszerítés okozta idegkimerülés következtében rendkívül leromlott állapot.
Állandóan eltitkolták a létezését, sötétzárkában tartották, ócska, kis megvesztegetett, vagy megfélemlített szerkesztőségi szobákban. Soha nem engedték fényre derülni, így rossz kedélyű lett. Soha nem engedték megmutatni. Lesoványodva, meggörbítve, befeketítve sem. Helyette kövér, vaskos, felcicomázott hazugságokat állítottak a nép elé példaképnek. És a nép tódult a zsíros, kézzelfogható valóság után. Mára kipukkadt az ideál. Sovány, üres mellét dühvel rágják a becsapottak. Állandó stresszben élt, mi lesz, ha mégis kitudódik. Ez elpusztította a nép idegeit, a valóság és a jó érzékelőit. Hamis képzetek, ideológiák kerítették hatalmukba. Összezavarodott, egyensúlya megbomlott és állapota a skizofréniáig fokozódott. Érdekes módon dührohamot negyven év óta nem kapott. Negyven éve, amikor rohama volt, nagyon megverték, megalázták.
Azóta óvatos, szégyellős, alázatos, bujkáló lett. Akkor telepedett rá a gyilkos kór, a „szocializmus igazsága”, amely felőrölte az egészségét, és amely a végső pusztulásához vezetett.
Pótolhatatlan veszteség ért bennünket. Az igazság olyan a társadalomnak, mint az embernek a szem. Szem nélkül nem látjuk meg a valóságot. Folyton mindenbe beleütközünk. Beleesünk minden válsággödörbe, és nem látjuk meg az igazi kapaszkodót. Azt a kötelet, amin az Ő gyilkosait kellene felhúzni.

Dzsentrisvihák 2014.07.26. 09:28:54

@picur3ka:

Azért, mert Móricz inkább volt író, mint újságíró, plusz ő sem volt a szó idealizált/elméleti értelmében objektív, ahogy senki sem tud az lenni.
De, hogy pontosabban válaszoljak a kérdésre, Móricz az akkori uralkodóosztály ellenzéke volt, ahogy a nyugatosok többsége is. Emellett a mester az ún. népi írókhoz tartozott, ahhoz a mozgalomhoz, mely a faluszociológia, és egyéb eszközök segítségével óhajtotta föltárni a vidék gondjait. Ez a két eszmei/politikai alap azért elég masszív motiváció volt arra nézve, hogy olyanokat, és úgy írjon, ahogy.
A művészi színvonal tehát nem keverendő össze az objektivitással.

A Monarchia sajtója végtelenül izgalmas téma, de pártatlan, objektív, vagy tényfeltáró médiumot ott aztán tényleg ne keress. Sajtótörténetileg ugyanis pont az az időszak a vélemény-újságírás születése, és akkoriban bizony még a függetlenség látszatára sem ügyeltek (maga az újságírás témaspektruma is nagyon elütött a mai viszonyoktól - pl. rettentően dívott a személyeskedés - de hozzá kell venni azt is, hogy nyílt, állami cenzúra volt, szemben a mai, bújtatott, üzleti, vagy politikai cenzúrával/öncenzúrával). (A közbeszéd - kétségtelenül magasabb - nívója, tehát, itt sem keverendő össze a függetlenséggel, vagy az objektivitással.)

A "független sajtó" ethosa, idehaza, csak nagyjából a századforduló után lett elvi trend, ténylegesen a Tanácsköztársaság bukása után kezdett a gyakorlatban is megjelenni, majd egy hosszú, állampárti szünet után a 80-as évek legvégén, és a 90-es évek elején tetőzött, végül jött egy nagyjából a mai napig tartó lejtmenet (egy rövid, 2006-2009-es visszaemelkedéssel).

Magyarországon egyébként azért sincs objektív újságírás, mert a társadalomban nincs rá széleskörű igény (szemben pl. Amerikával, ahol a kontinensnyi országban azért akad elég honpolgár, akinek az objektív tényfeltárás felé húz a szíve/ízlése, és el tudja tartani azt a kevés, általában szabadúszó profit, akik ilyesmivel foglalkoznak).

Itt mindenki tök jól elvan a pártos sajtóval (ami egyébként elég szerencsétlen jelölőfogalom, mert sokan csak a politikára asszociálnak róla, jobb lenne mondjuk az "elfogult sajtó" megjelölés), ami egyébként a történelmi folyamatok, valamint hagyományok tükrében abszolút nem meglepő, de szerintem még csak nem is annyira káros, mint ahogy egyesek szeretnek rajta siránkozni.

Aki "valós" képet akar kapni az ország helyzetéről, az most is megteheti. Az, hogy nincs egy konkrét médium, ami kényelmesen, előregyártott formában elénk lapátolja az infót, csak azokat zavarja, akik belekényelmesedtek ebbe a szép, új, roppant kompakt világunkba. Régen egy úriember naponta minimum 4-5, különböző politikai, miegyéb beállítottságú újságot olvasott ki, és így kb. használható mértékben képben volt a közügyekről.
Ma ez nagyjából 5 kattintás lenne, de az emberek nem veszik rá a fáradtságot, és max. egy hírportált, vagy egy adott párthoz/irányzathoz kötődő tartalmakat fogyasztanak (általában olyanokat, melyek a már kialakult világnézetüket megerősítik), és kalács. Ennek igen sok oka van, a lustaságtól, a tényleges időhiányig.

Egy ilyen fogyasztói kultúrában pl. a Mandi üdítő kivétel, és jó érzékkel látja el a gyűjtőportáli funkciót, bár a merítés itt is tendenciózus, és behatárolt, a közösségi attitűdök viszont jól leszűrhetők a kommentekből. Többnyire mindenki egymás torkának esik, mert a tudatos médiafogyasztóknak nincs igényük a saját, meglévő, szilárd álláspontjuk árnyalására, vagy látókörük szélesítésére.

Ilyen közegben nem csoda, hogy virágzik a pártos sajtó.

picur3ka 2014.07.26. 11:55:57

@Dzsentrisvihák:

Köszönöm, igem tanulságos, bár kiábrándító.

ehhez nobilitásnak kell lenni, hogy az ember több sajtóorgánumot megemésszen egy nap

Bell & Sebastian 2014.07.26. 16:47:09

@Szúrófény: Megvolt, kösz. A szocializmusban (is) jellemzően fizetni kellett, ha valaki be akart kerülni bizonyos tévéműsorokba, vagy az újságba a problémájával. Aztán, ha még sem került be, az csak azt jelentette, más meg ezért fizetett.

Egy megyei lapban egy oldal úgy kéthavi átlagbér (feketén) volt (van), a letiltása három. Hogy most mi a tarifa, azt nem tudom, mert már nem hiszek ebben a módszerben, csak ablakon kidobott pénz a nyomtatott a sajtó.
süti beállítások módosítása