Az Európai Unió 2004-ben oldotta fel a génkezelt növények termesztésének teljes tilalmát, míg Magyarországon 2008-ban mind az öt parlamenti párt úgy vélte, hogy nem szabad manipulált vetőmagot a határokon belül felhasználni. A példás egyetértés napjainkig létezik. Az ügy jelentőségét érzékelve az országgyűlés a 2011-ben elfogadott új alkotmány szövegében is kitér a szigorú korlátozásra. Az elmúlt hetekben mégis mintegy 950 hektár génmódosított vetőmaggal fertőzött kukoricaültetvényt semmisítettek meg magyarországi földeken, és további 2500 hektár kerülhet szecskázógép alá. A gazdák súlyos kárának megtérítése egyelőre nem garantált. Van okunk aggódni?

  Noha szinte a teljes amerikai kontinensen termesztenek GMO-növényeket - holott az ilyen vetőmagok ára jóval magasabb akár a biotermékekénél is -, a génkezelt termést felhasználó gazdák kezdik megtapasztalni az eddig nem ismert mellékhatásokat. A megváltoztatott DNS-spirálnak az a dolga a kukoricában, hogy toxinokat termeljen bizonyos kártevők ellen. A tudósok saját bevallásuk szerint is csak általában tudják, mit juttatnak az eljárás során a növénybe; és csak homályos elképzeléseik vannak arról, hogy az hova kerül és ott milyen folyamatokat indít el. Az említett amerikai farmerek is csak néhány évvel azután figyeltek fel a kockázatokra, hogy állataikat ilyen takarmánnyal etették. Sertéseik, szarvasmarháik egyre kevesebb szaporulatot hoztak, még végül 90-ről 10 százalékra csökkent a vemhesedési arány. Bár kézzelfogható a bizonyíték, hogy a meddőségért a kukoricában termelődő toxinok a felelősek, a vetőmaggyártók erről nem vesznek tudomást. Sőt, Amerika nagy része sem.

  Európában, így hazánkban is akadnak még olyanok, akik nem találnak kivetnivalót és kockázatot a génmódosított magok felhasználásban. Néhányan úgy vélik, ezek termesztése elkerülhetetlen lesz néhány éven belül, és akkor Magyarország hátrányba kerül majd a nemzetközi piacokon, és ma még jelentős agrárexportjára nem lesz igény.

   Nem így gondolkodik viszont az Unió vezetősége. Felmerült annak lehetősége - és a magyar kormány szorgalmazza azt -, hogy az uniós irányelv módosításával a nemzetközösség teljes területén fokozottabb szigorúsággal kezelnék a manipulált növényeket. Ez akár ahhoz is hozzájárulhatna, hogy az egyes tagállamok bátrabban igent mondjanak a GMO-mentes státuszra. Az amerikai nyomás persze számottevő, elhatárolódni nem könnyű.

  Az összefogásra ilyen téren a szokásosnál is nagyobb szükség van. Egyrészt, mert a természet nem ismeri az államhatárokat, és a keresztbeporzást semmi sem fogja megállítani. Másrészt, amint az az aktuális magyar helyzetből is kiderül, hiába tiltja egy ország a GMO-mag behozatalt, az ilyen terményt előállító cégek többnyire egy helyen dolgoznak a kétfajta anyaggal, ezek keveredésére - úgy tűnik - a szigor ellenére is van példa. Persze bizonyos személyeknek, cégeknek a szándékos fertőzés is érdekében állhat, a nemzetközi piacokon magasabb árral elismert, Magyarországot is jellemző GMO-mentes státusz így könnyen megsemmisülhet. Bár elméletileg eleve csak bevizsgált, ellenőrzött, természetes mag kerülhet magyar földbe, utólagos szúrópróbaszerű vizsgálatokkal is figyelik ezt - így kerülhetett sor a gazdák számára súlyos károkat okozó termésmegsemmisítésre.

  A magyar kormány villámgyorsan döntést hozott az ügyben, csakhogy még így is későn gondolkodtak. Szemet lehet hunyni a növények megsemmisítése felett, pótolni lehet a kiesett anyagi javakat, de a génmanipulált növények magvait egy szecskagép nem fogja felszedni. Az egyszer már földbe jutott GMO-mag fokozottabban ellenáll a vegyszereknek (a permetezés egyébként sem lenne gazdaságos irtási megoldás), kikelhet később, tovább fertőzve az új termést. Csak reménykedni lehet, hogy amint az öszvér összekutyult génjei, úgy a módosított vetőmagok második generációja sem szaporodik majd tovább. Elképzelhető azonban, hogy jövőre újra szecskázásra kerül a sor.

  Sajnos a sok hűhó ellenére sem fogja semmi és senki garantálni, hogy nem kerül GMO az asztalunkra. Sőt! Tudvalevő, hogy a világ szójatermelésének nagy része GMO vetőmagból kel ki, a szója pedig egy olyan adalékanyag, ami lépten-nyomon a legtöbb élelmiszerben megtalálható. Azt sem tudhatjuk, mivel etetik azokat az állatokat, melyek húsa aztán a tényárunkon végzi. Egy friss felmérés szerint a szójatartalmú élelmiszereink csaknem harmadából, a húsipari termékek 58 százalékából kimutatható a GMO-szója.

  Ne érezzük tehát magunkat biztonságban: a kormány intézkedései elsősorban gazdaságstratégiai célokat szolgálnak, és garantált egészségünkhöz üvegburára, de minimum idillikus önellátó gazdálkodásra lenne szükség.