Áll a bál az egykori LMP-s politikusok bizottsági helyeinek újraosztása kapcsán: mivel a frakció megszűnt, az összes függetlenné vált képviselő kikerült ezen csoportokból, és a február 25-ei ülésnapon kerülhet sor a pozíciók újraosztására. Persze itt is a politikai érdek és a fő befolyásoló tényező a némileg fontosabb tényeknél (bizottsági munkában mutatott aktivitás, adott politikus szakterületen belüli kompetenciája, stb.), így nem lepődhetünk meg, hogy bizonyos esetekben igen érdekes indokokkal találkozhatunk. Szabó Rebeka, mint a bajnaizmus képviselője?
Ahogy Szalay Tamás Lajos is megírta NOL-blogjában, a Párbeszéd Magyarországért Pártot képviselő Szabó Rebeka egyetlen ilyen tagságát veszítheti el azzal, ha kiteszik a mezőgazdasági bizottságból. Vele szemben viszont a hírek szerint nem lesz egy olyan függetlenné vált zöld képviselő sem, akitől egyetlen bizottsági helyét vennék el. Ám ez még semmi ahhoz képest, amit a Fidesz lenyilatkozott az ügyben: szerintük Jávorék mellett Szabó Rebeka is annak a Bajnai Gordonnak vált a szószólójává, „aki a Hajdú-Bét ügy kapcsán magyar családok ezreinek életét tette tönkre. Olyan családokét, akik a földből, saját terményeikből szerettek volna megélni”. Bajnainál még senki nem okozott több kárt a magyar agráriumnak – írják, mintegy ezzel indokolva, miért nem jár Szabó Rebekának az adott hely. Az indoklás persze a hónapok óta intenzíven tartó kampány része, de pont az egykori LMP-s politikusnőt nem lehet efféle vádakkal illetni. Az Ángyán József mellett gyakran feltűnő Szabó eddigi pályafutása során éppen azt képviselte, amit a Fidesz leginkább szavak szintjén tett meg: a „nagytőkések és a spekulánsok” visszaszorításának szükségességét, valamint a helyi szinten gazdálkodók helyzetbe hozását Kajászón és szerte az országban.
Tegyük hozzá: Bajnainak enyhén szólva is kétes agrárügyi múltja ellenére nincs sem saját földpolitikája, sem olyan programja, amelyet az ex-LMP-sek sajátjukat beáldozva látványosan képviselni tudnának. Az elmúlt hetekben éppen azt láttuk, hogy a volt miniszterelnök akár saját egykori politikáján is kész túllépni annak függvényében, hogy éppen ki mit javasol neki (lásd a kétkulcsos adó esetét). Bajnait képviselni ma igen nehéz, Parlamentben és azon kívül is: az ellenzéki összefogás tagjainak valószínűleg ennél jóval könnyebb elérnie, hogy az imázsfiguraként működő Bajnai képviselje az ő szakpolitikájukat.
A bizottsági helyek újraosztása tehát láthatólag nem túl elegáns módon zajlik: ha Szabó Rebekától elveszik a mezőgazdasági bizottságban való helyét, míg Ertsey Katalin megtarthatja az általa bojkottált külügyi bizottsági pozíciót, az mindennek mondható, csak tisztességesnek nem. Nem túl szimpatikus ugyanis, hogy egy választók által beszavazott párt tagja ilyen-olyan okok miatt – jelenleg Gyöngyösi Márton alelnökségére hivatkozva – nem képviseli bizonyos fórumokon a választóit. És komikus, ha a fenntartható fejlődés bizottságának elnöki posztját a függetlenedett Jávor Benedek helyett a független Szili Katalinnak ajánlják meg – főleg, hogy előbbi azért végzettségének és pályafutásának köszönhetően kissé jártasabb a témában, és eddig is elég aktívan képviselte a sajtóban is a fenntartható fejlődés ügyét.
Visszatetsző, hogy a képviselők függetlenedésére hivatkozva szokás sort keríteni a bizottsági helyek újraosztására. A végeredmény nem mutat mást, csak önkényes pozíciórakosgatást, egyesek megfúrását, más (az ágazatban nem túl aktív) politikusok megkímélését. A nagypolitika persze ilyen, de azért a szakpolitikai hozzáértést igénylő bizottságok tagságában ne az döntsön már, hogy éppen mennyire aktív kampányt lát jónak a Fidesz Bajnai Gordonnal szemben. Ertsey Katalin pedig, bár hozzáállásában alapvetően szimpatikus számomra, inkább hanyagolhatná a Facebook-on való cinikus beszólásait. Aki egy bizottság munkáját bojkottálja, pártbeli tagságát érzékenységi okokból felfüggeszti, és úgy alapjáraton nem mutat túl nagy aktivitást a vicces pirézes beszólásokon túl, az ne nagyon dobálja másra a sárt ilyen ügyekben.
