A mindent elrendező láthatatlan kéz olyan utópia, mint a népek örök barátsága és (ha már témánál vagyunk) a dohányzás- és alkoholmentes társadalom. De talán még mindig jobb lenne az egyre láthatatlanabb kezek, mintsem az arcunkba tolt szőrös mancsok világa felé haladni. Most viszont az utóbbi trend érvényesül, de a helyi és országos kormányzó erőknek még ezt is sikerült olyan szintre emelnie, ahol már egymásba gabalyodnak bele a szabályozások és az érdekek. Mint kiderült, a most induló trafikokban jelenleg éjjel is lehet alkoholt vásárolni, olyan helyeken is, ahogy egyébként alkoholtilalom van érvényben. Kimaxolt etatizmus, túlburjánzó bürokrácia és jozefinista társadalmi mérnökösködés at its worst.

A mostani helyzetet leginkább egy Terry Gilliam-féle Monty Python-animációként tudnám elképzelni, ahol a fellegekből alászálló, mindent megragadni akaró Leviathán annyi kezet és lábat növeszt magának, hogy saját magába botlik bele és eltanyál, majd megkergül és végül önnön farkába harap.

Előbb sajodavid mikroblogja, majd ennek nyomán a hvg.hu írt arról: a trafikokban különös módon lehet alkoholt venni olyan környékeken is, ahol önkormányzati rendelet alapján egyébként éjszakai alkoholvásárlási tilalom van érvényben. Ennek oka röviden az, hogy az Országgyűlés kormánypárti többsége kivette a nemzeti trafikokat a kereskedelmi törvény hatálya alól, az önkormányzatok pedig csak e törvény a felhatalmazásával korlátozhatják a boltok nyitva tartását és az alkoholárusítást. Így az önkormányzatok a többi bolttal ellentétben a trafikoknak nem írhatnak elő semmit.

A probléma persze már az éjszakai alkoholvásárlási tilalommal megjelent: Turul kolléga régi szavaival élve évek óta nyeli el kerületről kerületre Budapestet és már számos vidéki várost is az Elfekvőváros Kommandó. Az éjszakai alkoholárusítás tilalma tipikus rendpárti és társadalomjobbító szándékú jozefinista álmegoldás. A cél az éjszakai utcai duhajkodás megelőzése lenne, amikor otthonról kiszabadult kölykök vagy sima alkeszek zavarják meg a pihenni kívánó állampolgár éjszakáját. A probléma fennáll, ha rendszeres és tartós az ilyen zaj, lépjenek fel a közrend védelmében az illetékesek. Csak a fellépés nem ott és akkor, a zavaró hangoskodók ellen történik: megtalálják helyettük az éjjel-nappali boltokat, megtiltják nekik az árusítást, ami miatt fontos bevételtől esnek el, amitől persze az államnak avagy önkormányzatnak jutó bevételek is csökkennek. Megszívják persze azok is, akik egyszerűen egy késő esti vacsorához, barát- vagy családlátogatáshoz vagy csak egyszerűen egy hosszúra nyúlt munkanap után szeretnének valami italt venni a sarkon.

És mivel hetedik kerületi, csikágói lakos vagyok, jelentem: az eredeti problémát nem tudta megoldani az alkoholtilalom, csinált helyette sok másikat. A környékünkön ugyanannyi éjszakai zajongás van, mint a tilalom előtt. Cserébe minden nap, folyamatosan szívnak a boltosok, meg én is, ha egy tikkasztó napon, este tíz után munkából hazaesve egy sört vagy egy jó bort vennék magamnak, de nem tudok. Ennyit magáról az alkoholtilalomról – én egyébként is évek óta vallom Ganxta Zolee népköltővel, hogy „szesztilalom, ez a fogalom gyökér”.

És most erre épül rá a trafikboltos szappanopera is. A trafikügyről Aristo kolléga mindent elmondott, ez egy „etatista, túlmozgásos ostobaság, ami sajnos erősen jellemző a Fideszre”; de azóta ráadásul lépésről lépésre kibővítették az árusítható dolgok körét, nem beszélve a garantált árrés bővítéséről. Most pedig itt az éjszakai alkoholárusítás trafikok számára való engedélyezése. A lépés mögött a Blikk szerint Lázár János államtitkár és régi barátunk, Papcsák Ferenc zuglói polgármester áll. Az éjjel-nappali boltosok persze háborognak; az ügyhöz talán lesz némi szava a Versenyhivatalnak is; Bús Balázs óbudai polgármester és parlamenti képviselő pedig már módosító indítványt nyújtott be a T. Háznak, mely szerint az éjszaka nyitva tartó üzletekhez hasonlóan kellene engedélyezni a dohányboltoknak az éjjeli alkoholárusítást. A parlament most viszont már nem ül össze őszig, addig is marad ez a helyzet.

Az állam addig és olyan mélységig avatkozott bele az egyébként jobb helyeken szabadon engedett piaci viszonyokba és természetes társadalmi igényekbe, hogy már saját magával került ellentmondásba, az anomáliát pedig jó ideig nem is tudja feloldani. Minden szereplőnek csak gratulálni tudunk.