Jávor Benedek mellett mintha elszaladt volna a történelem. Miközben arról érkeznek a hírek, hogy az Együtt 2014 tagjai talán inkább három új pártként folytatják tevékenységüket, és már az MSZP is javában tárgyal egykoron hozzá tartozó ágensekkel („családias a hangulat” – jegyezte meg Szanyi Tibor) – akkor az LMP egykori frakcióvezetője még mindig ott tart, hogy haladéktalanul meg kell kezdenie az LMP-nek a tárgyalásokat az Együtt 2014-gyel, és adott esetben közösen kell majd elindulni a választásokon. Jávor és a vele egy platformra helyezkedő párttársai már novemberben is ezt akarták. Akkor épp aktuális is volt az LMP betérése Bajnai utcájába, de a bázisdemokrácia sajnos nem ezt hozta ki eredményként. Az önmagukat a „demokratikus ellenzékbe” soroló platformisták azóta is gyakran felemlegetik nagy nyilvánosság előtt a hibás döntés tarthatatlanságát, melyet ugyan elfogadnak, de azért mégsem fogadnak el.

Az egykori frakcióvezető most kompromisszumos javaslattal állt elő: eszerint aktívan vegyenek részt 2014-ben a kétharmados baloldali győzelemben, segítsék hozzá az MSZP-t és társait az új alkotmány megírásához, de a kormányzástól majd határolódjanak el, ne vegyenek részt tevőlegesen az ország irányításában. Az ötlet elsőre persze aranyos, a politikaellenes tömegek nyilván lelkendezhetnek is, hogy milyen jó, itt egy politikus, aki nem akar kormányozni – de azért a dolognak ezen túlmutató aspektusairól is érdemes beszélni.

A „kint is vagyok, bent is vagyok”-politizálásnak nagy hagyománya van nálunk és más országokban is. Főleg napjainkban, amikor európai politikusok garmadája próbál az euroszkepszisből tőkét kovácsolni – miközben az európai uniós támogatásokat megkérdőjelezhetetlennek tartják, az Európai Parlamentben végzett munkáért járó fizetést felveszik, egyáltalán, az előnyöket kihasználják, a visszásságokért pedig nagy hangon rámutatnak a szomszédra.

Az összefogáshívő LMP-sek eddigi álláspontja bizonyos értelemben legitim és érthető volt. Féltek, hogy önállóan nem kerülnek be a parlamentbe, Bajnaiék meg úgyis ingyen helyeket kínáltak számukra, adott volt hát az összeborulás szükségessége. Az egészet nyakon lehetett önteni az „Orbán tönkreteszi az országot!”-kampányszöveggel (LMP-s változat: „ha Orbán marad, az ökopolitikának reszeltek”), és már meg is volt az Együtt 2014 fügefalevele. Ez ugye elbukni látszik, kellett hát egy B-terv, ami már tisztességesnek nehezen nevezhető: az LMP hozzásegíti a régi baloldalt a győzelemhez. Jávor kompromisszumosnak szánt javaslata viszont naiv. Az egyetlen tényleges kérdés, hogy legitimálják-e az MSZP hatalomra kerülését avagy sem. Jávorra már egy életre ráégett, hogy ő megtenné; így pedig felettébb vicces lenne, ha ő határolódna majdan el az MSZP és Bajnai hibás döntéseitől.

Jávorék azt is kimondanák, hogy a Fidesszel semmi esetben se lépjenek koalícióra – még akkor se, ha csak ezzel lehetne elkerülni a Jobbik hatalomra jutását. Tehát a helyzet a következő: a Fidesz semmi esetben sem kerülhet kormányra, az MSZP-nek segítséget kell nyújtani a kétharmadhoz, a Jobbik pedig kormánypárt lehet, ezt az LMP semmi szín alatt nem fogja megakadályozni. Ha tehetné, akkor sem. Gratulálunk.