Az utóbbi időben sorra hallani pernyertes adósokról, érvénytelen hitelszerződésekről és a bankokon előre kárörvendő jóslatokról. De mitől lehet érvénytelen egy hitelszerződés, és kinek jó ez?
A válság előtt tömegesen felvett devizaalapú hitelek lényege, hogy a kölcsönt a bank devizaforrás igénybevételével devizában nyújtja, abban tartja nyilván és abban is követeli meg. De mivel az ügyfélnek forint kell, a bank folyósításkor a kölcsönösszeget forintra konvertálja; tekintve pedig, hogy az adósnak forint jövedelme van a konverzió a visszafizetésnél is elkerülhetetlen. A konverzió persze költséggel jár, és ehhez még egy plusz kockázat is társul a forintban nyújtott hitelekhez képest, ami az árfolyam-ingadozásokból adódik. Ezekről a kiemelt kockázatokról természetesen tájékoztatni kell az ügyfeleket, ezért is íratnak alá a bankok minden esetben kockázatfeltáró nyilatkozatot. Hogy sok ügyfél ezt nem olvasta el vagy félvállról vette, az a saját mulasztása, a szerződés ettől még megköttetett.
A válság után aztán többszörösére emelkedett törlesztő-részleteknek köszönhetően sorra dőltek be a hitelek, házakat árvereztek el, adósok tömegei kerültek lehetetlen helyzetbe, így várható volt, hogy előbb-utóbb kapargatni kezdik majd a hitelszerződéseket. Eddig két jogerős ítélet született, amelyben az adósok nyertek a bankokkal szemben és a bíróságok kimondták bizonyos szerződési feltételek érvénytelenségét. De miben segít ez konkrétan az adósokon, és mi van azokkal a — médiában jóval ritkábban megjelenő — perekkel, amiket a bankok nyernek?
Bakó Bea riportját Jog.mandiner oldalunkon olvashatják.
