Aki csak egy kis időt is dolgozott a magyar építőiparban, az három dolgot egészen biztosan megtanul: minden jó nő után fütyülni kell; egy kőművesre legalább másfél segédmunkásnak kell jutnia; és hogy „mindig meg kell nézni a rajzot”. Művelt malterhuszárok közbeszólnak ilyenkor: „az itinert Gézám, az itinert” - majd eltartott kisujjal kortyolnak egyet a Kőbányaiból. Amúgy tévednek, hiszen az itiner útvonaltervet jelent, a ralisok használják elsősorban, de mindegy, a lényeg nem ez.
Ez nem egyszerű procedúra: ez rituálé. Lényege nem a praktikum, hanem a felelősség elhárítása. A kőműves/építési vállalkozó ugyanis pontosan tudja, hogy amit csinál, az jó-e, vagy éppen rossz, csakhogy az senkit nem érdekel. A papír, az a lényeg. Mert ha aszerint dolgozik, akkor máris a tervezőnek fekete a segge, ha nem lehet beparkolni a garázsba, ha a radiátortól nem lehet kinyitni a sütőt, ha nem fér be a mélyhűtőláda a garázsba, ahová ugye nem lehet beparkolni. És így tovább.
Igen könnyű lenne ezt (már megint) a kommunistákra kenni. Volna is benne valami, mert hát az illetékes elvtársak, a piros bakelittelefonok, a felsőbb utasítások azért csak beették magukat a köztudatba és a mindennapokba. De az az igazság, hogy ennél sokkal mélyebb dologról van szó. Mi, magyarok szeretjük ezt. Egyikünk, másikunk kikéri ezt magának, vagy hozzáteszi nagy ajakbiggyesztések közepette, hogy sajnos, de tényleg ez van. A mi keleti szívünknek valójában nem Mohács kell, hanem kündü, császár és király, kormányzó, első titkár, árpibácsi, vezénylő tábornok, vídiakeménységű reformer. Persze nyugati agyunk kézzel-lábbal kapálódzik ez ellen, hiszen látjuk, hogy odaát mennyivel civilizáltabb, megvalósítani azonban valamiért mégse tudjuk.
Pontosan ezért óriási a Fidesz felelőssége, hiszen el kell ismerni, jelen pillanatban feladatánál csak a felhatalmazása a nagyobb. Kétharmaddal azt kezdenek, amit akarnak, a célt is tudják: el kell érniük, hogy Hegyeshalom után csak az tűnjön fel, hogy egy másik országba érkeztünk, nem pedig egy másik világba. Ezért szavaztak annyian a Fideszre és nem azért, hogy akármilyen rendszert felépítsenek. Persze Orbán régi mániája, hogy szeret hangzatos nevet adni a gyereknek (na lám: ez is amolyan nyugati huncutság volna), de most ezzel a NER-rel, NENYI-kilógatással és a szavazófülkés forradalommal egyrészt kicsit túllőtt a célon, másrészt a megvalósítás meglehetősen kremli lett. Az még csak hagyján, hogy a NÜK miniszterei állítólag Kövér Lászlónak sem tetszenek („ők a te embereid, nem a mieink”), de a különböző alapszervezetek gyanúsan gyors és csendes felszámolása, az ÁSZ első embereinek kiválasztása, a köztársasági elnök mokkás kirúgása, majd a helyére egy gyakorlatilag bárkihez (de ahhoz a végsőkig) lojális zsúrfiú megválasztása, az eddig csak a Sátán földi helytartójaként emlegetett Putyint, meg az ő Egységes Oroszországát juttatja eszünkbe.
És még egyszer mondom: nekünk, magyaroknak ez tetszik. A közvélemény-kutatásokban semmi látszata nincs a fentieknek, amit ráadásul súlyosbít, hogy elég komoly kommunikációs zavar övezi mindezt. Ugyanis ha fideszes pártkatona kerül necces pozícióba, akkor jön a szöveg, hogy ezt akarták a választók, ha pedig valami régi MSZMP-s funkcit stafíroznak ki egy jó állással, akkor jön az együttműködéses, nemzeti összefogásos mantra. Köszönhető ez annak is, hogy az előző nyolc évben kinevezetteken billog marad, hogy Gyurcsány, vagy Bajnai tette oda, ahova, de annak is hogy a NENYI-nek a sok maszlag, csúsztatás és aránytévesztés mellett azért van egy értelmes magva is. „Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.” Ennyi. Ha egyáltalán valamit ki kellene függeszteni akárhova itinernek, akkor én ezt tenném ki. Józan paraszti ésszel belátható ugyanis, hogy ezek nélkül egy demokratikus európai országban nem megy semmi.
A balliberális szerencsétlenkedés örök kudarca (nem csak Magyarországra gondolok, és nemcsak korunkra) épp abból fakad, hogy ebből az ötösből jó, ha a munkával tud kezdeni valamit, és azzal is inkább a munkás miatt. Ebből a mondatból kiindulva akár eljuthatunk oda is, hogy végre valahára egyszer valami deklaráltan a morálra és az értékekre fog épülni idehaza, nem pedig valami vulgármarxista, technokrata, „a szabály, az szabály” szemléletre. „Keresztény Magyarországot akartam, mert annak van értelme.” Mondta Antall József, meg is kapta érte a magáét. Nem vitás, Orbánt is ütik a NENYI miatt, ahol érik, ám a válaszcsapás, miszerint mi a baj azzal, ami a nyilatkozatban szerepel, elég gyenge.
Ugyanis mi, magyarok ugyan szeretjük ha egy jó cár elénk rakja az itinert, csak ne verje bele az orrunkat, valamint ő maga és emberei is éljenek, cselekedjenek és kormányozzanak aszerint. Ha „odafönt” így tesznek és még működik is a dolog, akkor még kezet is csókolunk. Később pedig párás szemmel gondolunk vissza, és bocsátunk meg akár elképesztő történelmi bűnöket is. De ha nem jön be a rajz, vagy kiderül, hogy elkezdték fordítva nézni az itinert, nos, akkor úgy százévente odabaszunk és nem a szavazófülkében.
Pedig mi, magyarok sosem akartunk mást, csak azt, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés.
***
A NER-ről a Mandineren eddig megjelent vitaposztok:
NENYI (Kínai Kálmán & Trágár Tóni)
NER-nyilatkozat: Fidesz-esély az MSZP-nek? (TuRuL_2k2)
A Nyilatkozat kritikájának bírálata (Elpet)
Hozzászólás a NER-konzultációhoz (tanársegéd úr)
A NER-ről és a gúnyról (Aristo)
NER: Értékek vagy rendszerek (Zoonpolitikon)
A NER felelőssége: közmegegyezés vagy konfliktusgerjesztés? (Méltányosság Politikaelemző Központ)
