Egy ideje már elérhető a neten az immár (2000 és 2004 után) harmadszor publikált ifjúságkutatási gyorsjelentés, melyből sok érdekeset megtudhatunk hazánk ifjainak gondolkodásáról, mindennapi életéről és úgy általában a világhoz való hozzáállásáról. A több mint nyolcezer, 15 és 29 év közötti fiatal akkora reprezentatív mintát jelent, hogy a kutatási eredményekből már bátran vonhatunk le messzemenő következtetéseket.
A kérdések az élet szinte teljes spektrumát felölelik, az iskolázottságtól a szociális és családi helyzeten át a politikai nézetekig és szexuális szokásokig. Néhány figyelemreméltó adat: gyakorlatilag minden második magyar fiatal szerint Kádár alatt mégiscsak jobb volt, mindössze 29% kapcsolódik valamilyen társadalmi vagy egyéb szervezethez, viszont 14% kifejezetten diktatúrapárti; 50% mondja magát vallásosnak, továbbra is többségben vannak a jobbodaliak, és a fiataloknak már 12 százaléka blogol. Különösen érdekes összevetni a négy és nyolc évvel ezelőtti adatokat a mostaniakkal, néhol egész világos tendenciák rajzolódnak ki. Példának okáért politikai ifjúsági szervezeteink kezdhetnek erősen elgondolkodni azon, hogy mit csinálnak rosszul, mégpedig nagyon rosszul. A fiatalok amúgy is siralmas szinten álló politikai érdeklődése és aktivitása ugyanis folyamatosan csökken, pedig a hazai közéletből igazán nem hiányoznak az ifjúsági vonatkozású témák, sőt, az elmúlt évek történései alapján inkább fordított irányú változásokra számítanánk. És erőlködés nélkül találhatnánk még néhány táblázatba foglalt érvet arra, hogy miért is érzik magukat a politika által elhagyatva hazánk fiataljai.
Elnézve a számtalan táblázatot, nem tudom hirtelen, sírnunk kellene-e vagy nevetnünk. Talán inkább sírnunk. Aki nálam optimistább, szóljon - én addig is reménykedem 2012-ig.