Emlékszünk még az I. Székely Önkormányzati Nagygyűlésre, amelyből rögtön kettő is volt, vagyis hát egyesek szerint tulajdonképpen egy, mások szerint még annyi sem? Arról a Tőkés László által erőből átnyomott kezdeményezésről van szó, ami az összes választott székelyföldi önkormányzati tisztségviselőt mozgatná a területi autonómia érdekében.
Tavaly ősszel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ Csíkszeredában, míg a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) Székelyudvarhelyen gyülekezett (utóbbiak nagy része Csíkszeredába is elment, előbbiek közül Székelyudvarhelyre csak a püspök). A csíkin határozták el, hogy idén március 12-én lesz a második nagygyűlés, az Udvarhelyen duplázók/elsőzők ugyanvalóst e dátumra bólintottak rá, hogy végül az udvarhelyi gyülekezők szervezzék meg most pénteken Sepsiszentgyörgyön a II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést úgy, hogy a csíkszeredai kezdeményezők el sem mentek.
Ha ez bonyolultnak tűnik, akkor itt már abba is lehet hagyni az olvasást, a hátralévő rész sem lesz az az anyaországi politikusok számára most oly kedves választási program, egyszerű hívószavakkal, tételmondatokkal.
És talán az a baj, hogy Erdélyben épp nincs kampány – mert a voksszerző körutakon eddig mindenki autonómiázott ezerrel, nem volt vita egy szál se, ha annyi székelyföldi fejlesztési stratégiánk lenne, mint amennyi autonómia-statútumunk van, előbbre lennénk, az szent. De kortes legközelebb 2012-ben lesz, ha addig Băsescu be nem vezeti az államelnöki diktatúrát, amelytől a téli államfőválasztás előtt még óva intett az egész romániai ellenzék, beleértve az RMDSZ-t is, hogy most aztán a hatalom magyar hangja legyen.
Nem cifráznám túl, cifra az magától is: az RMDSZ az államfőválasztások után kenyérbe esett, a Demokrata-Liberális Párt jelenleg túlszereti őket, RMDSZ-es funkcionáriusokat nevezenek ki nyakra-főre állami tisztségekbe, RMDSZ-es igazgatók keresik a kávéfőzőn a póver gombot, Markó Béla miniszterelnök-helyettesként tűnődik egy egész ország sorsán.
Perpillanatmomentán nem érnek rá gyülekezni. Kormányoznak. Egyébként is három fontos törvényről kell egyeztetniük a nagyobbik koalíciós partnerrel, a demokraták belengették a kisebbségi törvényt, regionalizációról is hallani (pontosabban a fejlesztési régiók újraszabásáról), a közoktatás is terítéken, van bajuk elég, ha érti a t. választópolgár, akiért. Ez amúgy hihető is, csak azt nem fogja fel a nép eccerű fia, hogy ez miért akadályozta meg az RMDSZ-es székelyföldi önkormányzati tisztségviselőket abban, hogy saját dolgaikban esetleg tanácskozzanak a másik magyar pártban, avagy függetlenként tevékenykedő véreikkel.
Hát azért, mert úgy hívták őket, hogy ugye, nem jösztök el? Az SZNT-MPP tandem eleve úgy tervezte ezt a második hevületet, hogy arra számított: az RMDSZ nem fog elmenni. Akkor lettek volna bajban, ha most 12-én megjelent volna a majd' kétezer székely önkormányzatis, hiszen az SZNT-MPP által indulásból belőtt helyszín olyan 500 férőhelyes. Sok jó ember ugyan kis helyen is elfér, de csak akkor, ha épp nem a nemzeti nagyfene dülleszti a mellüket, márpedig erre ilyen alkalmakkor hajlamosak vagyunk.
Most nem fogom végigzongorázni a kommunikációs csatározás (olv: szájkaraté) állomásait, ahány betűszót jegyzünk jelenleg az erdélyi magyar politikai erőtérben, mind fennforgott.
A szópankrációból kiemelendő, hogy az EMNT a sikeres székelyföldi önkormányzati nagygyűlés megszervezésében két ellenérdekelt felet talált, idézem:
„• Ellenérdekelt ebben az RMDSZ központi vezetése. A központosított és kizárólag bukaresti politikai egyezségekben gondolkodó vezetők saját párton belüli befolyásukat féltik, minden hasonló regionális szerveződés intézményesülésétől és döntéshozatali befolyásától. Ezzel együtt pedig a kormányzati alkuk szempontjából is zavaró tényező lehet egy markáns székelyföldi intézmény.
• A székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselők összességét tömörítő, nagy legitimitású fórum létrehozásában a Magyar Polgári Párt elnöke és követői is ellenérdekeltek lehetnek, hiszen ebben, a választási aritmetika arányainak megfelelően, csupán a másodhegedűs szerepe jutna nekik."
Ez utóbbiról egyébként nem vagyok meggyőződve, az MPP olyan sikeresen nullázza le magát Szász Cotroceni Jenővel az élen, hogy lassan annak is örülnek, ha bekerülnek a helyi lapokba, mennének azok hegedálni, ha hívnák őket. (Személyes véleményem szerint: kár a pártért, sok jó ember tevékenykedik színeiben. Salak is van, persze, politikai analfabéták osztják az észt, de hát a kontraszelekció az RMDSZ-ben is mindennapi gyakorlat.)
A lényeg a lényeg: pénteken összegyűlt 332 székely, elfogadták a magyar nyelv székelyföldi hivatalossá tételét, azt, hogy március 15. legyen Székelyföld hivatalos nemzeti ünnepe, megszavazták a határozatot, mely alapján a román parlamenthez és az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez fordulnak, lészen autonómia, kalap. Másfél óra alatt lezavarták, oszt' hazamentek a legények.
Asszem, ennyivel is maradunk.
És ezt szánja az SZNT a székelyföldi parlament előképének.
Mit mondjak: a jövő el sem kezdődött. És már véget is ért.