„Because globalization to me is like gravity. No point in denying gravity. But we can defy gravity with a plane.” (C.K. Prahalad)

  A világ egyik legsúlyosabb megoldatlan problémája a hatalmas globális szegénység, mely leginkább a harmadik világban tapasztalható, ám szerencsésebb országok egyes régióiban is megjelenik. A társadalmi piramis legalján elhelyezkedő rétegek kérdése a XXI. század elején bekerült a multinacionális vállalatok látókörébe is, melyet elsősorban két ázsiai közgazdásznak köszönhetünk. Muhammad Yunus és C. K. Prahalad olyan modellekkel tudták forradalmasítani az üzleti gondolkodást, melyek nem a jótékonyságra építenek, hanem közös érdekeket tudatosítanak.

  A Grameen-sztori

  Kedden a Közgázt is elérte a Nobel-díjas Yunus-féle social business-elmélet európai turnéja: konferencia és workshop keretében kampányoltak az új ideák mellett. A bangladesi Yunus már 1983-ra létrehozta a híres Grameen bankot, amely mikrohitelekkel segíti a legszegényebb emberek vállalkozásait. A nonprofit vállalat 27 év alatt bizonyította a mikrohitelek életképességét: mára egy divizionális vállalatról beszélhetünk, mely éppúgy gyárt élelmiszert, mint ruházatot, vagy telekommunikációs szolgáltatást. A professzor ezen részlegeket a transznacionális tőkével együttműködésben, ám saját elmélete segítségével hozta létre.

  A lényeg: a nagyvállalatok anyagi veszteség nélkül tudják társadalmi érzékenységüket reprezentálni. Ezt legtöbbször egy különleges nonprofit termelőszervezet létrehozásával érik el, amelyben a befektető visszakapja a befektetett pénzt, azonban az esetleges nyereség fennmaradó részét kizárólag fejlesztésre szabad elkölteni. Szigorú feltétel a környezet maximális védelme is. A megvalósításra jó példa a Grameen-Danone együttműködés, amely olcsó joghurttal látja el a bangladesi gyermekeket. A korszerű technológiával, ugyanakkor a helyi farmerek bevonásával előállított készítményt mindössze öt eurocentnek megfelelő összegért kínálják. Így a vitamindús tejtermék még a legszegényebb emberek számára is elérhetővé válik.

  Hol ebben az üzlet?

  A bangladesi közgazdász koncepciója a társadalmi felelősségvállalást előtérbe helyező multik számára lehet elsősorban életképes, mivel itt nem lehet szó profitmaximalizálásról. A budapesti konferencián Hans Reitz, a Grameen kreatív igazgatója a filozófiai fejtegetésekig is eljutott: „Minden embernek van egy önző és egy önzetlen része. Eddig az üzlet az önzőség területe volt. A társadalmi vállalkozás az önzetlenség üzlete”. Összességében az egész előadássorozatot áthatotta az efféle logika, mely – úgy gondolom – elhomályosíthatja a valódi üzenetet. Ezt én „ne adakozz, hanem adj esélyt” néven foglalnám össze.

  Itt lép a képbe a tavasszal elhunyt indiai C.K. Prahalad munkássága, akit a Times 2009-ben a legbefolyásosabb üzleti gondolkodónak választott meg. A közösségi alkotás elméleti megalapozásáról is ismert közgazdász sok tekintetben Yunus-hoz hasonlóan értelmezi a fejlődő országok szegényeinek megsegítését, azonban mélyrehatóbban oldja fel a befektető és a szegénység közti látszólagos érdekellentétet. Az ő elméletében a profit tiltásáról nem esik szó, valamint részletesen elemzi az ilyen vállalkozások üzleti értelmét is.

  Az innováció motorja

  A középpontban az innováció áll: a harmadik világ igényeihez igazodva olyan fejlesztésekkel kell előrukkolni, amelyek költséghatékonyak, azonban maximális funkcionalitást biztosítanak. Ezek a kihívások jelentős kutatási és fejlesztési munkát követelnek ugyan, viszont az áldozat jelentésen megtérül, amikor az innováció visszakerül a jóléti társadalmakba. Gondoljunk csak a százdolláros laptopok esetére: az ebből mutálódott netbook világszerte kiváló eladási mutatókat produkál.

  Egyértelmű a másik alapvető motiváló erő: amennyiben megengedjük a profit termelését is, a fejlődő piacok hatalmas lehetőségeket nyújtanak a cégeknek. Ki ne szeretne ezeken a kiaknázatlan, többmilliós piacokon megjelenni? A British Petrol megtette. A mostanában nem éppen környezettudatos olajcég India számára kifejlesztett egy füstmentes, biopellettel működő apró tűzhelyet. Ez olcsón váltja fel az indiai asszonyok által eddig használt kemencét, melyet sokszor az alvóhellyel egy légtérben üzemeltettek. Ez önmagában jelentősen javítja az életminőséget, a BP pedig betört a szűz piacra. Az eszményi trade-off.

  A szegénység nem csupán a harmadik világ problémája – sajnos egyáltalán nem kell messzire tekinteni ahhoz, hogy nyomort tapasztaljunk. Magyarországon is vannak ugyanakkor olyan kezdeményezések, melyek bizonyos társadalmi vállalkozások keretében segítenének egyes csoportoknak.

  A leghíresebb ezek közül talán a legelmaradottabb régiókban élő roma családoknak is internetet adó Wifi Falu projekt, mely 2010-től A Munka Becsülete néven próbál informatikát – ezen keresztül oktatást – adni a hátrányos helyzetűeknek. Az ötletgazda Nyírő András még tavasszal elmondta a Mandinernek: az „Esélyek a piramis alján” címmel megjelent Prahalad-könyv jelentős inspiráló erővel bírt a program kidolgozása során. Yunus koncepcióját hazánkban leginkább egyes fogyatékkal élő embereket foglalkoztató vállalkozások képviselik.