Szerencsejáték Zrt.: mit keres az állam a drogkereskedelemben? – teszi fel a kérdést a Kapitalizmus.hu szerzője. Az oldal szerzői persze minden nap feltehetik ezt a kérdést, hiszen a téma tetszőlegesen folytatható az állam létének totális tagadásáig, az anarchistából anarchokapitalistává fejlődő Seres László legnagyobb megelégedettségre. Mink, reakciósok nem vagyunk ellenfelei a libertárius gondolatnak: a mindenható állam helyett a korlátozott, kicsi, de úgy legalább működőképes állam hívei vagyunk. Az említett cikk a dogmatikus, ideologikus államellenes gondolkodás ritka szép példáját képviseli a szerencsejáték kapcsán.
„A Szerencsejáték Zrt. tevékenysége inkább a tiltott drogokat terjesztő, rejtett vállalkozásokéval rokon: terméke az álmodozás, amely a szelvény megvásárlása és a húzás között hat. Tudatmódosító. Mi a frászt is keres az állam a kábítószer-kereskedelemben?” – kérdezi a szerző. Nos, igen, a szerencsejáték egyrészt egy természetes ösztöneinken alapuló játék, ami ugyanakkor rossz szokássá válhat, a tevékenység függőséghez vezethet. A szerencsejáték ugyanakkor szinte a prostitúcióhoz, alkoholizmushoz vagy más tudatmódosító szerekhez hasonló társadalmi jelenség, amely szinte egyidős a civilizációval, és amelyet soha nem lehetett és a jövőben sem lehet teljesen kiiktatni, megszüntetni, betiltani - hiszen akkor ugyanúgy folytatódna tovább, csak illegálisan.
Mit tehetett ez ügyben az állam? Legalizálta, szabályozta és adót vetett ki rá. Állítólag ez a liberálisabb megoldás a rossz szokások elleni állami keresztesháború indítása helyett, nem is értem hát, mi a probléma a cikkszerző szerint. Igen, nyilvánvalóan van egy homályzóna az állami szerencsejáték körül, hiszen egy igazi fejőstehénről van szó, amely körül - valószínűleg nem csak Magyarországon - megjelennek a keselyűk. Ha vannak ügyek, vizsgálják ki őket, és döntsön róluk az igazságszolgáltatás.
*
De a szerencsejáték ügyében nem kevésbé fontos, hogy az innen befolyó bevételeket törvénnyel szabályozva olyan állami célokra fordítják, amelyekre más állami források nem, vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre. „A törvényi előírás szerint a sorsolásos szerencsejátékok játékadójának 12 százalékát, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának 50 százalékát, valamint a sportfogadás játékadóját a hazai sport támogatására kell fordítani, míg az ötöslottó játékadó-összegének 90 százalékával a Nemzeti Kulturális Alap jogosult gazdálkodni. Ezek mellett a Szerencsejáték Zrt. éves tiszta árbevételének az üzleti tervben meghatározott részét adományozásra, támogatásra, illetve szponzorációra, vagyis közvetlen támogatásra fordítja” – áll a Zrt. honlapján.
A kultúra szerencsejáték-bevételekből való állami szponzorálása egyébként maga a brit modell, amit a kapitalizmus-ellenességgel és nagy állam-pártisággal nehezen vádolható toryk vezettek be. Miután egy 1698 óta (!) érvényben lévő törvény szigorúan lekorlátozta a lottózást, 1993-ban John Major kormánya engedélyezte a Nemzeti Lottót, amely bevételei 28 százalékát (2007-ben 630 millió fontot) jótékony célokra költi, s ennek az összegnek a 16,67 százalékát a kultúra támogatására ajánlja fel. Az intézmény támogatja a művészeti tanácsokat is. A National Lottery megváltoztatta Nagy-Britannia művészeti életét, megsokszorozta a kultúra állami támogatására fordítható összegeket, ami hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi 15 évben újra a nemzetközi kulturális világ középpontjába kerüljön Nagy-Britannia. De a teljesség igénye nélkül ugyanez megy Finnországban is: a profitból a művészetet, a kultúrát, a tudományos kutatásokat, ifjúsági projekteket és a sportot támogatják. Olaszországban egy állami résztulajdonú magánvállalat, a Lottomatica felügyeli a szerencsejátékot, de az állam a felelős a haszon elosztásáért. A kulturális tárca 3 éves programok keretében Felelős Központoknak adja át az adott összeget kezelésre. Svájcban szövetségi és kantoni szinten, Németországban tartományi szinten szabályozzák a szerencsejátékot, amelyből – egy példa – csak Alsó-Szászországban tavaly 255 millió euró folyt be, amit kultúrafinanszírozásra, sportra, környezetvédelemre és szociális kiadásokra fordított a tartomány. Egy Focus-cikk szerint Németországban kb. kétmilliárd euró bevétele keletkezik a tartományoknak a szerencsejátékokból.
*
Ha már példálóztunk az állami szerencsejáték működő modelljeivel, akkor térjünk ki a szerencsejátékok európai uniós szabályozására – pontosabban annak hiányára. A vita hosszú évek óta húzódik, különösen amióta online szerencsejáték cégek lepték el a piacot, és szivattyúzzák ki az államot megkerülve adóparadicsomokba a játékos kedvű állampolgárok pénzét. Az Európai Bíróság a témára vonatkozó, nagy horderejű Gambelli-ügyben perfekt dodonai ítéletet hozott:
„Az olyan nemzeti szabályozás, amely büntetőjogi szankciók terhe mellett tiltja többek között a sporteseményekre vonatkozó fogadási ajánlatok gyűjtésére, elfogadására, rögzítésére és továbbítására irányuló tevékenységnek az érintett tagállam által kibocsátott koncesszió vagy engedély nélkül történő végzését, az EK 43. cikkben foglalt letelepedés szabadsága és az EK 49. cikkben foglalt szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az ilyen szabályozás – konkrét végrehajtási szabályaira tekintettel – ténylegesen megfelel‑e az igazolására alkalmas céloknak, és hogy az általa előírt korlátozások e célokhoz viszonyítva nem tűnnek‑e aránytalannak.”
Vagyis tilos korlátozni az online szerencsejátékot, de meg kell vizsgálni, hogy a korlátozás megfelel-e az igazolására alkalmasnak céloknak – szólt a 2003-as ítélet. Született azonban olyan ítélet is, amely szerint egy kormányzat korlátozhatja az online szerencsejátékokat az adott országon belül. 2004. januárjában a Bizottság előterjesztette a szolgáltatási irányelvre vonatkozó javaslatát, amely magában foglalta a szerencsejátékokat is, ám kivette azokat a származás szerinti ország elv alól, egészen addig, míg az ágazat kapcsán uniós szintű egységes szabályok nem lépnek érvénybe. A Bizottság közben jogsértési eljárást kezdeményezett Svédország, Dánia, Finnország, Hollandia, Olaszország, Magyarország, Németország és Görögország ellen, mivel az állami monopóliumokkal megsértették a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét. A tagállamok ugyanakkor 2006 óta nem konzultáltak az ügyről, amikor is elhatározták, hogy a szerencsejáték ügyét kihagyják a 2006-os szolgáltatási irányelvből.
2009-ben az Európai Parlament is elfogadott egy határozatot az online szerencsejátékokról, mely hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak joguk van arra, hogy szabályozzák az olyan kultúrához köthető szerencsejátékokat, amelyek sport vagy egyéb szociális tevékenységet finanszíroznak. A képviselők hangsúlyozták, hogy az online szerencsejátékot működtetőknek be kell tartaniuk a tagállami szabályozásokat. Jelenleg az online szerencsejátékok tulajdonosainak nagy része adóparadicsomokban működik. A határozat a „kereskedelmi kizsákmánnyolás egy formájaként” definiálja a magán sportfogadó irodákat, és sürgették a kormányokat, hogy az amatőr és a profi sport minden szintjén biztosítsák a becsületes pénzügyi visszatérítéseket. Michel Barnier, belső piacért felelős biztos 2010 februárjában bejelentette, a Bizottság egységesíteni kívánja a szerencsejátékok szabályozását, mivel megelégelték, hogy az Európai Bíróság sorra hozza ad-hoc jellegű döntéseit a témában.
A vita azóta is tovább folytatódik az online szerencsejátékról és az állami monopóliumok fenntartásáról. Azt viszont beláthatjuk, hogy a szerencsejáték állami szabályozása és a bevételek állami újraelosztása alkalmas arra, hogy egy hobbiból akár káros szenvedéllyé is változó, össztársadalmi jelenséget – ha már betiltani lehetetlen – akkor a társadalom javára hasznosítsanak. Egy teljesen más téma persze a kultúra állami támogatása és az arról alkotott véleményünk, de jelen helyzetben Magyarországon nem realitás, sőt, egyenesen katasztrofális hatásokkal járna az állam teljes kivonulása a kulturális életből.
Amikor a szerencsejátékpiac uniós liberalizációja került napirendre, az ötven állami felügyeletű szerencsejátékcéget tömörítő Európai Lottózók szóvivője elmondta, hogy egyesített évi bevételük eléri a 25 milliárd eurót. Kiemelte, hogy a privát társaságokkal szemben ők jó ügyekbe forgatják vissza a pénzüket, mint az oktatás, a kultúra és a sport. A lottótársaságok szerint a piaci liberalizáció csak még több szerencsejátékot eredményezne. Álláspontjuk – csakúgy mint az Európai Parlamenté – logikus és a jelenlegi körülmények között helyénvaló. A rossz szokások jó célokra való becsatornázása érdekében a szerencsejáték maradjon állami felügyelet alatt.
