Nem is olyan régen még azt írtuk az LMP-ről: a párt olyan, mint a hajnali húgymerevség – tulajdonképpen egész kellemes, de túl sok értelme nincs. Kénytelenek vagyunk revideálni nézetünket, mert most már kifejezetten kurva kellemetlen jelenségnek tartjuk a magyar politika egy-két évvel ezelőtti nagy ígéretét.

  Most például éppen Jávor Benedek és Szabó Rebeka öltött szopóálarcot, hogy a Vörösmarty téri H&M elé invitálja tüntetni a híveiket:

  A borzalmas jópofáskodó hülyeség, ami a videókból árad, jól jellemzi a Lehet Más a Politika utóbbi időkben képviselt színvonalát. Javasoljuk, hogy legközelebb a párt honatyái és honanyái egy nagy rózsaszín felfújható elefánt hátáról követeljék a Somogyi Béla utca autómentességének alkotmányba foglalását, vagy azt, hogy az állam vegye el a pénzt a gazdagoktól, és adja oda a szegényeknek. Ez se lenne rosszabb, mint a mostani üzenet.

  Az április 17-re szervezett tüntetés beharangozója egyébként így hangzik:

 Nem akarunk egypárti alkotmányt! A fidesz (sic!) arcátlan politikájának csúcsa az új alkotmány tervezete, ami egy sor jogot elvenne tőlünk.
Mutassuk meg, hogy nem leszünk arctalan tömeg! Felelős, szabad állampolgárként védjük meg közös jogainkat!

  Az arcátlanság-arctalanság szójáték, a fenti álarcokkal kiegészítve önmagában is egy hatalmas nagy Szömörcsög-díjat ér, de azért tartalmi problémák is vannak.

  Először is, a jelenleg hatályos alkotmány is egypárti: annak az egy pártnak a neve, amely mai formájában (egy-két későbbi módosítást leszámítva) elfogadta, Magyar Szocialista Munkáspárt volt. Mi még emlékszünk, az alkotmány megteremtette Magyar Köztársaságot egy bizonyos Szűrös Mátyás kiáltotta ki, akit az égvilágon senki nem hatalmazott fel semmire. Ahogy azokat a képviselőket sem, aki '89-ben a mostani alkotmányos rendszert kialakító módosításokat elfogadták. Sőt, ha messzebb megyünk vissza az időben, akkor az eredeti alkotmány, ha lehet, még egypártibb volt, azt a Magyar Dolgozók Pártja fogadta el. Az 1949-es alkotmány megszavazásakor a köztársasági elnök, majd hatályba lépése után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke egyébként Szakasits Árpád volt. Ezt csak merő gecizésből jegyezzük meg, mert egyáltalán nem gondoljuk, hogy Schiffer Andrásék emiatt védik a jelenlegi alkotmányt, de azért az egypártiság érve mégiscsak eléggé furcsa. Ja, persze lehet hivatkozni arra, hogy a mai alkotmány az ellenzéki kerekasztal és az MSZMP tárgyalásai során alakult ki, de mondjuk annál a kerekasztalnál se ült senki, akit bárki bármire megválasztott volna.

  Ezzel szemben a 2010-es kampány ellenzéki részről másról sem szólt, mint hogy legyen-e a Fidesznek alkotmányozó hatalma. A Fidesz persze hazudik, amikor azt állítja, hogy beígérte az új alkotmányt, de a választópolgárok számára a tét egyértelmű volt. El is mentek szépen, és leszavaztak a kétharmadra. A második forduló már tényleg csak erről szólt.

  Szóval a helyzet az, hogy ha most a Fidesz alaptörvénybe iktatja, hogy Magyarország valamennyi ingatlanja, készpénze és bankbetéte ezentúl Simicska Lajosé – ezt a lépést mi egyáltalán nem tartjuk kizártnak –, az új alaptörvény akkor is legitimebb lesz, mint a mostani.

  Ráadásul az új alkotmány azért lesz egypárti, mert az ellenzéki pártok nem kívántak részt venni az elkészítésében. Ha az LMP nem akar egypárti alkotmányt, akkor megpróbálhatta volna az országházban beépíttetni saját javaslatait a készülő tervezetbe. Ha meg ötleteit lesöprik, még mindig megteheti, hogy a törvényt nem szavazza meg. Az viszont úgy nem megy, hogy a parlamentbe baszok bemenni, aztán meg tiltakozásként élőképeket alkotok bicigligumikból a téren.

***

  Arról már nem is beszélve, hogy a középsúlyos értelmi fogyatékosokon kívül mások nemigen tulajdoníthatnak jelentőséget annak, hogy mi van egy alkotmányban. Óriási közhely ugye, hogy míg mondjuk Nagy-Britanniának nincs is írott alkotmánya, mégis elműködik valahogy, addig a legsötétebb fekete-afrikai diktatúrák a világ legfaszább alaptörvényeivel rendelkeznek. Az ugyanis, hogy egy társasjáték élvezetes-e, a legkevésbé a szabálykönyvön múlik: jó társaságban, elegendő mennyiségű sörrel a Bogyó és Babóca – Úton az oviba nevű szarral is jól érezzük magunkat, míg ha köcsögökkel vagyunk összezárva, nincs az a menő játék, amelyet kellemesnek találnánk. Nagyjából így működik egy ország is. Ha sok a köcsög, akkor is szar lesz minden, ha egy az egyben átvesszük a skandináv törvényeket.

  Hogy visszatérjünk a fenti videókhoz: a jövő nemzedékek sorsa nem azon múlik, hogy van-e jövő nemzedékek ombudsmanja – nekünk speciel fel sem tűnt, hogy eddig volt ilyen –, hanem azon, hogy óvóbácsiként simogattatjuk-e a farkunkat a jövő nemzedékekkel. És a nők fizetése sem attól függ, hogy mi van az alkotmányban, hanem attól, hogy mennyit ad a főnök.

  Az, hogy a kormány miért pöcsöl mégis ennyit az alkotmánnyal, érthető: nyilván kellemesebb ezzel tölteni az időt, mint a gazdasággal izzadni. Azt is értjük, hogy az MSZP miért japánkodik annyit a kérdéssel: korrupt múltjuk és jelenük miatt nincs más esélyük, mint a szimbolikus tér – köztársaság, demokrácia, egyéb faszságok. Az viszont érthetetlen, hogy az LMP, amely éppen azzal a reklámszöveggel tört be a piacra, hogy ők aztán meghaladják az ideológiai megosztottságokat, miért indult el lefelé az elgyurcsányosodás egyre meredekebb és síkosabb lejtőjén.

  Pontosabban nem teljesen érthetetlen, de azért szomorú.

***

  A pártról sok mindent elmond, hogy totemállatául egy öregecskedő komcsi-anarchista provokátort választott, és nem is érti, hogy Daniel Cohn-Benditet miért utálják annyian. Cohn-Bendit ugye az a fajta ember, aki beleveri a farkát a szenteltvíztartóba, vagy az esküvőn rászarik a menyasszonyi tortára, utána diadalittasan figyeli, hogy hogyan undorodnak tőle. Ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy tényleg fogdosta-e az óvodásokat, nála a hatás a fontos, vagyis az, hogy jól felidegesítse azokat az átkozott reakciósokat. Nézzük csak:

  Nos, ez a gyerekes fasz tőlünk azt csinál, amit akar. Schiffer András is megteheti, hogy a föld 6 milliárd lakosából éppen őt választja ki egy kis smúzolásra, csak hát ne csodálkozzék, ha ezentúl úgy is kezelik, mint Cohn-Bendit barátját.

  Ja, és jegyezzük meg: a legutóbbi budapesti Cohn-Bendit-fellépés egyik díszvendége Haraszti Miklós volt. Igen, az a Haraszti Miklós.

***

  Szóval az LMP az elhülyülés vészes jeleit mutatja – sőt nemcsak az elhülyülését, hanem ami még rosszabb, az eleszdéeszesedését.

  Idén a párt ökovonalától annyira futotta, hogy a párt, megpróbálván némi politikai hasznot húzni pár tízezer japán halálából, az európai zöldekkel együtt tüntetett az atomenergia ellen. E performanszuk az idei év eddigi legkínosabb politikai eseménye, a párt itt már-már societasi vagy fidelitasi mélységekbe süllyedt: 

  Ezen kívül viszont a Lehet Más a Politika jó ideje semmi olyasmit nem csinált, amelyet a rossz emlékű Új Generáció és Gusztos Péter ne tenne, ha ma is aktív lenne. A párt csont nélkül belesimult a chartás-szocialista mozgalomba. Nem hogy nem állt ellen a „kormány rossz, minden más jó” jelszó csábításának, hanem egyenesen élharcosa lett a liberális szabadságharcnak.

  Íme:

  A Tűzraktérrel kapcsolatos jogi és pénzügyi problémákból az LMP azonnal kultúrkampfot faragott: „A választási kampányban nem arról volt szó, hogy kulturális sivatagot csinálnak a VI. kerületből”, "Mit vesz még el a Fidesz a fiataloktól?" Kulturális sivatag, bazmeg.

  Lázár János ellen az LMP ifjúsági szervezete (ilyen is van) olyan elképesztő szociáldemagóg performanszot szervezett, hogy Dániel Péter sárgult az irigységtől.

  Az új személyi jövedelemadó-rendszer kapcsán az LMP gyakorlatilag meghirdette a „több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak” kampányt.

  A médiatörvény elleni pártfüggetlen demonstráción ott tüntet egymás mellett az LMP-s képviselő és Bauer Tamás. Igen, az a Bauer Tamás.

  Az összeurópai szakszervezeti tüntetésen ott van Schiffer András és Szanyi Tibor. Igen, az a Szanyi Tibor. Persze arról senki nem tehet, hogy valaki más is eljön egy tüntetésre, de ha az ember politikai rendezvényeken túl gyakran fut össze Szanyi Tiborral, akkor ideje elgondolkodnia – az LMP ezt láthatóan nem tette meg.

  A külföldi sajtóban az LMP-sek éppen azt a diktatúramaszlagot nyomják, mint Bolgár György és Vásárhelyi Mária. Európa segítségéért könyörögnek az orbánista áfium ellen.

  „A húsvéti alkotmánytervezet egy pünkösdi királyságot igyekszik alátámasztani” – szellemeskedik Dorosz Dávid, az LMP Molnár Csabája, épphogy a koronaúsztatást és a szőlőbányákat nem emlegeti fel.

  A cigányság problémáira választ adni ők sem tudnak, de ez nem is baj, mert rendelkezésükre áll a pótcselekvés ősi receptje: mennek Hejőszalontára tüntetni a gárdistákok ellen. Értik ugye, kedves olvasók, 2011-ben az LMP menőnek érzi antirasszista tüntetésen részt venni. Aztán persze gyorsan hazajöttek Budapestre.

  Nagyjából ugyanakkor és ugyanazzal a retorikával fognak tüntetni az új alkotmány ellen, mint Gyurcsány Ferenc – miközben az alaptörvény tartalmába beleszólni meg sem próbáltak.

  És így tovább, és így tovább. Mindig van lejjebb.

 ***

  Véget értek volna azok az idők, amikor úgy tűnt, a klasszik jobb- és baloldali hálózat mellett létrejöhet egy új csoportosulás, amely adott esetben akár a mérleg nyelve is lehetne? Az LMP szépen átvette a „még több jogot nekünk, és vesszenek a fasiszták” zászlót a kimúlt SZDSZ-től, és vígan lobogtatja. És az is lehet, hogy egyszer még kormánypárt lesz.

  Csak így akkor ennek már nem lesz semmi értelme.