Tegnap újabb felvonásához érkezett a Híd-Fidesz csörte: Kövér László fenyítette Bugár Béla pártját. Az Országgyűlés elnöke aktuális pozsonyi látogatása során először csak húsz percet engedélyezett volna a kormánypárti Híd elnökének egy találkozóra, majd végleg le is mondta azt a sűrű programjára hivatkozva. Mindeközben a parlamenten kívüli MKP elnökével személyesen is találkozott. Egyértelműen alázásnak szánt gesztus, amely valójában a Híd helyzetén nem ront, a Fidesz pozícióit pedig nem javítja – igaz, a két pártot teljesen eltérő motivációk vezérlik. Azok csalódhatnak igazán, akik a magyar kormánypárttól a határon túli szervezetekkel való kapcsolatok megerősödését várták.
Kívül a körökön
A Híd látványos kiközösítése helyi viszonylatban nagyon szokatlannak számít, hiszen az MKP 1998-as megalakulása óta a szlovákiai magyar politikai elit és az anyaországi körök harmonikus kapcsolatot ápoltak. Főként azért, mert az MKP-ban mindenki megtalálta a számítását: míg Bugár Béla a párt arcaként ténykedett, a főideológusként remek magyarországi kapcsolatokkal rendelkező Duray Miklósnak tökéletesen megfelelt a szürke eminenciás szerepe.
A párton belüli kényes status quo a 2007-es elnökválasztással borult fel, a szavazást elveszítő Bugár a háttérbe szorult, Csáky Pálnak pedig nem volt elég ereje ahhoz, hogy fenntartsa az egyes körök közötti hatalmi egyensúlyt. Az MKP-n belüli liberálisok és Bugár közvetlen hívei nehezen élték meg a mellőzöttséget és azt, hogy gyakorlatilag semmilyen hatással sem lehetnek a párt hivatalos irányvonalára, így kiléptek és megalapították a Hidat. A két párt teljesen eltérő pozícióból indult a magyarországi szimpátiaversenyben: Duray Miklós és az MKP elnökségének erős kapcsolataival szemben Bugáréknak jóval kevesebb lehetőségük és mozgásterük volt. Ugyanakkor azzal a kevéssel sem akartak – és nem is akarnak – élni, a Híd ideológiája ugyanis a szükségből kovácsolt erényt: egyszerűen nincs benne komolyabb szerepe Magyarországnak.
Autonóm döntések
Az MKP jövőbeni hozzáállását a Fideszhez, Magyarországhoz és a magyar kormányhoz egy mondatban le lehet írni: a parlamentből kiszorult párt számára létfontosságú a magyar kapcsolati szál megtartása és erősítése. A Híd-Fidesz viszony javulásával az MKP elveszítené exkluzív összekötői szerepét, ezért a pártnak egyáltalán nem áll érdekében a közvetítés.
A Híd ugyanakkor nem képes és nem is akar megfelelni a magyar kormánykörök elvárásainak. A Fidesz határon túli pártokkal szembeni stratégiája a szoros együttműködésre és a kölcsönös konzultációra épít, ez pedig nagyon messze áll Bugárék elképzeléseitől. A Híd nemzetiségi politikája arra a ki nem mondott feltételezésre épül, hogy a felvidéki magyarságnak elsősorban a szlovákokkal kell dűlőre jutnia a nemzetiségi jogok kérdésében. A Magyarország részéről érkező követelések és ajánlások ebben a rendszerben kimondottan zavaró tényezőnek számítanak, hiszen a Híd önállóan fogalmazza meg és alakítja elképzeléseit (ebbe a folyamatba egyébként helyi értelmiségieket vonnak be, akik nézeteire ironikus módon azért jócskán hatással van a magyarországi álláspont). A Híd nem üzenget az anyaországon keresztül és nem konzultál, „házon belül” igyekszik kompromisszumokat kötni.
A legtöbb, mi adható
A fenti szemszögből nézve világosabbá válik a füstbe ment Bugár–Kövér találkozó valódi jelentősége. Míg a Híd számára a jelenlegi helyzetben a hasonló megbeszélések a magyar közvélemény felé tett szimbolikus, udvariassági gesztusként értelmezendők, addig a Fidesz a maga sajátos szabályai szerint játszik: a határon túli pártok értésére adja, hogy kívülállóként egyáltalán nem számíthatnak hasonló gesztusokra.
A Fidesz egyértelmű lépéseket vár a Hídtól a kapcsolatok normalizálásáért cserébe: gyakoribb egyeztetéseket (például a Kárpát-medencei Képviselők Fórumában való részvételt) és szimbolikus megnyilvánulásokat. A Híd pár formális gesztuson kívül viszont semmit sem vár el a Fidesztől, és cserébe sem ad semmit. A jelenlegi patthelyzet igazából mindkét párt számára kielégítő. A Hídnak semmi szüksége nincs a Magyarországról érkező erkölcsi támogatásra és hátszélre, a Fidesz pedig példát statuál az engedetleneken.
A jövőben, akár hónapokon belül mindez megváltozhat. A Hidat helyi vezetői révén a potenciális magyarországi pénzforrások késztethetik megbékélésre, a magyar kormányt pedig az, ha jelenlegi partnere, az MKP egyszerűen elfogy és erejét veszti. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a Fidesz szemében a magyarság, mint egyedüli feltétel szemmel láthatóan nem elég az együttműködéshez – hacsak nem kezdünk homályos fejtegetésekbe arról, hogy mi magyar, és mi nem az.
