Már megszoktuk, hogy az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány, amelyet a Kanadába repült Mohácsi Viktória testvére, Mohácsi Erzsébet vezet, romaként nem képes megérteni a romák igényeit. Emlékezetes volt a győri Kossuth Lajos Általános Iskola esete, ahol a bíróság szerint „spontán szegregáció” valósult meg, amit ugyan nem az önkormányzat okozott, de ő volt köteles kezelni. A CFCF akkor úgy gondolta: „A cigány kisebbség véleménye nem releváns az ügyben”. Ugyancsak szembekerültek a helyi romákkal Hajdúhadházon. Most a folyamatban lévő egri, tiszavasvári és jászladányi perek mellett először egyházat is bepereltek: Nyíregyházán nem tetszik nekik, hogy a görögkatolikus egyház újranyitotta az általuk bezáratott Huszár-telepi iskolát. Cinikus és abszurd módon egyébként az intézmény egykori bezárását alapítványuk „sikertörténeteként” tartják számon.
Nyilván a nagy siker nagy bukása volt számukra, hogy az önkormányzat odaadta az épületet a görögkatolikus egyháznak, ami újranyitotta az iskolát a Szent Miklós Görög Katolikus Általános Iskola tagintézményeként. A csütörtöki tárgyaláson azt akarják elérni, hogy a több éves bezáratási procedúra mellett a bíróság tiltsa meg új osztályok indítását a következő tanévtől. Mohácsiék Nyíregyházán is szembekerültek a romákkal.
Az egyházmegye keddi sajtótájékoztatóján ugyanis Lakatos István, az Országos Roma Önkormányzat alelnöke, valamint a Területi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke leszögezte: mielőtt valaki hasonló pert indít, egyrészt meg kell győződnie arról, hogy valóban jogosan teszi-e azt, másrészt pedig illik megkérdezni a helyi roma önkormányzat vezetőit is. Az iskola kapcsán örömét fejezte ki az ott folyó munkáról, s úgy véli, az méltó kezekben van, ahol segítenek a gyerekek fejlődésében és felzárkóztatásában. A szülőket elmondása szerint senki nem kötelezte arra, hogy gyerekeiket oda járassák, hanem ők maguk döntöttek így, szabadon. Mint hangsúlyozta, ki fog állni az iskola mellett, mert minden olyan dolgot támogatni kell, amely nevelés, oktatás, képzés terén segíteni akarja a roma társadalmat, amint teszi azt ez az intézmény is.
Csorba Miklósné, a Nyíregyházi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke utalt arra, hogy elsőként egy lakossági fórumon mérték fel a Huszár-telepen élők igényét egy új iskola létrehozásáról, melyen a szülők nemcsak egy, hanem több osztály indítását is kérelmezték. Ő is megerősítette, hogy a roma kisebbségi önkormányzat ki fog állni az iskola mellett, s támogatni fogja annak működését, mert az már most, egy év alatt nagy mértékű fejlődést hozott a telep és az ott lakók életébe.
Nem tudom, Mohácsinak miért nem jó, ha egy roma közösség egy bizonyos iskolába szeretné járatni a gyerekeit, ahol ráadásul még az ő igényeik szerint is foglalkoznak velük. Erős dogmatikus beszűkültségről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy senki és semmi nem szent neki, csak szeretne egy létező, jól működő közösséget annak akarata ellenére szétrobbantani egy kiragadott és abszolutizált szempont, a szegregáció szempontja alapján. Mintha ez az egész nem egy soktényezős játszma lenne. Eddig az alapítvány önkormányzatokat perelt, most egyházat is perel, ráadásul egy olyan iskolát, ami nem körzeti intézmény, bárki jelentkezhet oda.
A szabad iskolaválasztás alapján pedig mindenkinek joga van az úgynevezett spontán szegregációhoz, similis similem gaudet: ha a romák a sajátjaikkal szeretnének egy suliba járni, és erre lehetőségük van, hadd tegyék már meg. Vagy az erőltetett sokszínűség előbbre való, mint egy közösség épsége? Mennyire lehet sikeres az erőltetett integráció? Magukat liberálisnak tartó jogvédők miért akarják úgy megvédeni valakinek a jogait, hogy az nem kér belőle? Ezt nevezik az emberi szabadság tiszteletben tartásának? Vagy ilyenkor kötelező megváltás van? Máskor azon sírnak, hogy a kormány ne erőltessen rá az emberekre ezt vagy azt, ilyenkor pedig ők erőltetik rá valakikre a kéretlen szolgálataikat?
A CFCF úgy viselkedik, mint az utált tanítónéni, aki nem engedi, hogy a barátok egy szobában legyenek: mindenkit az ősellenségével tesz egy szállásra az osztálykiránduláson, gondolván, hogy így majd jobban megismerik egymást és megjavul a kapcsolatuk. És ezzel elrontja mindenki osztálykirándulását. Talán el kellene fogadni, hogy a közösségek képződésével együtt jár a spontán szegregáció.
Amúgy azon is érdemes lenne elgondolkozni a józan tanári tapasztalat alapján is, hogy vajon mennyire lehet oktatni egy osztályban, ahol speciális igényű hh-k és hhh-k, esetleg még fogyatékosok is vannak. És ha véletlenül ki is van képezve a pedagógus az ő igényeikre, akkor is mennyire lehet ilyen differenciáltan foglalkozni különféle tanulókkal? Elmondom: sehogy. Mindenki jobban jár, ha a neki megfelelő iskolában tanul és így jobban tudnak vele foglalkozni, még akkor is, ha így kevésbé lesz integrálva.
Csütörtökön tárgyalás, meglátjuk, folytathatja-e ámokfutását a Mohácsi-féle iskolabezárató különítmény.