Illusztrációinkat a romanika.eu honlapról vettük, ez egyfajta gyűjtőportálja a romániaiságoknak. Kár, hogy a beküldött poénok jó része nyelvfüggő.
Sem magyarként, sem románként nem könnyű mostanában Romániában élni: az istenadta nép kezdi nagyon érezni a kormányzati megszorításokat (és hol van még az idei hó?), utcára ment mind, ki állami csecset szopik. A sztrájkhullám tetőzésekor a demokrata-liberálisok (PD-L) és RMDSZ-esek alkotta kormány ugyan túlélt egy bizalmatlansági indítványt, de rögtön ezután válságba került az együttműködés, mert az Alkotmánybíróság elkaszálta a - magyar szempontból jelentős előrelépést hozó - tanügyi törvényt, ráadásul az IMF is elővette a számlatömböt. És meghalt Adrian Păunescu, a román nemzeti bárd, akit nemes egyszerűséggel magyarfaló költőként utált az erdélyi magyarság a maga csendességében.
Bár a halottakról vagy jót vagy semmit, ráadásul (képzavar következik) rám húznák a kegyeletsértés halotti lepedőjét, ha elkezdeném idézni a magyargyűlölet veretes sorait, a Păunescu-jelenség megér néhány bekezdést. A Reflektórium-blog szépen körbelőtte a váteszt, tessenek elolvasni, a Krónika napilap is közli a költő-politikus rövid életrajzát, ebből idézünk: Költőként létrehozta a Flacăra Kört, amelynek zenés verses műsorával az országot járta, és amelynek előadásai eseményszámba mentek a román fiatalság körében az 1970-es és 1980-as években.
Az eseményszámba mentek alatt azt kell érteni, hogy meghülyítette becsülettel a tömeget, a mai középnemzedék tőle tanulta a vadnacionalizmust, az indoktrinációja minden bizonnyal sikeresebb volt, mint megannyi agitprop előadás. Kis ízelítő:
További életút: A Ceauşescu-rezsim 1985-ben betiltotta a Flacăra működését és Păunescut is leváltották a Flacăra című lap éléről. Ennek ellenére a költőnek több, Ceauşescut dicsérő verse is megjelent, emiatt sokan bírálták, különösen 1989 után. Păunescu a Román Írószövetség KISZ-titkára volt, és tagja a Román Kommunista Pártnak. A forradalom idején a tömeg majdnem meglincselte a Román Televíziónál, ahol az új hatalom iránti támogatását igyekezett bizonyítani. [...] 1992-ben a kommunista Szocialista Munkapárt tagja, majd alelnöke lett. Ugyanebben az évben szenátori mandátumot nyert, 2000-ben pedig a jelenlegi PSD [Szociáldemokrata Párt] elődje, a PDSR listáin jutott a parlamentbe, ahol a szenátus kulturális bizottságának elnöke lett. Politikai tevékenységét végigkísérték heves nacionalista, kisebbség-, ezen belül pedig magyarellenes megnyilvánulásai.
És most dicsérik ezerrel olyan emberek, akiknek a fiatalságát visszavonhatatlanul tönkretette a kommunista diktatúra (már ha épp nem annak haszonélvezőiről van szó). A poszt írásakor temették épp a román nép tiszta ajkú fiát, az elmúlt napokban minden rendű és rangú hatalmasság lerótta kegyeletét, még szegény Kelemen Hunornak, az RMDSZ-es kulturális miniszternek is ki kellett adnia egy kommünikét, aminek a lényege, hogy Păunescu vulkanikusan szenvedélyes, néha szélsőségekbe hajló személyiségként maximális intenzitással élte az életét. Az idegengyűlölet Románia kulturális minisztere szótárában emberi hibává szelídült, de ez legyen az ő baja, nem irigylem.
Az RMDSZ-re amúgy is rájár a rúd, a mindenáron kormányon lenni hatalompolitikai alapelve visszaütött: egy nagyon béna és inkompetens kormány részeként szívja az összes ezt megelőző béna és inkompetens kormányok terhes örökségét, és mivel a magyar parlamenterek 1996-tól az ezt megelőző majdnem az összes béna és inkompetens kormányzati cselekvésben benne voltak, ezért nekik végképp nincs kire mutogatniuk. Ők főzték, minden kondérnál keverték a levest, hát esszük, nincs más.
Az angol szöveg román fordítása: Kérjük, ne lopjanak!
Olyannyira nincs, hogy még egy kormányváltással sem lehetne megoldani a helyzetet, elemzők szerint az ellenzék pont annyira béna és inkompetens, mint a kormányoldal. Ez azért fontos, mert az ellenzék erőst csábítaná a bukaresti magyar politikusainkat egy esetleges új kormányba (átállásukkal meglenne az új többség), csak épp a tanügyi törvény vitája kapcsán a szocialisták és a liberálisok kimutatták a foguk fehérjét, a haldokló nemzeti bárdot széljobbról előzve küldték el a magyarokat melegebb éghajlatra, anyanyelven tanulni Románia történelmét és földrajzát, mi más lenne, árulás, és igyenöst összeesküvés a román nemzet ellen. Mint ahogyan az is a románság elleni bűnnek számítana, ha elemiben a magyar kölök direkt a számára készített tankönyből sajátíthatná el a többség ízes nyelvét, tehát hatévesen nem az anyatejjel magukba szívott lexikával startoló többségi gyermekeknek készült anyagot magolná. A legviccesebb ellenargumentum viszont úgy hangzik, hogy amennyiben nem a román gyermekekével azonos tankönyből és nyelven tanulnak szépreményű ifjaink, akkor nem fogják tudni megállni a helyüket a munkaerőpiacon - ennél a kifejezésnél még egyes románok is felröhögtek, munkaerőpiac, na ja, jó szó, milyen munkaerőpiac?
A táblán: Pihenő- és kefélőhely
A médiahisztéria dacára a demokraták a tömegek nyomorát előidéző kormányzati intézkedések támogatásáért cserébe erőből, felelősségvállalással átnyomták - ismételjük, mert tetszik - a magyarság számára jelentős előrelépést hozó tanügyi törvényt. Vidultak egy kicsit a magyarok, habzott az ellenzék szája, politikusaink kezdték volna járni a választási kánkánt, csakhogy fénysebességgel érkezett az alkotmánybíróság, és laza mozdulattal hazavágta az egészet - no nem a törvényt magát meszelte el, hanem az elfogadás módja ellen emelt kifogást.
Ez a hivatalos verzió. Ám még mielőtt a történéseket valaki összevetné a magyarországi demokráciabajnoksággal, gyorsan idézzük az RMDSZ félhivatalos verzióját, miszerint politikai döntés született, ami azért is necces, mert a csúf alkotmánybírót épp Traian Băsescu államfő és a kormányzati partner, a PD-L tette oda. Ha lefordítjuk: a demokraták nyugodt szívvel árulták elfelé a nemzetet, hiszen tudták, hogy az Alkotmánybíróság el fogja kaszálni a kisebbségbarát törvényt, mi az hogy, direkt parancsba adták ezt a kis ravaszok. Az ucca fiainak nyelvén: az RMDSZ megint beszopta a bukaresti vezércselt.
A román sajtónak van egy másik magyarázata is: azt állítják, hogy Petre Lăzăroiu alkotmánybíró azért buktatta meg a tanügyi törvényt, mert nincs doktorátusa, és az új törvény beakasztott volna neki. Egyik variáns szerint - ezt linkeltem be - lett volna négy éve megszerezni a címet, szóval nem értem, Romániában csak az nem doktorál, aki nem akar; a másik verzió - miszerint az álláshalmozás tilalma nem tetszett az adjunktus úrnak - életszerűbbnek tűnik.
Felirat: Medvéknek! Ne keljetek át a folyón. Harapós kutya!
Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa a hétvégén mindenesetre meghányta-vetette a helyzetet, morogtak egyet a bajszuk alatt, majd kiadtak egy nyilatkozatot, hogyaszongya: „Csakis akkor tudjuk a továbbiakban vállalni a kormányzati részvételt, ha garancia lesz arra, hogy a parlamenti többség működőképes.[...] A kormányzati partnereinknek még a következő napokban megoldást kell találniuk az előállt súlyos helyzet orvoslására. Az oktatási törvény sürgős elfogadását, az oktatási reform bevezetését, a teljes körű anyanyelvű oktatás biztosítását alapvető feltételnek tartjuk, és enélkül kormányzati együttműködésünket nem folytathatjuk."
A nyilatkozatból kisejlik: nem csupán a kormányzati akarat hiányzik, hanem a kormányzópártok parlamenti frakciói sem állnak egyértelműen a kormányprogram mellé. Amiben egyebek mellett olyan - az RMDSZ által bevitt - elemek is szerepelnek, mint a kisebbségi törvény és a regionalizáció, ezekről aztán végképp nem esik szó.
RMDSZ-hívő kommentelőknek előrebocsátanám: nem a káröröm vezette a billenytűzetemet, egy cseppet sem vidít, hogy úszik a regionalizáció (is). Mert ha választani lehetne, akkor első körben n+1 érvem lenne az önálló, jelentős állam- és közigazgatási kompetenciákkal bíró erdélyi nagyrégió mellett.
És ezek közül a legerősebb gazdasági érv lenne.