Képzeljük el, hogy Magyarországon a választások előtt kitör egy óriási botrány. Bizonyítékok kerülnek elő arról, hogy a Fidesz és az MSZP politikusai kéz a kézben loptak milliárdokat az államkasszából a nagy pénzügyi csoportokkal közösen. De gondoljuk egy lépéssel tovább a dolgokat, és képzeljük el azt is, hogy a csalódott szavazók Seres Máriában, Simicska Lajos hirtelen megalakult magánpártjában, valamint VV Alekoszban látják a problémák megoldását. Hasonló helyzet állt elő Szlovákiában, és nem, a szerző nem túlzott.
Szlovákia magyarországi megítélése az utóbbi évtizedben többször is megváltozott. A kétezres évek elején még elmaradott országként számon tartott állam évek alatt zárkózott fel Magyarországhoz, majd le is hagyta azt, és a gazdasági fellendülés követendő mintájaként tartották számon. Robert Fico kormánya kerülésével Szlovákia egy nacionalista, tekintélyelvű állammá alakult a sajtó szemében, Iveta Radicová 2010-es visszatérését pedig pozitívumként lehetett értékelni a helyi magyar közösség szempontjából. Na de miként éreztette hatását a hirtelen fellendülés a szlovákiai társadalmon? Mint az most kiderült, rosszul.
Az általános frusztráció, csalódottság és elégedetlenség a 2012-es márciusi választásokon érheti el a csúcspontját. Több okból is: a gazdasági válság miatt megtorpant a növekedés üteme, a jobboldali pártok összevesztek egymással és kiderült, képtelenek irányítani az országot, valamint kirobbant az a bizonyos botrány, és kiderült, a fénykornak hitt második Dzurinda-kormány idején nagyüzemi lopás folyt, virágzott a korrupció és a klientúrarendszer. A fellendülés vesztesei megszólaltak, és mérgesek.
Az a felismerés, hogy a politikában mindenki lop, nem csak Szlovákiában, de Magyarországon is a népfolklór részét képezi. Miért kerülhetett mégis sor arra, hogy a Gorilla-botrány ezreket vitt az utcára egy olyan országban, ahol a tüntetéseknek gyakorlatilag semmilyen hagyománya nincs? Miért kezdtek zuhanórepülésbe a hagyományos jobboldali pártok preferenciái? Talán azért, mert a háttérügyletekről a nyilvánosság először kapott kézzelfogható bizonyítékokat. Egy hónappal a választások előtt az egész ország arról beszél, hogy ki, mivel kapcsolatban és mennyit sikkasztott, ez pedig visszacsapni látszik a jobboldalra.
Szóljunk pár szót a legnagyobb nyertesről. Robert Fico Smerjét ugyanúgy érinti a botrány, de a választói immunisak a korrupciós hírekre. Fico kormányozni fog, és csak az a kérdés, hogy egyedül, mással, alkotmányos többséggel, vagy annak híján. Bukására pedig csak akkor kerülhet sor, ha a választói rádöbbennek, ettől még nem lett olcsóbb a kenyér.
Egyre népszerűbbek viszont azok az új pártok, amelyek zavaros nézeteket hangoztatnak, az egyetlen valós érvük pedig mindössze annyi, hogy ők bizonyítottan nem keveredtek bele a botrányba. A változás ikonja Igor Matovic, a vállalkozó, aki kialakította magának az Egyszerű Ember imidzsét: egy kicsit nacionalista, egy kicsit alpári, felépített magának egy regionális médiabirodalmat, és a megtestesült populizmus mintapéldánya. Másfél éve tagja a szlovák parlamentnek, ezalatt elhíresült vulgáris („csak az igazságot nevezem a nevén”) felszólalásaival, sikerült elsőként verekednie a parlamentben („a másik megérdemelte”), illetve rendszeres hazugságvizsgálatokra kötelezné a kollégáit. Ezt az embert másfél éve nem ismerte senki, ma Szlovákia egyik legnépszerűbb politikusa.
A legutolsó felmérések szerint egyre közelebb kerül a parlamentbe jutáshoz a 99 Százalék Polgári Mozgalom, amelynek csak nevében van köze a tavalyi tüntetőkhöz: egy nagyvállalkozók pénzelte álbaloldali alakulatról van szó, ami már hónapok óta a törvény kiskapuit kihasználva reklámoztatja magát a médiában, de a szegény keleti országrészben egyre népszerűbb. Végül pedig egész százalékokban kifejezhető támogatottságot szerzett Nora Mojsejová valóságshow-hős, az ország legbutább vállalkozója, akinek egyedüli kampányaktivitása, hogy videóin rendszeresen mindenkit elküld az anyjába (a szerző most sem túlzott, sőt, egyenesen szépített).
Ki az, aki veszít? A jobboldal, úgy általában. Hónapok alatt harmadára csökkent a gazdasági fellendülést levezénylő, de a Gorilla-botrányban nyakig sáros SDKÚ népszerűsége. Szavazói komoly részét elveszítette a liberális vállalkozópárt, a Szabadság és Szolidaritás, amely a napokban elvesztette egy magyar politikusát is, aki rájött arra, hogy valójában nem a kapitalizmusnak, hanem a szélsőbaloldalnak van igaza. Némi optimizmusra adhat okot, hogy a választási kampányt átitató tömény populizmus miatt akár még Ján Slota pártja is kipottyanhat a parlamentből, egyszerűen túl nagy a konkurencia idióták terén.
Ilyen előzmények után a választásokon a magyarkérdés eddig háttérbe szorult, pedig van egy komoly tétje a voksolásnak: vajon az MKP-nak sikerül visszakerülnie a parlamentbe? A párt támogatottságát folyamatosan a küszöb alatt mérik, helyi struktúráit alapjaiban rendítheti meg négy év parlamenten kívüliség. A Gorilla-botrány a szlovákiai magyar közegre is volt némi hatással, elsősorban a Híd politikusai és háttéremberei révén – de ez önmagában az MKP-n nem segít. Bugár Béláék egyébként a szlovák szavazatoknak köszönhetően szinte biztosan bekerülnek a törvényhozásba, a kérdés az, egy Smer-domináns kormányban miféle érdekképviseletre van lehetőség.
Mennyire lesz jó hely Szlovákia a választások után? A jobboldal már a súlyos vereségre készül, és ha valamelyik párt (a KDH vagy a Híd) koalícióra lép a Smerrel, végleg fel is bomlik. A gazdasági nehézségek nem fognak megszűnni, a társadalom sem változik meg. Talán csak mindenki megnyugodik egy kicsit. Öt-tíz év múlva mosolyogva lehet majd visszaemlékezni a választásra, amely előtt az egész ország megőrült és arra méltatlan embereket szavaztak a parlamentbe. Addig viszont az arcunkra fagy a mosoly és a várható következményeken gondolkodunk.
