Dübörög a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mint Dave Lombardo dupla lábdobja, csakhogy az utóbbival ellentétben az előbbi nem tökéletes. Míg Lombardo képes egy kék bálnának elegendő mennyiségű kokain után is hiba nélkül eldobolni a Reign in Bloodot, Orbánék időnként a bőr helyett a gitárhangoló srác fejére csapnak, vagy felrúgják a cineket. Ez történik most a végkielégítésekre kivetett 98%-os büntiadó kapcsán.

  Mi végtelenül kicsinyes és irigy emberek vagyunk, ezért kifejezetten irritált minket, hogy egyes rövid ideig végzett, pocsék minőségű munka után több éves vagy évtizedes fizetésünknek, más devizában számolva sok-sok lélegeztetőgépnek megfelelő végkielégítést kaptak. Ennek ellenére a Fidesz-kormány egyik első intézkedéseként bevezetett 98%-os adónak nem örültünk: az ugyanis visszamenőleges érvényűnek lett szánva, vagyis utólag attól is visszavették a pénzt, aki az aktuális törvényeknek megfelelően a végkielégítését már felvette, és akár el is költötte. Az ilyen lépés alapvetően fenyegeti a jogbiztonságot: ennek alapján elképzelhető, hogy a mi elmúlt tízévnyi keresetünket a kormány jó erkölcsbe ütközőnek tartja, és mintegy 30 millió forint befizetésére kötelez minket jövő szerdáig, sárga csekken. Az ugyanis, hogy megérdemeltük-e a fizunkat, jórészt ízlés kérdése.

  A törvény abszurditását az Alkotmánybíróság is jül érzékelte, s egyhangúlag el is meszelte annak rendje és módja szerint. A fogaskerék még Stumpf Istvánnál is ledobta a láncot, igaz, ő különvéleményben párhuzamos indoklásban magyarázkodott elutasító döntése miatt. A dolgok normális rendje ezzel helyreállt – volna.

  Lázár János fideszes frakcióvezető azonban így kommentálta a döntést: „Tudomásul vesszük, hogy az Alkotmánybíróság úgy döntött a keddi nap folyamán, hogy a jelenlegi alkotmány szabályozása szerint ez az elképzelésünk nem felel meg az alkotmányosság próbájának... [A döntés] számunkra csak azt bizonyítja, hogy a régi alkotmány nem képes az embereknek megfelelni, nem képes az emberek életviszonyait szabályozni, nem képes, hogy az emberek hétköznapi problémáira megfelelő választ adjon [...] Ha nem sikerül teljes egészében első körben, akkor ezt az elvünket, ezt a szándékunkat nem fogjuk feladni, és megtesszük azokat a lépéseket a törvényhozásban, amelyek lehetővé teszik a végkielégítések 98 százalékos különadójának fenntartását.”

  Így aztán – Lázár bejelentse szerint – a kormány kezdeményezi az alkotmány módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Alkotmánybíróság hatásköréből. Ide tartoznak ugye a költségvetési, költségvetés-végrehajtási, központi adónemekkel, illetékekkel, vámokkal, helyi adókkal kapcsolatos központi szabályok, s ezeket még kiegészítenék a járulékokkal is.

  Nos, ez így nem olyan nagyon jó ötlet. Hogy pontosabban fogalmazzunk: kurva rossz ötlet. Az érveket sokáig lehetne sorolni, nézzünk itt csak néhányat.

  Hosszú távon kifizetődőbb, ha a döntéseinket igazítjuk a szabályokhoz, és nem a szabályokat a döntéseinkhez. Ez azért jó, mert hosszú távon csak így lehet tervezni, márpedig Magyarország fő problémája éppen az állandó rövidlátás. A szabályokat a jövőre vonatkozólag – megfelelő körültekintéssel – természetesen lehet változtatni, de az aktuális szabályokat be kell tartani.

  Lázár keveri a szezont a faszommal: a népszavazást és az alkotmánybírósági kontrollt nagy marhaság egy kalap alá venni. A népszavazás korlátozása egy – nagyon helyes – elitista intézmény, amelynek célja, hogy a hülyenép ne szavazzon meg magának örök köztehermentességet, felszámolva ezzel a magyar államot. Ezzel szemben az alkotmánybíróság az elitista szemlélet másik végpontján helyezkedik el: itt elméletileg nagyon okos emberek ülnek, akik döntéseiket elvi alapon hozzák meg, nem pedig a szafaládé világpiaci árának függvényében. Az ő feladatuk az, hogy a mindenkori hülyekormány rögtönzéseitől megóvják a népet: hogy mekkora szükség van rájuk, azt az elmúlt húsz év kimerítően bizonyítja.

  Ha az Alkotmánybíróság illetékességi körét a fenitek szerint korlátozzák, azzal a mindenkori hülyekormányt lényegében semmi nem korlátozza a legfontosabb ügyekben, tehát a lovetta-tematikában. Fizetéseket vehet el vagy kérhet vissza, szerződéseket nem teljesíthet, törvényeket rúghat fel – s nem lesz fórum, ahol meg lehet támadni. Tegyük fel, hogy a jelenlegi magyar kormány a világ legjobb, legbölcsebb, legigazságosabb kormánya, amely kontroll nélkül is tökéletes döntéseket hoz. Ez mondjuk nem teljesen így van, de tegyük fel. Ám nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy elég néhány súlyosabb korrupciós ügy, egy újabb világgazdasági válság – vagy a jelenlegi elmélyülése –, egy rosszban sántikáló kéz matatása a nagy orosz gázcsapon, egy kisebb robbanás Pakson, s Orbánék már repülnek is, mint Miss Sün miniszoknyája a tavaszi antifasiszta szélben. Ez esetben a következő – mondjuk Gyurcsány Ferenc vezette – kormány megteheti mondjuk, hogy visszakéri Lázár Jánostól frakcióvezetői pótlékát – Lázár pedig vagy tejel, vagy megy a később felállítandó Adósok Börtönébe. Ez mondjuk, mivel kicsinyes és irigy emberek vagyunk, minket annyira nem zavarna, de azért mégsem éreznénk jól magunkat a bőrünkben.

  Lázár János azzal érvel, hogy ha nincs a 98%-os adó, akkor idén tavasszal 1 milliárd forint megy el végkielégítésekre, jó erkölcsbe ütközően. Mi úgy vagyunk vele, hogy inkább fizessék ki azt az egymilliárdot, csak ne baszkurálják az Alkotmánybíróságot – jól jöhet még némi józan ész e hazának, akár Orbán Viktor, akár Gyurcsány Ferenc, akár Zagyva Gy. Gyula a miniszterelnök.