Csárdás. Mező. Eper. Szellő. Cipők. Nyár. Kijárat. Vasút. Forgalom. Szépség és szörny. Bolygó. Gyár. Kuvasz. Hajszál. Mintha egy még megíratlan népi novella fejezetcímei állnának össze Lajkó Félix új lemezének felvételcímeiből. A délvidéki származású hegedűzseni Mező című, nemrég megjelent albuma a művész eredeti hangszeréről, a citeráról szól. És a citera szól, de még hogy!

Azt, hogy mire képes Lajkó Félix a citerával, a Még azt mondják... koncertfelvételéről ismerhetjük. A Rúzsa Magdi énekével és Lajkó hátborzongató citerajátékával készült felvétel meghallgatását felírnánk minden magyarnak, kötelező jelleggel, havi rendszerességgel. A Mező tulajdonképpen erről a citerajátékról szól, egy lemeznyi hosszúságban, hol gyorsabb, hol kicsit lassabb ütemű tételekben, amelyekben a Még azt mondják... motívumai is visszaköszönnek itt-ott. A végtelen citeraszólót alázattal kísérik Lajkó zenésztársai, Brasnyó Antal (brácsa), Kurina Michael (cimbalom) és Kurina Ferenc (bőgő). 

A Mező egyébként augusztusban a világ egyik legelitebb zenei listájának, a World Music Charts Europe listájánák első helyére került. A listát vezető európai rádiós szakújságírók szavazatainak összesítése alapján állítják össze havonta.

Lajkó Félix új lemezét mindenkinek ajánljuk – mondjuk nyári magyar kalandozásokhoz, a Balaton felvidékétől a tiszai evezésekig, az erdélyi hegyektől a dél-alföldi síkokig, reggeli ébredezésektől az alkonyi borozgatásokig. Hallgathatjuk persze négy fal között is a nagyvárosi betondzsungelekben, de az első taktus után úgyis rohannánk ki a szabadba. Ennek a zenének akkora tere van, hogy befogadásához ki kell rúgni a házunk meg a lelkünk falait. Lajkó Félixet legközelebb augusztus 20-án hallgathatjuk meg Balatonfüreden, a Tagore sétányon a Balaton partján. Ott kell lenni. Ott lenni kell.