Aki hitelt vesz fel, ne csodálkozzon, ha visszakérik – kamatostul. Egyes devizahitel-adósok viszont, úgy tűnik, csodálkoznak, hiszen a Kúria csütörtöki döntése nyomán Orbán Viktor házához indultak tüntetni. Pedig ha van valami, amiről a miniszterelnök tényleg nem tehet, az az, hogy valakik, valamikor évekkel ezelőtt átgondolatlan módon aláírtak egy számukra hátrányos szerződést.

Az adott ügyben, ahol most a Kúria a szerződés érvényességét állapította meg, az adós azért indított keresetet a bank ellen, mert a szerződésben tételesen nem került rögzítésre az árfolyamrés mértéke, azaz a deviza vételi és eladási árának különbözete. A felperes elsősorban jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott azon kb. négymillió forint tekintetében, amennyivel többet fizetett vissza a felvett összegnél. Álláspontja szerint a szerződés egyébként is érvénytelen, mert a bank nem tájékoztatta őt egy olyan lényeges körülményről, mint az árfolyamrés mértéke. A bank állítása szerint ez az üzletszabályzatban fel van tüntetve, amit a szerződés aláírásával egyidejűleg az adós részére átadtak.

A keresetet első fokon elutasították, a másodfokú bíróság azonban helyt adott neki. Ezután került az ügy felülvizsgálat keretében a Kúria elé, amely a másodfokú ítéletet kizárólag az alkalmazott jogkövetkezmény – vagyis a szerződés érvénytelenségének kimondása – tekintetében találta jogszabálysértőnek. Az ítélet indokolásából érdemes kiemelni a következőket: „A felperes törlesztőrészleteit tehát – a perbeli szerződés alapján – két egymástól elkülönülő körülmény is növelhette: egyrészt az árfolyamkockázat (ez akár csökkenthette is), másrészt az árfolyamrés, amely a fogyasztó számára szükségképpen többlet terhet jelent az egynemű árfolyam alkalmazásához képest. A kétnemű, a folyósításkor vételi, a törlesztésekkor  eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher mindenképpen a fogyasztót terheli, melyet a szerződés megkötésekor tudomásul vett és annak mértéke változatlanságával főszabályként jogszerűen számolhatott.”

Abban a Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy az árfolyamrés olyan költség, amelyet a szerződésben tételesen fel kell tüntetni. Azonban megállapította azt is, hogy ezt adott esetben gyakorlatilag a THM körében értékelték; így a szerződés hibája orvosolható, emiatt a szerződés nem érvénytelen. Ennek megfelelően a Kúria a szerződést akként nyilvánította érvényesnek, hogy egyúttal az árfolyamrés, mint költség mértékét 1%-ban határozta meg.

Az ítéletet az egyik tüntető „hitelkárosult” úgy értelmezte, hogy a Kúria a felelős „a további vérontásért és öngyilkosságokért”, majd a tömeg Orbán Viktor háza felé vonult. Teljesen érthetetlen, mire föl háborodtak fel a tüntetők olyasmin, hogy be kell tartani a szerződést, amit korábban – remélhetőleg tüzetes elolvasás után – aláírtak. Az pedig végképp megmagyarázhatatlan, hogy mi köze mindehhez a miniszterelnöknek. Csak nem azt akarják, hogy utasítsa a független bíróságokat? Vagy ilyenkor már az se lenne baj?

Az adósok felháborodása tökéletesen példázza a magyar társadalomba sajnos máig mélyen beleivódott szocialista hozzáállást: amíg felveszem a hitelt és költöm a más pénzét, addig örülök a szabad piacgazdaságnak. De amint vissza kéne fizetni, szívom a fogam, hogy ez meg hogy lehet, és komcsi kispolgár módjára várom, hogy az állam kihúzzon a pácból. Odáig még rendben is van a dolog, hogy törlesztési kedvezményekkel, bizonyos ideig kilakoltatási moratóriummal segíteni kell az adósoknak, de ennek is azt kell céloznia, hogy a hitelt végül visszafizessék.

Azt elvárni, hogy a bíróság szerződéseket érvénytelennek nyilvánítson, csak azért, mert már nem tetszik a rendszer, abszurdum. Elfogadták, aláírták, felvették, elköltötték. Már csak vissza kéne fizetni…