Budapest testvérvárosi kapcsolat létesítését kezdeményezi Székelyudvarhellyel – jelentette be Tarlós István főpolgármester. A kezdeményezés már önmagában is felvet bizonyos súlycsoportbeli kérdéseket (ha már Székelyföld, akkor Marosvásárhely, ha már Erdély, akkor Kolozsvár, gondolhatnánk), de ezen még túl lehet lépni.

  Az azonban már sokkal karcosabb, hogy a szándéknyilatkozatot nem a székely város regnáló polgármesterének, az RMDSZ-es Bunta Leventének, hanem a korábbi polgármesternek, Szász Jenőnek (Magyar Polgári Párt) adta át a fideszes főpolgármester. Szász a most hétvégén tartandó választáson egy ciklus kihagyás után újra ringbe száll a város vezetéséért, amiért Bunta mellett még Tankó Lászlóval (Erdélyi Magyar Néppárt) kell megküzdenie.

  Tarlós nem az első magyarországi kormánypárti politikus Szász kampányában: Kövér László diplomáciai bonyodalmakat okozó részvétele a kampányra időzített Nyirő-újratemetés szervezésében sem nagyon magyarázható hirtelen irodalmi felbuzdulással. Pedig egy-két éve már úgy nézett ki, hogy a Fidesz végre leveszi a kezét a párttal látványos intenzitással barátkozó, de az erdélyi/székelyföldi magyarság körében legalábbis vitatott megítélésű Szászról. 

  Tarlós azt mondta, az iratot azért Szász Jenőnek adja át, mert úgy tartja, ő ért el igazi eredményeket Székelyudvarhely fejlesztésében. Az efféle húzások mindig rossz vért szülnek. Ahogy a Felvidéken, úgy Erdélyben is együtt kell működnie a magyar kormánynak azokkal a politikai erőkkel és politikusokkal, akiket a helyi magyarság szavazatai legitimálnak, legyen szó akár a Hídról, akár egy RMDSZ-es polgármesterről. Ha nagyon-nagyon muszáj, meg lehet talán jelenni a Fidesz számára kedves erők kampányában, de semmiképpen sem a megválasztott, valós felhatalmazással bíró külhoni magyar politikusokat negligálva.