Amint azt a rendszerváltás előtti államberendezkedés megmutatta, a de jure általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás révén működhet diktatúra (noha az ajánlási, ill. prémiumos rendszer részben sértette ezeket az elveket). Most azonban fordítsuk meg a képletet: Működhet-e demokratikus jogállam általános és egyenlő választójog nélkül is? A hatályos magyar alkotmány szerint nem. Igény azonban lenne rá.

  Mert modern, hatékony, felelős és gyakorlatilag demokratikusan megválasztott kormányok irányították Svájcot 1971 előtt is, noha a nőknek nem volt választójoga. Idehaza már 1918-ban, a Károlyi-kormány idején behozták a női választójogot, de - és ez fontos szempont lehetne ma is - az írástudatlanság kizáró ok volt. Ezt helyeslem. A XXI. század embereként a Bethlen-féle műveltségi cenzus (1922) mögé is tudnánk felsorakoztatni érveket. Felelős döntés ugyanis nehezen várható el funkcionális analfabétáktól. A helyzet drámaiságát jelzi, hogy Magyarországon (a felnőttkorú lakosság mellett a még választójoggal nem rendelkező, de az oktatási rendszerben jelen lévő polgárok összességét tekintve) minden negyedik ember funkcionális analfabéta, azaz a számolással, az írásbeliséggel összefüggő dolgokkal nehézségei vannak. (Ez az arány kicsivel rosszabb, mint az európai átlag.) Ők éltetik a szavazatvásárlási trükkök százait.

  Előszűrő rendszert mindenképpen hasznosnak találnék. Egy ún. alkotmányügyi mestervizsga keretében minden választásra jelentkező állampolgárnak be kellene ikszelnie a helyes választ: a. Magyarország államformája köztársaság; b. Magyarország államformája népköztársaság. Aki a B-t jelöli meg, az megkapná a Bangó Margit emlékplakettet és mehetne mulatni a nekik rendezett utcabálra. A többiek dönthetnének az ország sorsa felöl.