Hatvan éve képben – Hatvanéves a Bildzeitung
2012. július 02. írta: tchtptr

Hatvan éve képben – Hatvanéves a Bildzeitung

  dutschke_str_f.jpg
  Negyvenegymilliós példányszámmal kevés napilap büszkélkedhet. A német bulvárnapilapnak, a Bildnek mégis sikerült elérnie ezt az álomszámot – igaz, csak egyetlen nap erejéig. Június 23-án ugyanis ennyi háztartásba dobták be a most hatvanéves újság ingyenes példányát. Mintha az ország lakói nem ismernék amúgy is elég jól a lapot.

  A Springer médiakonszern zászlóshajója – de legalábbis legismertebb terméke – idén ünnepli hatvanadik születésnapját, 1952-ben jelent meg először az újság. Bild, azaz kép. A lap szakított a német újságírás addigi hagyományaival, s valóban nem a szövegre, hanem a képekre koncentrált. Színes képek, rövid feliratok, könnyen érthető magyarázatok, határozottan jobboldali irányultság, meztelen nők, értelmiségellenesség, baloldalpukkasztás. Ez jellemzi megalakulása óta a napilapot, amely az NSZK történetével jelentősen összefonódott.

  Az újságot Axel Cäsar Springer alapította, akinek már az apja is Hamburgban újság- és könyvkiadással foglalkozott. A náci érában is megőrizhették lapjaikat, s csak a háború vége felé, papírhiányra hivatkozva, kellett szüneteltetniük a kiadást. A háború után Axel Springer beleunt a német média addigi konzervatív stílusába, és az angolszász, főleg amerikai sajtó színes magazinjait akarta Németországban is meghonosítani. Így született meg először a tévés újságként induló Hörzu.

  Majd 1952-ben megalapította a Bildet, amely a mai napig ugyanazon koncepció szerint dolgozik. Nem az értelmiséget, hanem a kisembereket akarja megszólítani, és büszkén vallja, hogy öt-tíz perc alatt kiolvasható az egész újság. Még ma is napi hárommillió embernek bőven elegendő hírforrást nyújt a lap, amely címlapjaival, rendszeres – főleg a jobboldal irányába elfogult – politikai kampányaival a hatvanas évek óta megkerülhetetlenül határozza meg a német közéletet. Akik nem olvassák a Bildet, azok sem tudnak nem tudomást venni róla.

  A lap éppen ezért a baloldal számára a gyűlölet első számú tárgya. Axel Springer – aki idén lenne száz éves – elkötelezetten Amerika- és Izrael-barát volt, megvetette a kommunizmust, nem fogadta el a német megosztottságot, és lapjaiban rendszeresen heccelt a hatvanas, hetvenes évek baloldali gondolkodói, és különösképpen az általa „huligánoknak” nevezett hatvannyolcas diákmozgalmak ellen. A diáktüntetések egyik kedvelt jelszava is a Bild megszüntetésére, Springer vagyonelkobzására irányult. „Enteignet Springer!”

  A jelszó ma is olvasható néha baloldali körökben, amelyek ma is szívesen látnák a Springer kiadó végét. Az idei hatvanéves évfordulóra, amikor kiderült, hogy majdnem ötvenmillió ingyenes példánnyal örvendezteti meg a lakosságot a napilap, számos postaládán jelent meg a „Bild? Nem, köszönöm” matrica. Sőt, a legelkötelezettebbek perrel fenyegettek, amennyiben a matrica ellenére június 23-a reggelén mégis ingyenes Bildet találnának a postaládájukban.

  A leninista Junge Welt napilap pedig azzal köszöntötte a bulvárújságot, hogy hasonló küllemben, de a jobboldali, nemzeti értékeket kifigurázó címekkel jelent meg aznap. És azért azt is hozzátéve, hogy „60 helyett 65”, elvégre a Junge Welt napilap valóban öt évvel idősebb. A Bild persze tudomást se vesz az ilyen fricskákról, szerinte pusztán az irigység mozgatja a kritikusokat. Elvégre hiába öt évvel idősebb a leninista Junge Welt, példányszáma tízezer körüli csak – ami egy nyolcvanmilliós országban gyakorlatilag nulla. Igaz, a Junge Welt is szokta magát ingyen terjeszteni: esténként, egy-egy kelet-berlini metrómegállóban idős, vörös sapkás kommunisták osztogatják a megmaradt aznapi vagy tegnapi számokat. Márpedig szokott maradni bőven.

  A Bild legnagyobb kritikusa, a hatvannyolcasok napilapjaként számon tartott taz szerkesztősége nem csak a Bild-del szemben található, de még azt is elérték, hogy az utcát nevezzék át Rudi-Dutschke-Strassénak. Igaz, a Rudi-Dutschke-Strasse az Axel-Springer-Strassét keresztezi, így a lapok és ideológiák közötti háború az utcanév táblákon is folytatódik. A lap többször provokálta a Bild jelenlegi főszerkesztőjét, Kai Diekmannt. A taz 2009-ben például azt állította, hogy Diekmann titokban pénisznövelő beavatkozáson esett át Miamiban. Dikmann azonnal perelt, de még a berlini bíróság is azt állapította meg, hogy annak a Bildnek a főszerkesztője, akinek lapja rendszeresen sérti meg mások személyiségi jogait, nem tarthat igényt kártérítésre. Ennek örömére a taz szerkesztőségének falára – amelyre Diekmann szemközti irodája is néz – egy hatalmas péniszű férfiinstalláció került. „Béke veled”, szólt a gunyoros üzenet a Bild főszerkesztője felé. Ezek a súrlódások azonban igen jó reklámot is jelentenek a két konkurens napilapnak. Az egykori, valóban ideológiailag motivált gyűlölködések mára leginkább médiaakciókká finomodtak: bizonyítja ezt az is, hogy a taz a huszonöt éves jubileumának alkalmával egy napra egyenesen Kai Diekmann-nak engedte át az újság szerkesztését. Diekmann persze már korábban is kifejezte vágyát, hogy szívesen beleszólna neokonzervatívként a baloldali-alternatív napilapba, és éppen ezért egyszerűen bevásárolta magát az újságot kiadó ún. Genossenschaftba.


  A Bild szerkesztősége mára tehát a berlini élet része lett. Axel Springer eredetileg Hamburgban alapította meg napilapját, de a hetvenes években tudatosan átvitte az egész kiadóvállalatot Nyugat-Berlinbe, a fal tövébe, hogy így fejezze ki: számára csak az egységes Németország, egy egységes Berlinnel, fogadható el.

  A lap, amely egykoron rendőrhatalmi intézkedéseket követelt a hatvannyolcas diáklázadókkal szemben, az újraegyesült német közéletben megszelídült némileg. A Springer kiadó másik fontos napilapját, a neokonzervatív Welt-et egyenesen egy egykori hatvannyolcas, igaz, idővel neokonzervatívvá vált újságíró, Thomas Schmid főszerkeszti. A Bild azonban már maga sem kizárólag a jobboldalt hajlandó támogatni. Gerhard Schröder, egykori szocdem kancellár 1998-as győzelmében – amikor a politikus a tizenhat éven át regnáló Helmut Kohlt verte meg – nagy szerepet játszott a Bild. Rendszeres viták, műbalhék is kialakultak a szerkesztőség – amely mindig is szerette magát a berlini kancelláriánál is fontosabb intézménynek beállítani – és a baloldali kancellár között, akinek azonban a felesége is a Bildnél dolgozott. A viták is mind Schröder médiajelenlétének használtak csak. „A kormányzáshoz a Bildre van szükség” – adta ki győzelmének másnapján a jelszót a szocdem politikus, aki rögtön felmérte a Bild hatalmát. Nem véletlen, hogy az idei hatvanéves jubileumi számban is kétoldalas Schröder-interjúval nyit a lap.

  A mostani főszerkesztő, Kai Diekmann szintén úgy véli, hogy a Bild nélkül, pláne a Bild ellenében nem lehet Németországban politizálni, így szerényen magát tartja Németország valódi urának. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja a Wulff-botrány. Christian Wulff, korábbi, amúgy kereszténydemokrata államfő azért kényszerült lemondani, mert miután a Bild felmelegítette egy évekkel korábbi hitelügyét, az államfő fel merte hívni, és a kampány leállítását követelni Diekmantól. Aki persze rögtön támadásba lendült, és az újság heteken keresztül össztűz alatt tartotta Wulffot, aki végül februárban valóban visszalépni kényszerült.

  Hogy a lap kit pécéz ki, és kit választ kedvencének, elég nehéz előre megjósolni. Egy tény: nem morálfilozófiai elvek mozgatják a szerkesztőséget, hanem személyes szimpátiák. Így fordulhatott elő, hogy míg Wulffot a lap egy percig sem hagyta békében, egy másik jobboldali botrányhős, Karl-Theodor zu Guttenberg, egykori CSU-s védelmi miniszter valódi mártírrá vált a Bild címlapjain. A lap még tüntetést is szervezett a doktori dolgozatát nyilvánvalóan elcsaló politikus mellett. Persze, ha a Bild átlagolvasóit nézzük, talán érthető a Wulff és Guttenberg közötti különbség. Wulff egyrészről pozitívan szólt a németországi iszlámról, márpedig a szívük mélyén idegellenes, kispolgári Bild-olvasóknak ez bizonyosan kezdettől fogva nem tetszett, így a szerkesztőség is örömmel tüzelt a volt államfőre. Ezzel szemben Guttenberg a jobboldal reménysége volt, aki arisztokrataként, meggyőződéses Amerika-barátként populista érzelmeket tudott vinni a politikába. Merkellel szemben Guttenberg lázba tudta hozni a sörsátrak közönségét, azaz politikailag ugyanarra volt képes, amire zsurnalisztikailag a Bild. Polarizálni, támadni, sarkosan, keményen fogalmazni. Másrészről a Bild olvasóitól az akadémiai világ meglehetősen távol áll, így nekik teljesen mindegy volt, hogy van-e vagy nincs-e doktorija Guttenbergnek, s csalt-e vagy sem a fokozat megszerzésekor. A miniszter azonban – ezúttal a baloldali és konzervatív lapok támadásainak hatására – visszalépni kényszerült. Visszalépésének másnapján járta az a vicc, hogy talán már a Bild sem lesz kapható, mert ő is visszalép végre.

  A Bild azonban szeret a német média- és értelmiségi világgal szemben úszni. Ha mindenki Guttenberg fejét követeli, ő csak azért is kiáll mellette. Ha mindenki – főleg a baloldalon – a pápa tavalyi látogatásakor, annak parlamenti beszéde miatt fanyalog, akkor a Bild a tizenkilenc emeletes szerkesztőségének egész falát „Mi vagyunk a pápa” felirattal vonja be. A lap, amely amúgy meztelen nők fotóival és sztárok szexuális életével szokott leginkább foglalatoskodni, a pápalátogatás napjaira mélyen hívő kereszténnyé lett, hogy így provokálja a baloldalt.

  Az euró-válság idején sem hallgat a lap, ahol az euró kritikusai – legyenek akár konzervatívok vagy kommunisták – rendszeresen szóhoz jutnak. A lap tudatos részletességgel borzolja a német kispolgár idegeit, amikor sok-sok nullával magyarázza el, mennyit is fizetett már eddig az egyszerű német állampolgár a dél-európaiaknak. Majd a hangulat fokozásaként egy-két tudósítás is következik a korrupt görög bürokráciáról vagy a lusta spanyol munkavállalókról. Persze néha még saját olvasóinak is sok a hangulatkeltés: amikor a lap az olaszok ellen próbált meg címlapon heccelni, az olvasók tiltakoztak. Görögöket, spanyolokat, portugálokat, lengyeleket, rendben, őket lehet szidni, de a németeknek azért kedves olasz népet mégsem. „Az olaszokat szeretjük, hagyjátok békén őket” – írta egy felháborodott olvasó a szerkesztőségnek, amely jó populistaként a népre figyel, s így tényleg békén is hagyja az olaszokat.

  Mindazonáltal a Bild mégsem nevezhető egyértelműen populista lapnak. Egy-egy bújtatott kampánnyal a liberális értékeket vagy akár magát a multikulturalizmust is megpróbálja képviselni. Így össze sem hasonlítható az osztrák Kronen Zeitunggal, amely jóval nyíltabban idegenellenes, és ellentétben a Bild-del, kiáll a radikális jobboldal mellett.

  Egyesek a jobboldalról azonban éppen emiatt tartják gyengének a német bulvárlapot. A Bild mögül elfolyt a tartalom, szól az érv. Populizmusa mögött nincs már valódi értékválasztás. Axel Cäsar Springer azonban, állítják a lap jobboldali kritikusai, nem egy egyszerű bulvárlapot álmodott meg, hanem olyat, amely bár egyszerű, jól érthető nyelven, de mindig is határozottan kiáll a konzervatív értékek mellett. Springer nem véletlenül finanszírozta nagy, jól jövedelmező lapjai mellett a konzervatív-forradalmi Criticón folyóiratot is, sőt, amikor úgy érezte, hogy már a CDU/CSU sem eléggé antikommunista, önálló pártot is akart alapítani. A párt három százalékkal azonban leszerepelt a berlini helyhatósági választásokon – hiába állt mögötte az egész Springer-konszern –, és így az azonnali sikerhez szokott Springer nem kísérletezgetett tovább.

  A nyolcvanas évek elejére amúgy is megcsömörlött a nyilvánosságtól, és fia öngyilkossága után Sylt szigetére vonult vissza, ahol az addigra újra mélyen vallásos, evangélikus Springer keresztény misztikával, Biblia-olvasással foglalkozott. Ekkoriban talált rá a cionizmusra is. Bár Izraelnek mindig is nagy híve volt – ezzel is idegesítve a hagyományosan Izrael-ellenes nyugati baloldalt –, élete vége felé nem annyira a zsidóság politikai, mint inkább vallási vonatkozásai érdekelték. Gyakorlatilag azon neoprotestáns eszmeiség bűvkörébe került, amely az USA-ban erős, és Izrael állam létét Krisztus második eljöveteléhez kapcsolja.

  A Bild ma is jobboldali, Amerika-barát és sokszor cionista véleményt fogalmaz meg, hasonlóan a Springer-kiadó két másik fontos politikai újságjához, a Welthez és a Welt am Sonntaghoz. Mégis egyes jobboldaliak szerint a lapcsalád nem maradt hű Axel Cäsar Springerhez. A konzervatív Junge Freiheit hetilap hiányolja a valódi német nacionalizmust a Bildből, és szerinte Springer legfőbb álma nem egy nyugati orientáltságú, Izrael-barát NSZK, hanem egy valóban német, és pedig csak német, újra megerősödő, egységes, a kelet-porosz területeket is magában foglaló közép-európai birodalom volt.

  A Bild konzervativizmusa ezzel szemben mára tényleg azon lifestyle-konzervativizmussá enyhült, ahol a patriotizmus is – amint a Welt írta nemrég örömmel – csak mint jó buli, s nem mint politikai tartalom érdekes. Persze Springer a korszellemet akarta kiszolgálni, ami más volt húsz, harminc éve, mint most. Németországban persze a jobboldali és konzervatív társadalomszemlélet továbbra is meghatározó – minden legenda ellenére a hatvannyolcasoknak sohasem sikerült teljes befolyást szerezniük a német nyilvánosságban –, de változó tartalmakkal. A Bild konzervativizmusa ma valóban nem a kelet-porosz területek visszasírásában, hanem a benzinárak, esetleg az adók sokallásában vagy a dél-európai segélycsomagok bírálatában jelenik meg.

  És néha egy-egy pápa-posztert is kiadnak azért.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr604619638

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Uniós kormánnyá kell alakítani az Európai Bizottságot! 2012.07.02. 16:30:46

Elkezdődött, lassan hivatalos is lesz, Orbán és Gyurcsány kéz a kézben masírozik az Európai Egyesült Államok felé, és nem lesz majd senki a médiában, aki ellenezné, nem lesz majd senki a politikai vezetők között, aki ellenezné. Ha a világpiacon aka...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.07.02. 14:06:39

mér kell hagyni hogy ez az szdszes itt vandálkodjon?
zavarjátok már el techet pétert meg hörcsög adélt vmi csendes helyre, hadd elmélkedjenek létüknek értelméről.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.07.02. 14:11:22

Axel Springer – aki idén lenne száz éves – elkötelezetten Amerika- és Izrael-barát volt"

innen kapta a tőkét is.
érdekes amúgy, hogy a tv2 springer, mégis megy a posztkomcsi hazugságáradat belőle.

www.origo.hu/gazdasag/hirek/20071211-az-axel-springer-eladja-reszesedeset-a-tv2-tulajdonosaban.html

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.07.02. 14:14:01

de hogyan csináljunk magyar érdeket néző, független, sajtószabad médiát? ez a kérdés
sándor andrás javaslata, hogy csak magyar ember lehet tulajdonos, még nem az igazi szerintem.

tchtptr 2012.07.02. 15:31:10

@tesz-vesz: Dehogy kapta onnan a tőkét. Amúgy meg a Springer kőkonzervatív ember volt, s mint minden kőkonzervatív, ő is ezért Izrael- és Amerika-párti. A pénz azonban a családijától meg aztán a lapjaitól jött. A tv2nek meg nem tulajdonosa a Springer Verlag.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.07.02. 15:57:39

@tchtptr: szerintem beleszólhat a működésbe. de a médiaviszonyok eléggé átláthatatlanok pontosságában az átlagembernek, a lényeg az, hogy áruló az összes lap.
abba ne is menjünk bele, hogy a kőkonzerv miért amerika és izrael párti, mert ott lyukadunk ki, hogy a nacionalizmus miért is balos. nem jó vitatkozni zavarodott emberekkel

ja, nyilván bérből is fizetésből (meg örökölt) alapított médiabirodalmat springer, mint ahogy orbán apja is a bányáit vette, l. simon apja is a földeket a rendszerváltáskor, csupa dolgos, derék ember van a milliomosok között

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.07.02. 16:01:27

"de mindig is határozottan kiáll a konzervatív értékek mellett. Springer nem véletlenül finanszírozta nagy, jól jövedelmező lapjai mellett a konzervatív-forradalmi Criticón folyóiratot is, "

ez a német kommentár? én őket se tartom túlzottan konzervnek, aki uniópárti az már alapból nem konzerv, nem nemzeti, hanem ócska labanc áruló
de mik is azok a konzerv értékek, ami mellett olyan határozottan kiáll? a pontosság és korrektség jegyében legalább egyet-kettőt szemelvényeztek volna.
de nem, elég ha csak azt mondjuk konzerv, higgyük el a cikkírónak!

tchtptr 2012.07.02. 16:01:42

@tesz-vesz: Te tényleg nem tudod, hogy Nyugat-Európában tipikusan a jobboldali pártok hívei az atlantizmusnak és Izraelnek? Günter Grassról biztos hallottál. Ő baloldali. És, ugye, Izrael-ellenes verset írt. Szerinted a francia elnökválasztásokon melyik jelöltnél lobogott rendszeresen palesztin zászló? A szocialista Hollande-nál és a kommunista Mélenchon-nál.
A nacionalizmus meg tényleg a francia forradalomban megszülető politikai ideológia. Ha szerinted a francia forradalom jobboldali dolog, akkor persze hagyjuk...

Bell & Sebastian 2012.07.02. 16:05:23

Kissé meghökkentem, hogy ez a Blikk -szerű szarság konzervatívnak számít. Csakis zsírfejű Brünhildák és Siegfriedek kezében láttam eddig ilyesmit.

Die Neue Kronen Zeitung valóban a politikai jobb, gazdasági bal és euro-szkeptikus.

(egy kibaszott nagy horogkeresztet igazán rajzolhatnának rá, hogy a túlpallérozott magyar szocneolib messziről is lássa, mit érdemes megvenni)

www.krone.at/

tchtptr 2012.07.02. 16:08:30

@tesz-vesz: Jaj. Tehát akkor Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, a CDU oszlopos tagja nem konzervatív, mert egységes Európát szorgalmaz. Aham. Érdekes. Arról hallottál, hogy amúgy az egységes Európa ideája konzervatív és keresztény politikusok ötlete volt? A kurucság meg egy balkáni nacionalizmus, ilyen minden balkáni államban van. Sőt, majdnem minden balkáni nép megvan győzödve, hogy ő is sumér származású. Bocs, a horvátok a Perzsa Birodalom utódjainak tartják magukat.

A Criticón már nem létezik, de nem a német Kommentárt volt. A Kommentár tudtommal nem konzervatív-forradalmi lap, a Criticón az. Ma a Sezession viszi tovább ezt az eszmét. Keress rá.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.07.02. 16:15:01

@tchtptr: édes Istenem

ezek résztulajdonságok, amiknek semmi közük a fő vonulathoz, egy szociáldemokrata is lehet cionista, szeretheti az állatokat, és a kedvenc színe lehet a zöld.
ezek a tulajdonságok nem befolyásolják azt hogy ő szociáldemokrata.
az hogy mi jellemző itt-ott egy csoportra, nem befolyásolja, hogy egy adott ember aki ezt a jellemzést viseli, magának tudhatja része a csoportnak.

nacionalizmus volt Balassi költészete, és a végvári harcok is, nacionalizmus = hazaszeretet, egy dolog hogy magát a szót mikor találták ki, mikor nevezték el, szivárvány is létezett, mielőtt elnevezték. de nem mondhatjuk, hogy a szivárvány akkor keletkezett mikor elnevezték. de még a név se ekkor keletkezett szerintem, hiszen itthon a hazafi a nacionalizmus megfelelője

ahogy már írtam:
A nacionalizmus nem modern, és nem is ideológia, a nacionalizmus több ezeknél: a nacionalizmus: szeretet.
hazaszeretet.

„A nacionalizmus: meghatározott nemzethez vagy közösséghez tartozás érzése, amelyet a többi nemzettől vagy csoporttól olyan jegyek különböztetnek meg, mint a közös nyelv, kultúra, esetleg vallás, történelmi hagyományok és a körülhatároló földrajzi táj elfoglalása”

Illustrated Dictionary of Essential Knowledge, London, 1995.

köze nincs semmilyen transzcendens legitimitásnak hozzá.... jézusom, a népszuverenitás?
a hazaszeretet nem baloldali. és nem népi, de a nép között fordul elő
nacionalizmus nem irtja ki a sokszínűséget, de ez túl általános, milyen területen? mert atekintetben, hogy én nem tűrnék el olyan politikust, közvezetőt, akiben nincs nacionalizmus, abban az értelemben persze, hogy egynemű, akinek nem fontos ez az ország, ne is irányítsa, különben súlyos korrupciók lesznek."
mandiner.blog.hu/2012/05/14/a_nagy_meneteles_vegelathatatlan_vege_techet_peter_mi_a_jobb_xii

"A nemzetállamiság túlhaladott"
ez viszont nem tesz nacionalistává téged sem, se magyarszívűvé.
ez a kozmopolita, internacionalista, idegeneszívű baloldaliak kedvenc gondolata

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.07.02. 16:28:08

@tchtptr: Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter, a CDU oszlopos tagja nem konzervatív, mert egységes Európát szorgalmaz"

:D:D

de konzervatív lehet!::D

" Germany's Biggest Synagogue Reopens
Jewish Life in Germany

re-opening will be celebrated with a Sabbath ceremony which will be attended by numerous distinguished guests, including Interior Minister Wolfgang Schäuble, the president of the Central Council of Jews, Charlotte Knobloch, and many rabbis from around the world. The celebration will mark the beginning of a 10-day Jewish Culture Festival in the city."

zsidó konzervatív, ami nem része európának.
ha része lenne, akkor még a zsidó konzervet se mondhatnánk rá.

a kurucok meg vannak arról győződve, hogy sumér származásúak? ez új
Rákóczit kérdezted már? mit ír erről a naplójában? vagy Petőfi? Kossuth?
minden nagy nemzeti konzervatív szeretné teljes szuverenitásban tudni országát, nemzetét, népét. bizonyos gazdasági együttműködés, szövetség lehet, de az már régen megvalósult, sőt a multinacionális cégekkel már túl is haladott...

a függetlenség szeretete nem balkáni, ilyen volt George Washington is.
akik kollaborálnak, azok árulók. ma magyarországon orbánék, gyurcsányék megalkuvó helytartók csupán, nem véletlen hogy orbán el akarta játszani a szabadságharcot, amit retorikájában a jobbiktól lopott.
orbán végzete meg van pecsételve, olyan ő mint az szdsz, aki a választás előtt kiadja magát antikommunistának, a választás után meg kommunistabarát. ugyanolyanok orbánék is, a gazdáid. ők lényükben hazudnak, a saját ideológiájukkal szemben állnak a felszín alatt és vért izzadnak, hogy sikerüljön fenntartani az álarcot. de csak a maflák hiszik az álarcot igazinak.
és az álarc egyszer lehull mindenki számára, sokaknak, a tömegeknek csak nagyon lassan esik le, hogy ez egy fiúpárt, a kommunista apák a fiaikat küldték ellenzékbe. és itt az unoka is, a kis lmp.

kispufi 2012.07.02. 22:43:39

Az Axel Springer márminálunk a megyei lapokra tenyerelt rá ügyesen, a rendszerváltáskor ott felgyülemlett helybéli tótumfaktumokkal együttműködve, úgyhogy jobbára azok csinálják tovább. Akik ugyebár a mérsékelten kőkonzervatív vonulat, hogy igazán eufemisztikus legyek. Érdekes dolgok az érdekességek, no.

Cerberus üvölt Viktor fülébe 2012.07.03. 09:30:06

Milyen jó, hogy ott dicséritek, itt szidjátok...

Nehéz lehet egyszerre a komprádor és a "nemzeti" (értsd: népellenes) burzsoázia szekerét is tolni.

spinat 2012.07.03. 11:29:35

a Bild egy nagy halom szemét, bár nagy hatalma van.

csizsikpizsik _jobbulást Tito, Pique takarodj! 2012.07.03. 11:46:27

Vonatra, repülőre tökéletes, habkönnyű tartalom amire figyelni nem is muszáj, viszont nem idegesítő hogy felhúzd magad rajta és tudsz aludni is mögötte...
süti beállítások módosítása