Amit Lázár János mondott, azt a többség így gondolja. Főleg a férfiak. Aztán ebbe halnak bele idejekorán, a versenyzésbe és abba, hogy azt hiszik, nem elég értékes emberek, ha nincs elég pénzük. Ez a magyar férfiak egyik legnagyobb problémája. Ezt kimondani nem bűn, de jobb lenne, ha nem így gondolkodnának, mert akkor boldogabbak és egészségesebbek lennének.
Olyan miliőben nőttem fel, ahol nem azért gondoltuk valakiről, hogy sokat ér, mert munkás emberként, vagy egyetemi emberként a saját környezetéhez képest elért valamit. Sőt, mindig tiszteltük például apukám egyik legjobb barátját, aki orvosként soha nem fogadott el hálapénzt, szakadt százhúszas Skodával mászkál még most is, és egy balatoni kempingben nyaral. Viszont összemosolyogtunk a szomszéd háta mögött, aki minden szombatját a csodálatos, nyugati autójának tisztogatásával töltötte. Újgazdagok, azt mondtuk rájuk. Nevettünk azon is, ha egy férfi azzal dicsekedett, hogy mennyi nője volt az életében, kicsit undorodtunk tőle és apukám azt mondta, hogy csak az impotens és fantáziátlan figurák nem tudnak monogámiában izgalmas szexuális életet élni. Nevetgéltünk a drága, de ízléstelen bőrgarnitúrákon, a márványkoptatott farmeren, a suhogós joggingokon, az egymáshoz préselődött embereken a strandokon. Közönséges – ez volt rá a szó. A nagy autó volt a legcikibb.
Gyerekkoromban nem voltunk gazdagok, szegények se. Tipikus polgári középosztály. Aztán gazdag lettem, a férjem révén. Ezért most nem dolgozom, csak kedvtelésből. Nincs Audim, pedig lehetne. Valószínűleg különben sem lennék szegény, mert már huszonévesen jól kerestem. De ez csak azért van, mert jól tudom menedzselni magamat és jó helyre születtem. Számtalan tehetséges, okos barátom van, akik nehezen találnak munkát. Azért, mert nem tudnak jól kommunikálni, nem találják a helyüket, nem tudják érvényesíteni az akaratukat, kisebbségi komplexusuk van, vagy betegek, árvák, elhagyottak. Művészek, tanárok, orvosok. Nagyon értékes emberek, kevés jövedelemmel.
Tudom, hogy Lázár a megélhetési politikusokról beszélt. Akik nem értek el semmit az életben, azok ne legyenek politikusok. Rendben, de mi legyen azokkal az emberekkel, akik nem értek el semmit az életben? Mi legyen a semmirekellőkkel? Nem veszi fel őket a Tesco se, mert kiderítik egy teszttel, hogy nem lesznek lelkes munkaerők, nem veszi fel őket a kisbolt se, mert ismerik jól őket, mennyire lusták, ne legyenek politikusok se, mert nem méltók rá. De mi legyen velük? Szerintem inkább legyenek megélhetési politikusok, mint megélhetési bűnözők, de persze ne legyenek megélhetési politikusbűnözők.
Az utolsó 100 komment: