Szerdán mutatták be a Magyar Ifjúság 2012 tanulmányt, amit a Nézőpont Intézethez tartozó Kutatópont készített (a tanulmánykötet közvetlenül ezen a linken érhető el). A négyévente elvégzett ifjúságkutatásnak ez a negyedik hulláma, a korábbi eredményeket az Ifjúság 2000 (kiadó: Nemzeti Ifjúságkutatási Intézet), Ifjúság 2004 (kiadó: Mobilitás Ifjúságkutató Iroda) és Ifjúság 2008 (kiadó: Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet) jelentésekben publikálták. A mostani felmérés során 2012 szeptemberében és novemberében 8.000 15-29 éves fiatalból mintát kérdeztek le személyes adatfelvétellel.

A több mint 300 oldalas tanulmány tele van érdekes témákkal: iskolázottság, nyelvismeret, mobilitás családalapítási preferenciák, médiahasználat stb. Mi először – ahogy 2008-ban is – a közéleti fejezetet olvastuk el.

Borús kilátások és elégedettség

A kutatás egyik kérdése azt vizsgálta, hogyan ítélik meg a megkérdezettek a megelőző tíz évben hogyan alakult családjuk és az ország helyzete, illetve az emberek életszínvonala.

Mint látható, a 2004 és 2008 közötti drámai zuhanást követően 2012-re tovább romlott mindhárom kérdésben a fiatalok helyzetértékelése – gyakorlatilag senki sem maradt, aki előrelépésként élné meg a 2003-2012-es időszakot.

A gazdasági helyzet jövőbeli alakulására vonatkozó várakozások is nagymértékben romlottak 2008-hoz képest:

Az előzőek fényében meglepő, hogy a megkérdezettek egyáltalán nem mondhatók elégedetlennek, ha saját élethelyzetükről van szó:

Mint látható, az elégedettség gyakorlatilag nem változott 2008-hoz képest – ez arra enged következtetni, hogy a fiatalok általános helyzetértékelését elsősorban nem az anyagi kérdések határozzák meg.

Totális bizalmatlanság

Az egyes intézményekbe vetett bizalom alakulása egészen drámai képet mutat:

Gyakorlatilag egyetlen olyan intézmény sincs ma Magyarországon, ami egyértelműen élvezné a 15-29 év közötti korosztály bizalmát, egyedül a honvédség, a rendőrség és a bíróságok megítélése található éppen a skála pozitív tartományában. 2008 óta hatalmasat esett az Alkotmánybíróságba és a köztársasági elnökbe vetett, korábban meglévő bizalom, ami egyértelműen a jelenlegi kormányzás felelőssége. A bankok iránti, már korábban is meglévő negatív attitűd tovább erősödött.

Az is az általános bizalmi válság tünete, hogy minden iskolázottsági csoport érdeklődése jelentősen csökkent a politika iránt (a megkérdezettek 57 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem érdekli):

Passzivitás és elfordulás a Fidesztől

A tanulmánykötet egészen lesújtó képet ad a 30 alatti korosztály választási részvételi hajlandóságáról: „A kutatás során megkérdezett fiatalok 30 százaléka nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg részt venne a választásokon, míg 19 százalékuk tekinthető biztos szavazónak. A magyar fiatalok 25 százaléka biztosan nem venne részt a szavazásokon, 9 százalékuk valószínűleg nem venne részt, 17 százalékuk bizonytalan a tekintetben, hogy elmenne-e szavazni; vagyis a megkérdezett fiatalok felét (51 százalék) inaktív szavazási hajlandóság jellemzi. Az adatokat a 2008-as ifjúságkutatás eredményeivel összevetve részvételi hajlandóság csökkenését tapaszthatjuk a magyar fiatalok körében: akkor 15 százalékkal több fiatal, a megkérdezettek 34 százaléka nyilatkozott úgy, hogy biztosan részt venne, míg 9 százalékkal kevesebben, 16 százalékuk jelentette ki határozottan, hogy semmiképp sem menne el szavazni.″

Ezek után nem meglepő, hogy a kire szavazna? kérdésre a megkérdezettek 66 százaléka nem válaszolt érdemben. Akik válaszoltak, azok körében a következő eredmény született:

Eszerint a Fidesz 40, a Jobbik 29, az MSZP 17, az LMP 11, a DK 3 százalékot kapott volna 2012 őszén a politika iránt érdeklődő kevesek körében (az Együtt 2014 csak jóval az adatfelvétel megkezdését követően jött létre). A grafikonon szereplő számok összességének értelmezésével akadnak nehézségeim: nem egyértelmű, hogy ki kivel van, ráadásul az ábrán 64% szerepel a nem válaszol kategóriához, a szövegben viszont 66% áll.

Az viszont egyértelmű, hogy a Fidesz megőrizte ugyan az első helyét, de nagyon sokat veszített támogatottságából 2008-hoz képest. Akkor még a pártot választók 70 százaléka szavazott volna rájuk, azaz hét fiatal szavazóból hármat elveszítettek. Hasonló változásokat mutatnak a politikai értékválasztásra adott válaszok is: 2008-ban még a fiatalok 20 százaléka vallotta magát jobboldalinak, 2012-ben ez a felére csökkent. Azonban baloldali fordulatról sem beszélhetünk, 5 éve és tavaly is 6-6 százalék sorolta magát ebbe a kategóriába. A liberális/konzervatív tengelyen nem történt elmozdulás, változatlanul többen vannak, akik liberálisnak vallják magukat – a legtöbben viszont itt is a középső, egyik sem értéket választották.