Az 1908-as londoni olimpia győztes magyar kardcsapata. Balról jobbra: Werkner Lajos, Gerde Oszkár, Fuchs Jenő és Tóth Péter

Dr. Fuchs Jenő ügyvéd 1882-ben született Budapesten, zsidó polgári családban. Mindig különc figurának számított, és ez az attitűd egész életét jellemezte. Ő volt Magyarország első egyéni kardvívó olimpiai bajnoka, sőt, társaival hosszú évtizedekre ők alapozták meg a magyar kardvívás hegemóniáját. Vívótechnikájára az olasz iskola szépsége és a hagyományos magyar vívókultúra egyedisége volt jellemző. Óvatos pengeváltásokkal vonta el ellenfelei figyelmét, majd határozott és villámgyors támadásokkal vitte be találatait. Miután egy királyi rendelet következtében a közös hadsereg és a magyar királyi honvédség kiváló vívótudással rendelkező katonatisztjei eleinte nem vehettek részt magyar versenyzőként az olimpiai játékokon – osztrák színekben pedig nem kívántak versenyezni –, így az első bajnokságokat polgári foglalkozású versenyzők hozták haza a kardszámokban. Fuchs Jenő az egyik legeredményesebb magyar olimpiai bajnokként összesen négy aranyérmet nyert: kettőt egyéniben, kettőt pedig csapatban. A huszadik század azonban beleszólt a szép életút alakulásába.

Fuchs az első két aranyérmet – egy egyéni, egy csapat – 1908-ban Londonban, a másik kettőt – szintén egy egyéni és egy csapat – pedig 1912-ben Stockholmban szerezte. Több olimpián már nem tudott részt venni, hiszen egyetlen egyesületnek sem volt tagja, amely később előfeltétele volt az olimpiai szereplésnek; valamint idővel már életkora és ebből adódó teljesítménye sem tette lehetővé a kvalifikációt. Ráadásul jó vívókban amúgy sem szenvedett hiányt az ország. Ezzel együtt a második világháború kitöréséig aktívan részt tudott venni a magyar sportéletben: vívó sikerei mellett versenyszerűen szánkózott és evezett.

A zsidótörvények Fuchs Jenő életét is alapvetően megváltoztatták. Hatvanévesen önként jelentkezett frontszolgálatra, de mivel honvédtisztként nem kerülhetett állományba, ezért munkaszolgálatosként került ki a frontra. Civil ruhában, sárga munkaszolgálatos karszalaggal hamarosan a III. szombathelyi hadtest munkaszolgálatos századán belül működő aknamentesítő raj parancsnokaként szolgált a Don-kanyarban. A III. hadtest parancsnoka ekkoriban a közismerten angolbarát Stomm Marcell altábornagy volt.

Egy hideg őszi napon történt 1942-ben, hogy Fuchs aknamentesítő rajára szolgálat közben szovjet erők támadtak. A melléjük rendelt négy honvéd a tűzharcban hamarosan elesett, majd Fuchs társaival az elesett keret tagjainak fegyvereit megszerezve tovább védekezett, és egy ellentámadással visszaverte a támadó szovjet alakulatot. Azzal együtt, hogy Fuchs a maga és társai életét megmentette, illetve nem került szovjet fogságba, még a birtokukban lévő értékes műszaki eszközöket sem engedte át az ellenségnek.

Az akció híre eljutott az azonos arcvonalon harcoló 323. német gyaloghadosztály egyik századosához, bizonyos Hoffmann századoshoz, aki Fuchs Jenőt a fenti cselekedetéért saját hadosztályparancsnokánál kitüntetésre terjesztette fel. A hadosztályparancsnok Friedrich Trompeter ezredes volt, egykori vívó és öttusázó, aki megdöbbenve szembesült azzal a ténnyel, hogy a felterjeszteni kívánt munkaszolgálatos, Dr. Fuchs Jenő az ő egykori vívótársa, akivel még az 1936-os berlini olimpiai játékok vendégeként barátkozott össze. Végül Fuchs tettéért megkapta a másodosztályú német vaskeresztet. Közben Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka Fuchs kitüntetését felterjesztette viselési engedélyre a kormányzónál. A viselési engedélyt Horthy azonnali hatállyal jóváhagyta.

A kitüntetés után Jány hazarendelte az akcióban részt vett alakulatot, amely egy budapesti hadikórházban teljesített a továbbiakban szolgálatot. A háborút és a vészkorszakot a források szerint mindannyian túlélték. További, abszurdba illő történet, hogy közvetlenül a háború után, 1945-ben Fuchsot – mint az egyik jelentős német katonai kitüntetés fasisztának minősített birtokosát – az ÁVO elődje, a Péter Gábor vezette Politikai Rendészeti Osztály azonnal letartóztatta, így Fuchs egy darabig a Pestvidéki fogház lakója lett. Szabadulása után teljes nélkülözésben és elfeledve élt egészen 1955-ben bekövetkezett haláláig. Állami elismerésben saját hazája nem részesítette, azonban 1982-ben az International Jewish Sports Hall of Fame a tagjai közé választotta.

Dr. Fuchs Jenő ügyvéd, négyszeres olimpiai bajnok magyar kardvívó Budapesten nyugszik feleségével, a rákoskeresztúri Új köztemetőben.